Forrás: The Sound of Economics: China’s Tales of the Future
szerző: Pókász Zoltán
A brüsszeli székhelyű Bruegel intézet által működtetett podcast sorozat, a Sound of Economics A jövő kínai meséi (China’s Tales of the Future) címmel beszélgetést adott közre. A beszélgetésben Giuseppe Porcaro, Alicia García-Herrero, és LYU Guangzhao, a University College of London doktorandusza vettek részt.
A résztvevők azzal kezdték, hogy a science fiction mint műfaj első pillantásra rettentő távolinak látszik a valóság bármely formájától, hiszen a Star Wars űrugrása vagy az univerzum kolonizálása elképzelhetetlen céloknak tűnnek. Azonban különbséget kell tenni a hagyományos, nyugati sci-fi és a mostanában kialakuló kínai sci-fi (más szóval a “sinofuturizmus”) között. Ez utóbbi ugyanis nemcsak reális szcenáriókat vázol fel a jövőre nézve, hanem “mi lett volna, ha” kérdéseket is joggal tesz fel, és így a kínai politika összefüggésében néha kellemetlen kérdéseket is feszeget
A demokráciák és az autokráciák politikailag jelentősen eltérnek egymástól. A demokráciákban (például Európa vagy az USA) a jövő homályosabb, hiszen akár néhány évente fordulatot vehet a kormányzás attitűdje. Ezzel szemben Kínában vagy Szaúd-Arábiában tulajdonképpen egyeduralom van, illetve egyértelmű, sokszor sci-fibe illő elképzelések a jövőre nézve. SzaúdArábia ambiciózus “Vision 2030” programja vagy Kína jövőbeli tervei grandiózusak. Kína célja például 2049-re, a Kínai Népköztársaság megalapításának századik évfordulójára a “modern szocialista állam kiépítése”, a közepes fejlettség csapdájából való kitörés, a szocialista módon értelmezett jólét. Minél messzebb tekintünk, annál inkább futurisztikussá válnak a kormányzati elképzelések. Így már érthető, hogy miért jelentős az kapcsolat a science fiction és a politikai kormányzat között ezekben az országokban. Mindezek mellett azonban az autoriter társadalmak számos olyan problémával néznek szembe, amelyek demokratikus országokban kevésbé vannak jelen. A környezetszennyezés káros, napról napra érezhető hatásai, a légszennyezés, a társadalmi feszültségek vagy az állampolgárok megfigyelése mind-mind ilyenek. A kínai sci-fi irodalom talán földhöz ragadtabb, mint a nyugati, és így ehhez hasonló problémákat rutinszerűen tárgyal. Sokszor nem olyan szcenáriókat alakít ki, amelyek irreálisak, hanem reális társadalmi jelenségek továbbgondolása a célja.
Kína például továbbra sem alkot homogén munkaerőpiacot. Az elvándorlás a szülővárosból számos nehézséggel jár: a társadalmi kitaszítottság, a nyugdíj- és oktatási rendszerből való kizárás mindennapos jelenségek. Ezeknek a problémáknak a tárgyalását többek közt a sci-fi írók vették magukra. Lehetséges, disztópikus, talán kissé sarkított kimeneteleket vázolnak fel a jövőre nézve, amelyektől óva intenek. Így egyfajta politikai aktivistává is válnak, amelyet a kínai kormányzat nem néz jó szemmel.
Az egyik könyvben például a kínai munkások jó része éjjelente alva jár, és azokat a maguk elé tornyosuló feladatokat végzik el, amelyek a nappal során várnának rájuk. Mások fantáziáját a klímakatasztrófa rémképei mozgatják meg, megint mások az elhatalmasodó kormányzati megfigyelést tárgyalják. Ez utóbbi már sajnos egyáltalán nem feltétlenül csak tudományosfantasztikus könyvekbe illik, hiszen a néhány éve bevezetett kínai pontrendszer például az alapján kategorizálja a lakosságot, hogy mennyire hű az államhatalomhoz, és mennyire a “szocialista utópiának” megfelelő életet él. Mindezt pedig olyan több százmillió egységből álló kamerarendszerrel viszik véghez, amely néhány éve ténylegesen megvalósíthatatlannak tűnt. A kínai cenzúra természetesen az utóbbi néhány évben magasabb fokozatba kapcsolt, így az ezt tárgyaló művek szinte teljesen eltűntek a kínai legális piacról.
A science fiction könyvek nemcsak a merengés és a mindennapokból való kiszakadás eszközei, hanem esetenként a lehetséges jövőbeli kimenetelek felvázolása is lehetnek. Jól láthatjuk ezt Kína esetén, melynek a kormányzatától sem áll messze a science fictionbe illő elképzelések felvázolása, illetve teljesítése, az ország írói pedig a jelen lévő társadalmigazdasági problémák jövőbeli hatására reflektálnak. Így tekinthető a science fiction némely esetekben tehát a valóság jövőbeli manifesztációjának is, a “realizmus hordozójának”.