Lits Benedek komparatív recenziója a The Npr Politics Podcast: Planet Money: What’s Causing Inflation? (2022. júl. 4.), The Bloomberg: The Cable: Eurozone Inflation (2022. júl 1.), és Pogi Podcast: Mit tehetünk az infláció ellen? (2022. máj. 21.) beszélgetésekről.
Az infláció kérdése napjaink politikai gazdaságtani diskurzusainak egyik vezető témájává vált, nem véletlenül. A COVID-19 okozta gazdasági összeomlást követő időszakban a monetáris könnyítések és a különböző segélyezési formák nyomán a szakértők már alapvetően egy magas inflációs környezetet jósoltak, amit a közelmúlt az energiapiacokon és az ellátási láncok terén tapasztalható problémái csak tetéztek. Oroszország ukrajnai inváziója egy önmagában is már instabil, a válság és a koronavírusos megbetegedések utórengéseivel terhelt gazdaságokat ért, a számtalan gazdasági és politikai ok miatt a magas infláció tényén kívül a szakértők között jellemzően nagy a megosztottság. A fiskális-monetáris mix arányát az infláció kialakulásában és annak megfékezésében egyes közgazdászok kül- és belpolitikai szempontok mentén máshol helyezik el.
The Npr Politics Podcast július 4-ei adásában Wailin Wong és Darian Woods beszélgettek a Stanford University professzorával, a makrogazdasági és pénzpiaci szakértő John Cochrane-nel. A bevezetőben, az akkor 8.6%-os (azóta 9.1%) inflációs adatok ismertetése mellett Wong és Woods a legkülönbözőbb makrogazdasági problémákat említették meg, mint lehetséges kiváltó okokat: az ellátási láncok tökéletlen visszaépülését a koronavírus okozta sokkok után, az alacsony hozamokat, az orosz-ukrán konfliktust, lezárásokat Kínában, a vállalatok magas hozamelvárásait.
Cochrane ezzel szemben a monetáris könnyítések és a kormányzati kiadások felelősségére helyezte a hangsúlyt: a koronavírus válság következményeképpen létrejött keresleti oldali sokkhatást megoldva az Egyesült Államok alapjövedelem-szerű juttatással igyekezte megfékezni a válság tovább gyűrűzését, viszonylagos sikerrel. Ez azonban most a visszájára sülhet el, állítja Cochrane, aki a támogatásra rá nem szoruló közép és felsőosztálybeliek forrás és fogyasztástöbbletére mutat rá. A gazdaságélénkítő csomagokat a kormányzat javarészt az államadóssággal finanszírozta, és az adósság visszafizetésének keretrendszere meglehetősen nagy vonalakban történt csak kidolgozásra: az állami kiadások csökkentése vagy az adók megemelése az 5 000 milliárd dolláros egyszeri kiadás megfinanszírozására eddig elmaradt. A piac ennek elmaradását most kezdi megérezni, beárazni. A konzervatív gondolkozó az inflációs válság megoldásának a fiskális oldal szigorát tekinti, ami persze nem csökkenti a FED felelősségét rövidlátása miatt, aminek része a követő jellegből fakadó instabilitás. S bár fiskális megoldások nélkül az infláció leküzdése meglehetősen nehéz feladat lesz az Egyesült Államok döntéshozói számára, a drasztikusan megemelt alapkamatok, a fogyasztás néminemű csökkenésén túl az USD/EUR árfolyam kibillentésével és ezáltal az import termékek árának csökkenésével is javíthat az inflációs nyomáson.
1. ábra USD/EUR árfolyam (Forex.com, Tradingview.com) 2022 januárjától
Az Eurozóna inflációjának témájában Guy Johnson és Marcus Ashworth beszélgetett Jana Randow-val a The Bloomberg The Cable c. műsorában. Az Európai Központi Bank (ECB) 11 éve először emeli alapkamatot, a 2016 óta fennálló 0 bázispontról 25 bázispontra, miután az európai infláció elérte a szokatlanul magas 8.1%-os értéket, valamint miután a nemzetközi pénzpiacokon a dollár ára elérte, majd meghaladta az euró értékét. Randow szerint a döntéshozók további 25 bázispont emelést is kilátásba helyeztek, amennyiben az inflációs értékek nem javulnak jelentően a következő hetekben, hónapokban. A szakmai közvélemény a FED beavatkozásához hasonlóan az ECB alapkamatemelését is meglehetősen késeinek és kevésnek ítélte meg. Ezt a követő magatartást azonban Randow nem problémaként fogta meg, sokkal inkább egy természetes módjaként az ECB szerepének és az európai gazdaságnak, ami az árfolyamok változása és az Egyesült Államok és Anglia alapkamatemelése nélkül máshogy reagált volna. Az európai gazdaság lassulása és egy potenciális recesszió esélye az elmúlt időszakban megnőtt, állítja Randow, és ez az oka annak, hogy az alapkamat emelésének késleltetése nem tűnik megalapozatlannak. A monetáris és fiskális szabályozás aszimmetriája az ECB esetében még konkrétabban fennáll, mint a FED esetében, ami, amennyiben elfogadjuk, hogy a jelenlegi inflációs hullám nem csupán monetáris eredetű, jelentősen megnehezíti az EU általános inflációs környezetének javulását.
2. ábra Inflációs adatok
Körök mérete a jegybankok alapkamatjának arányában
(Adatok: KSH, tradingeconomics.com, saját szerkesztés)
Megtekinthető: https://public.flourish.studio/visualisation/10649258/
Az infláció külső és belső okainak megoszlása az Egyesült Államokban és Európában eltérő és időben változó. Cochrane érvei a túlfinanszírozott amerikai gazdaságélénkítő csomagokról megalapozottnak tűnnek: ahogyan az a 2. ábrán is látható, 2021 harmadik negyedévében az Egyesült Államok inflációja messze felülmúlja az európai uniós szintet, olykor még a magyart is. 2021 negyedik negyedévében egy közel párhuzamos emelkedés volt látható a két régió inflációs adataiban, ami mögött aligha állhatnak amerikai kormányzati kiadások. A globálisan tapasztalható inflációs nyomást, mely jellemzően az energiapiacokról gyűrűzött be a fogyasztási cikkek piacaira, az Európai Unióban idővel tovább mélyült Oroszország ukrajnai háborújának eszkalálódásával 2022 másik negyedévére. Ez azonban az USD/EUR árfolyam ütemének radikális változása nélkül még mindig nem okozott volna jelentős sokkhatást. Az energiapiaci átállás és függetlenedés az Európai Unió politikai agendájának részét képezte, s ennek megvalósítása egyébként is inflációs hatásokkal járt volna. Ennek politikai relevanciája a magas energiaárak által csak tovább nőtt. Talán ezzel magyarázható az ECB kivárása az alapkamatemelés ügyében. Egy ponton túl azonban még az Európai Unió számára sem vált tarthatóvá az inflációs környezet: az Európában teljesen szokatlan 8%-ot meghaladó éves fogyasztói árnövekedés és a dollár nemzetközi felértékelődésére válaszul egy szerény 25 bázispont emelés következett, de ha megfigyeljük az eddigi tendenciákat, akkor az ECB az interjúban említett és sokak által hangosan követelt második 25 bázispont emelést is a lehető legkésőbbi és a lehető legszimbolikusabb ponton fogja meghozni.
A Pogi Podcast május 21-ei adásában Pogátsa Zoltán szociológust, közgazdászt Kiss Ambrus kérdezte az inflációs hullám magyar vonatkozásairól. Ezek érdekes elegyét alkotják az Egyesült Államokbeli és az Európai Uniós problémáknak. Ahogyan az a 3. ábrán is látható, hazánk inflációs értékei eleinte a tengerentúli értékek szintjén mozogtak, majd az Európai Uniós értékek trendjének mentén emelkedtek meghaladva ezzel mind a két régió értékeit. Ezt a két hatást Pogátsa globális és lokális csoportokra bontja. Globális hatásként említi meg a korábban már tárgyalt kínálati oldali sokkokat, melyek átfedést képezhetnek az Európai Unió inflációs okaival. Ahogyan azt korábban érintettem, az üzemanyag árának megugrása nem előzmények nélküli. A COVID-19 első hullámát jellemző extrém alacsony üzemanyagárak fenntartása nyilvánvalóan nem tartható és nem is elérendő cél. Az üzemanyagárak további, növekedése nélkül a zöld technológiák elterjedése és a rövidebb ellátási láncok létrejötte nem kivitelezhető.
A belső problémák alapvetően két részből állnak. Egyrészt a belpolitika és a külpolitika viszonyában, a keleti függésben és a hullámzó nyugati partnerségben, az Európai Unió iránti elköteleződés hiányában. Az Európai Uniós támogatások és kedvezményes hitelek meg nem érkezése az árfolyamra erős hatást gyakorolt, ahogyan a keleti függés kockázata beleépült az árfolyamba.
3. ábra EUR/HUF árfolyam (Forex.com, Tradingview.com) 2022 januárjától
A drága import inflációs hatása mellett nem elhanyagolható a csapongó költségvetési politika és a választást megelőző rekord mértékű támogatások hatása sem, melyet már növekvő inflációs környezetben osztott ki a kormányzat a legkülönbözőbb társadalmi csoportoknak, rövid-távú politikai haszonszerzés céljából. Az ár-stopok rendszerét a beszélgetés szereplői pozitívan értékelték, mint az inflációt rövidtávon megfékezni képes eszközt, azonban nem említették meg a szűkös kínálat és az ár-stopok által megemelkedett kereslet okozta torzítási veszteség háromszögét, ami a piaci üzemanyagár emelkedésével egyre jelentősebb szeletet hasít ki a már amúgy is svájci sajtokra emlékeztető költségvetési szerkezetbe.
Pogátsa arra viszont felhívja a figyelmet, hogy az általános megszorítás lehetőségét hangoztató közgazdászok elhamarkodottan ítélhetik meg a helyzetet: a jelen inflációs struktúrában, ami nem egy ár-bér spirál következményeképpen, hanem reálgazdasági sokkok, változások miatt alakulhatott ki, a fogyasztás színvonalának csökkenését nem szükséges általánosan a lakosságra terhelni: a felső-középosztálytól és a kormányzati kiadásokból is megvágható a szükséges összeg a társadalmi viszonyok felborítása nélkül, sőt, akár az egyenlőtlenségek csökkentése mellett is. Pogátsa szerint lehetőség van a tanárbérek megduplázására vagy az egészségügyi kiadások növelésére. A megszorítások sorát a magyar kormány a kisvállalkozók adójának megemelésével, majd a hatósági áras közüzemi árak megszüntetésével kezdte el. Ezek mellett drasztikus alapkamatemelés is végbement: a 2022 januárjában megemelt 2,9%-os kamatszintet az MNB a következő fél évben fokozatosan 7,75%-os szintig emelte tovább, havonta átlagosan 80 bázisponttal, majd az euró 416 forintos árfolyamának elérésekor egyszeri, 200 bázispontos emeléssel igyekezett féken tartani az ország inflációját, így érkeztünk el a jelenlegi 9,75%-os jegybanki alapkamat szintjére.
A három beszélgetést összeillesztve aktuális és komplex képet kaphatunk a világot jelenleg sújtó inflációs környezet okairól és megoldásairól. Reálgazdasági okokat is láthatunk mindhárom régióban, bár ez a kitettség Európát keményebben érinti. A helyenként felbomlott, hosszú ellátási láncok mind komplexitásukban, mint energiaigényükben jelentős inflációs kockázatot hordoznak, ami az egész világra kihat és bár a Stanford egyetem szakértője az eltúlzott pénzmennyiségi lazítással magyarázza az amerikai árak emelkedését, az elmúlt hónapok eszkalálódó inflációs helyzete és a magas FED kamatok nem erre engednek következtetni.
Konklúzióként elmondható, hogy az euró és a forint gyengülése hasonló kockázatként viselkedett, melyre mindkét központi bank erős szimbólumokkal reagált (25 bázispont és 200 bázispont). A jelentős különbség azonban az Európai Uniós és a magyar álláspont között az az infláció leküzdésének reáloldali szándéka politikai (kevesebb fűtőanyag-használat) vagy technológiai (zöld alternatívák, függetlenedés) úton, illetve annak felületes kezelése (ár-stop, rezsivédelmi alap). A következő évtizedek minden bizonnyal sorozatos válságok (technológia, fenntarthatóság, klímaváltozás) korát hozza el, melynek a huzamosabb ideig tartó magas inflációs környezet természetes velejárója. Ennek hosszútávú feloldását egy igazságos és méltányos, ám mégis szigorú fiskális politika és egy adaptív politikai gazdasági környezet hozhatja el.