PIKETTY ON EQUALITY Thomas Piketty interviewed by Tim Phillips, 17 June 2022, https://voxeu.org/users/thomaspiketty0
Lits Benedek recenziója CEPR 2022-es párizsi szimpóziumának hanganyagáról.
Thomas Piketty, az angolul újonnan megjelent könyvéről, az A brief history of equality (2022) c. kötetről (Une brève histoire de l’égalité, 2021) Tim Phillips-szel beszélget. A Paris School of Economics professzora népszerűségét az elmúlt 10 évben a kapitalizmus egyenlőtlenségeit bemutató munkáinak köszönhette, A tőke a 21-dik században (2013) és a Tőke és ideológia (2019) munkák szerzőjeként az évek során a kapitalizmus-kritikus politikai gazdaságtani irányzatok egyik vezető alakjává vált. Legújabb könyvében azonban, bár jelentősen rövidebb terjedelemben, a politikai, gazdasági és társadalmi egyelőség 250 éves fejlődését foglalja össze.
A történelem előrehaladtával a szimbolikus és társadalmi tőkének bizonyos formái jelentőségüket vesztették és eltűntek, Piketty a nemesség adómentességét hozza fel példaként. A társadalmi egyenlőség eszméjének kialakulása, megvalósulása azonban nem egy gyorsan lejátszódó folyamat, konstruktív intézményi és kulturális változások hosszú sorának kisebb eredményeiről beszélhetünk, elemzésük ezért az egyenlőtlenségeket meghaladó társadalmi normarendszer felépítésének szempontjából még olyannyira fontos. A fiskális és monetáris politika vagy az oktatási rendszer fejlődésének vizsgálata hasznos eleme lehet a további politikai gazdasági munka előkészítésében, akkor is, ha ez, a jelen körülmények ismeretében legtöbbször csupán depresszióra adna okot. Piketty számára ez a könyv azonban az emberi történelemben keresett hosszútávú perspektívát és optimizmust jelenti, az eddig megvalósult helyes folyamatokat folytatva elérhető a politikai, gazdasági és társadalmi egyenlőség kívánatos szintje. Emellett felmerül még a társadalmi prosperitás kérdése is, mint történelmi tapasztalat: a jobb prosperitású országok esetében az egyenlőség eszméjének követése sokkal valószínűbb.
A korábbi, robusztusabb köteteihez és vertikális megközelítéséhez képest Piketty jelen kötetének üzenetét igyekezte egy sokkal inkább horizontális, társadalmi spektrumra rávetíteni. A vagyoni és jövedelembeli egyenlőség kérdése mellett a szerző jobban fókuszált a társadalomtudomány területét érintő egyenlőségek alakulására, emberi és női jogok, rasszok közti egyenlőség stb. melyek alakulása valóban optimizmusra adhat okot. Ennek kritikája azonban kétfelől is megérkezhet, és bár ennek még nem látni jelét, de emiatt Piketty-nek ezen kötete akár az egyik legellentmondásosabb és a közgazdász-szakma által legkevesebbre tartott publikációjává is válhat.
Egyfelől az optimizmus a kapitalizmus által kitermelt nemi és rasszok közti egyenlőség fölött elfeledtetheti az elnyomás, a kizsákmányolás és a gazdasági egyenlőtlenségek újratermelődésének problémakörét: az egyes társadalmi csoportok egyenlő és méltányos részvétele a társadalmi elnyomásban nem csökkenti azon elnyomást, sőt. Olykor az egyenlőség látszata alatt az elnyomás és kizsákmányolás mértéke akár még fokozódhat is. Klasszikus példája ennek a multietnikumú és genderneutrális vezetőség megléte egy nagyvállalatnál. Amíg a vezetőség, jellemzően privilegizált rétegből érkezett, bizonyos keretek között gyakorolhattak nagyvonalúságot a munkatársakkal szemben: a nőket, az idősebbeket, a társadalomba még nem teljesen integrált kollegákat megszánhatták és olykor kevesebb túlórával és több szabadsággal is kisegíthették. Amennyiben ez az egyensúly helyreáll, úgy a munkaerőpiaci verseny még embertelenebb és kizsákmányolóbb viszonyokat teremthet.
Másfelől megvizsgálandó az a kérdés is, hogy vajon mekkora mértékben és milyen formában lenne szükség társadalommérnöki módon helyreállítani az egyenlőséget bizonyos csoportok között, ha a vagyoni és jövedelmi viszonyok már megfelelő módon rendeződtek. Milyen rendszer szerint állapítható meg, hogy az egyik vagy másik társadalomszervezési mód egyenlőbb vagy egyenlőtlenebb, és nem pedig egyszerűen eltérő, más, kulturálisan nem egyező?
Piketty-től ez a társadalomtudományos megközelítés nem áll távol, önmagát társadalomtudósnak, történésznek, politológusnak tartja közgazdasági szemlélete mellett. A közgazdász-szakma egyik nagy hibájának tartja az interdiszciplinaritás elmaradottságát a többi tudományág gyakorlóihoz képest, Piketty egy sokkal nyitottabb, megértőbb és sokkal kevésbé egocentrikus közgazdaságtudomány alapkövét is szerette volna ezen munkájával letenni. A társadalomtudomány nagyon kis része van feltérképezve, ezért még inkább szükségesnek látja a kooperációt és a pragmatikus együttműködést az egyes tudományágak képviselői között. Számára azonban nem az a cél, hogy konszenzuális konklúziót sikerüljön a tudományágak között levonni, hogy konkrét válaszokat adjanak konkrét kérdésekre, sokkal inkább az érzékelhető és a történelem letapogatása és értelmezése lehet a cél. Mindezek mellett kiemeli, hogy ahogyan a társadalomtudományokban úgy a történelemben is előfordulhat, hogy egy adott kérdésre, válságra több helyes válasz, politikai reakció születik meg.
Piketty, történészi szemlélődése miatt nem utópisztikus megállapításokat tesz, mint sok kollegája, hanem egy törékeny és kompromisszumos világképet fest fel, amikor az egyenlőség eszméjéről beszél. Számol a korszakok saját narratívájukba-vetettségével, aminek határait ismeri és ezen túl nem nyúl. Példaként a demokrácia helyzetét említi meg: száz év múlva akár úgy is tekinthetnek 2022 Franciaországára, mint a francia forradalom és az akkori jelenkor közti antidemokratikus átmenetre. Ezt követően Piketty az oktatásra költött források egyenlőtlenségét és az akadémiai szabadság párhuzamait is felállítja, majd a társadalmi ellenállás szerepére és hatékonyságára terelődik a szó. Itt már megütközik a történészi és közgazdászi világkép, hiszen míg előbbi számára ez egy társadalmi folyamat indikátoraként, addig utóbbinak felesleges erőszak és a konstruktív szabályzás ellehetetlenítésének eszközeként jelenik meg. A konszenzust végül megtalálja a szerző a megfelelő átcsatornázási módokban, ilyennek gondolná például a progresszív karbon- és energiaadót, ami egyszerre fogná vissza a fogyasztást és tartaná meg a társadalom alsóbb osztályainak integritását a kérdésben, s ahogyan azt eddig is, itt is hangsúlyozza a narratív szempontokat, rímelve a rezsicsökkentés fogalmának metaforatereire, miszerint nem nyújt teljes megoldást egy alapjuttatás (jegy vagy alapjövedelem) alapú progresszív teherviselés, hiszen ez egy edukációs és emocionális, önismereti szint alatt a narratív síkok elcsúszását jelentheti.
Piketty legújabb könyvében az ilyen és ehhez hasonló a gazdaságtörténeti formákat keresi, hogy aztán abból inspirálódva további, a társadalmi ellenállást és többséget megszólítani képes, konstruktív, egalitárius szakpolitikák és intézmények képződhessenek meg.
Thomas Piketty új könyvének angol fordítása, az A Brief History of Equality E-book formában megvásárolható ITT.