szerző: Szabó Dorottya
Júliusban jelent meg az MNB Termelékenységi jelentésének legfrissebb kiadása[1], ezt megelőzően 2020 novemberében adták ki jelentésüket[2] ebben a témában. A riport a magyar gazdaság négy nagy területen elért eredményeit mutatja be, nevezetesen a termelékenység, az innováció, a digitalizáció, illetve az ökológiai hatékonyság területén, mindezt EU-s és régiós összehasonlítások segítségével.
A munkatermelékenységet mérő mutatóinkra általában enyhe lemaradás jellemző a régió többi országainak (V3) átlagához képest. A vállalatméret szerinti összehasonlítások esetében kiemelendő, hogy a magyar termelékenységi rés a kkv-k és a nagyvállalatok között régiós összehasonlításban is meglehetősen nagy, a kisvállalatok termelékenységi hátránya hazánkban a legnagyobb a V4-es országok körében. A járvány hatására a kkv-szegmens termelékenysége 7%-kal csökkent 2020-ban, míg a nagyvállalatoké stagnált, így a termelékenységi rés a 2017-2019 közötti szűkülése után 2020-ban megnőtt, ami mögött az áll, hogy a járvány elsősorban azokat az ágazatokat gyötörte meg, melyekben a kkv-k dominálnak. A 2021-es adatok azonban nem álltak rendelkezésre a jelentés írásakor, így a kkv-szegmens kilábalásáról, a termelékenységnövekedéséről nincs információnk.
A termelékenység ágazati összehasonlításának fontos aspektusa az ágazati termelékenység inflációval való kapcsolata. Az MNB jelentése kiemeli, hogy az ágazati árindex azokban az ágazatokban emelkedett a legkevésbé, melyekben a legnagyobb volt a termelékenységjavulás az elmúlt két évtizedben. Az ebből a szempontból legjobban teljesítő ágazatok a feldolgozóipar, a mezőgazdaság, illetve az infokommunikáció, miközben az építőipar termelékenysége 2001-ről 2019-re enyhe csökkenést mutatott, de az árak 132%-kal növekedtek 2019-re a bázisévhez képest. Az egyes ágazatok közti relatív termelékenységjavulás/-romlás tehát az egyes fogyasztási cikkek/szolgáltatások relatív áraira is hatással van, ami egyúttal a fogyasztói kultúrára is befolyást gyakorol. Ebből kifolyólag az ágazati politika nem csupán a termelési folyamatok szempontjából fontos, de egyes termékek fogyasztásának ösztönzésének eszköze is a relatív árak csökkenésén keresztül.
Az innovációs hatékonyság tekintetében Magyarország sajátossága, hogy a bemeneti indikátorok (K+F ráfordítások – elsősorban műszaki területen -, tudásintenzív foglalkoztatottak aránya, kockázati tőkebefektetések a GDP arányában) növekvő trendet mutatnak és az EU-s középmezőnyben helyezik el Magyarországot, a kimeneti mérőszámok (idézettség dokumentumonként, 1 millió főre jutó új szabadalmak száma, innovációs tevékenységet végző vállalkozások aránya, védjegy/dizájn beadványok) azonban stagnáltak, vagy jobb esetben csak enyhe növekedést produkáltak. Ez a hatékonytalanság abban is megmutatkozik, hogy a K+F ráfordításokra jutó szabadalmak száma hazánkban (is) csökkenést mutat, elmaradva az EU-átlaghoz képest.
Megemlítendő, hogy GDP arányosan a vállalati K+F kiadások finanszírozásában a magyar állami szerepvállalás meghaladja az EU-s átlagot. Ez önmagában nehezen megítélhető tény, azonban Mazzucato (2021)[3] nyomán amellett érvelnék, hogy az állami szerepvállalás fontos és előremutató lehet, amennyiben az állam jól definiált, a közjó érdekét szolgáló befektetésekkel segíti a versenyszektor innovációs tevékenységét. Az állami szerepvállalás fenntartása tehát indokolt lehet, de csak abban az esetben, ha piactorzító hatások helyett olyan befolyást gyakorol az innovációs tevékenységekre, amely a társadalmi és gazdasági modernizációt segíti elő.
Kiemelendő továbbá, hogy a tudásáramlás 2020-ra jelentősen javult Magyarországon, jelentősen jobb teljesítményt nyújtva ezen a területen a V3-as átlaghoz viszonyítva. Emögött elsősorban a kkv-k innovációs együttműködésének növekedése áll, ami nem csupán az innováció szempontjából fontos, de megalapozhatja a kkv-szegmens nagyvállalatokhoz képesti termelékenységi hátrányának csökkenését.
Ami a digitalizációs hatékonyságot illeti, jó hír, hogy a digitális infrastruktúra tekintetében Magyarország az EU27-hez képest a felső középmezőnyben helyezkedik el, a relatíve jó infrastruktúra kihasználtsága területén azonban mind lakossági, mind vállalati oldalról vannak elmaradásaink. Ezen felül az is elmondható, hogy az állam digitalizációs hatékonyságának növelésében is van még bőven potenciál. Fontos azonban, hogy az említett szereplők (fogyasztók, vállalatok, állam) digitális kultúrájának fejlődése szorosan összekapcsolódik, és az egyik aligha fejlődhet a másik kettő nélkül. A vállalati digitalizációs hatékonyság növeléséhez továbbá hozzájárulhat az IKT szakemberek hatékonyabb foglalkoztatása, ami elősegítheti a modern vállalatirányítási és ügyfélkezelési szoftvereket. Ehhez olyan vezetői kultúrára van szükség, amelyben a menedzserek nem idegenkednek ezen eszközöktől, hanem a vállalati hatékonyságnövelés alapvető eszközeként tekintik azokat.
Az innovációs és digitális hatékonyság nem csak önmagukban fontosok, hanem az ökológiai hatékonyság alapvető építőkockái is. Ezen a területen Magyarország EU-s viszonylatban jobban teljesít a többi területhez képest, több mutató tekintetében megelőzi a V3-átlagot, és közel esik az EU-s átlaghoz is. Az innováció eredményéből származó tiszta technológiák alkalmazása, a termelési folyamatok modernizáció – a fogyasztói attitűd megváltozásával karöltve – elengedhetetlen feltétele egy fenntartható gazdasági rendszer kialakításának.
Az MNB Termelékenységi jelentése alapján tehát elmondható, hogy Magyarországon bőven van tér a gazdaság modernizációjára, de biztató és előremutató jel például a kkv-k versenyképességének növekedése egyrészt a hatékonysági rés 2017-2019 közti, és várhatóan 2021-ben is megvalósult csökkenése, másrészt a tudásáramlás növekedése okán, ami minden bizonnyal közép-/hosszútávon tudja kifejteni valós hatását. A digitalizációs hatékonyság tekintetében a fizikai tőke – digitális infrastruktúra – már relatíve fejlett, a következő lépés, hogy a gazdaság különböző szektorait a megfelelő ismeretterjesztés és oktatás, valamint az állami ösztönzés segítségével megtanítsuk az infrastruktúra kihasználására, ami mindannyiunk érdeke nemcsak a kényelmesebb mindennapok, de a környezeti fenntarthatóság megteremtése szempontjából is.
[1] https://www.mnb.hu/kiadvanyok/jelentesek/termelekenysegi-jelentes/termelekenysegi-jelentes-2022-julius
[2] https://www.mnb.hu/kiadvanyok/jelentesek/termelekenysegi-jelentes/termelekenysegi-jelentes-2020-november
[3] Mazzucato, M. (2021). Mission economy: A moonshot guide to changing capitalism. Penguin UK