Forrás: Leonardo Ridolfi, Carla Salvo, Jacob Weisdorf (2022), The impact of mechanisation on wages and employment: Evidence from the diffusion of steam power, VOXeu.org
Annak érdekében, hogy a jelenbeli folyamatokat mélyebben megértsük, néha érdemes elhagyni az utóbbi évszázad példáit, és helyette a porosodó történelemkönyveket elővenni. Nincs ez másképp a technológiai változások vizsgálatakor sem. Ennek hallatán számos aggály felmerülhet az olvasóban. Mi értelme – mai szemmel nézve – irreleváns korokat vizsgálni, amikor a technológiánk exponenciálisan fejletlenebb volt? Mennyire vannak megbízható forrásaink?
A visszatekintés amiatt válhat javunkra, mivel ezáltal a közgazdaságtan legnagyobb kerékkötőjét kerülhetjük ki: a kísérletek esetlegességét és nehézségét. Mivel a gazdaság egy komplex rendszer sok változóval, így az ok-okozati kapcsolatokat felettébb nehéz tökéletesen feltárni. A régi korokban viszont kevesebb volt a gazdasági impulzus, így egy akkoriban bekövetkezett technológiai változás hatásait is egyszerűbben elkülöníthetjük. Persze a statisztikai hivatalok közel sem olyan elánnal dokumentálták a különféle mutatószámokat például százötven éve, mint azt most teszik. Mégis vannak üdítő példák, mint Franciaországé, melynek hivatalnokai és statisztikusai szorgalmasan jegyzeteltek mindenféle gazdasági statisztikát már Napóleon évszázadában is. Így a következőkben a 19. századi franciaországi gépesítés hatásairól lesz szó.
A technológiai fejlődés mindig is szorongást váltott ki a munkavállalókban (kezdve a 18. századi angol ludditákkal). Attól tartottak, hogy a technológiai újítások feleslegessé teszik a munkaerejüket, és így elbocsátásra kerülnek. Ugyanakkor már Adam Smith kihangsúlyozta, hogy ezek az újítások nagyobb produktivitást – vagyis egyre olcsóbb árukat – eredményeznek, végső soron pedig az áruk iránti növekvő keresletet, így a munkaerő magasabb számát is. Az előbb említett két hatás – az egyszeri munkavállaló kevesebb hozzáadott értéke a munkafolyamathoz, illetve az árukereslet növekedése – ellentétes irányú az alkalmazottak száma szempontjából, ezek erősségétől függ, hogy a munkahelyek száma csökken vagy nő-e. Ezek hatását egyszerűbb elkülöníteni, ha a 19. századra tekintünk vissza, amikor a technológiai újítások kisebb frekvenciával történtek. Franciaországban ekkor terjedt el a gőzenergia az ország bizonyos részein, így összehasonlíthatóvá válnak azokkal a megyékkel, melyek maradtak a régi technológiánál.
A kutatók egyik kérdése, hogy mi ösztönözte a gőzenergia bevezetését. Erre előzetesen több hipotézis is létezik, például hogy a magas munkaerőköltségek, a képzettség vagy a természeti erőforrások elérhetősége befolyásolták az innoválást. A szerzők szerint a munkavállalók jelentős száma, illetve azok magas bérezése ösztönözte a gőzenergia elterjedését, ahogy az alternatív erőforrások hiánya (például a víz) is fontos szempont. A kiépített infrastruktúra, illetve a nagyobb méretű piac szintén segítették az innovációt.
A következő, számunkra relevánsabb kérdés, hogy az innováció következtében a munkaerőpiaci körülmények hogyan változtak. A szerzők eredményei alapján a gőzenergiát alkalmazó iparágak jóval (akár 94%-kal) több embert foglalkoztattak, mint az innovációból kimaradó szektorok. Emellett a bérezés is átlagosan 5%-kal magasabb volt az innováló vállalatoknál. Mindezt az alábbi ábrák kiválóan demonstrálják.
- : A gőzenergia bevezetésének hatása a férfiak foglalkoztatottságára
A fentiekből látható, hogy a munkások akkori aggodalmai alaptalanok voltak. Nem lett kevesebb a foglalkoztatottak száma, illetve a bérezés sem, sőt ezzel ellentétes folyamatok kezdődtek el az innovációk hatására. Természetesen ezek az eredmények önmagában nem biztosítják, hogy a 21. század közelgő technológiai újításai is ehhez hasonló görbét írjanak le, viszont joggal gondolhatjuk azt, hogy párhuzam vonható a 19. századi és a mostani folyamatok között.