Forrás: Measuring the Economic Impact of the Space Sector: Key Indicators and Options to Improve Data
OECD (2020), G20 Space Economy Leaders’ Meeting (Space20)
szerző: Pókász Zoltán
A 20. században az űrkutatást nem a társadalmi jólét figyelembe vétele, hanem a másik ország fölött aratható győzelem fűtötte. Azonban ez a 21. században megváltozott, mivel a versengés helyét sok tekintetben a kooperáció vette át. Erre jó példa a mai napig is kiválóan működő Nemzetközi Űrállomás, illetve az országokon átívelő közös kutatások. Fontos
átlátni, hogy hogyan változtak meg a viszonyok az országok tekintetében, illetve milyen hasznok rejlhetnek az űrkutatás fellendítésében. Emellett hogyan lehet kvantifikálni az űrszektorba való állami befektetéseket, és így ösztönözni annak pénzügyi támogatását a kormányzatok által?
A G20-országok 2020 októberében rendeztek egy konferenciát az űrgazdaságról. Ennek során
megállapították, hogy az űrkutatás támogatása növekvő trendet mutat, a G20-országok összesen 79 milliárd dollárt (nagyjából az éves magyar GDP felét) költik űrkutatásra. Ez nem véletlen, hiszen az itt elért eredményeknek jelentős átgyűrűző pozitív hatásai lehetnek. Ennek legkézzelfoghatóbb példája talán a GPS-rendszer kifejlesztése, mely csak a jelentős űrtechnológiai előrehaladás, a műholdak segítségével vált lehetővé, és amerikai kutatók szerint csak az USA-ban az elmúlt évtizedekben 1,4 billió dolláros társadalmi hasznot hozott (ez nagyjából 9 évnyi magyar GDP-nek felel meg).
A nagy probléma ezzel kapcsolatban, hogy az űrkutatásból származó eredmények gyümölcse sokszor több évtizedes fáziskéséssel látszódik meg, amely az általában 4-5 éves ciklusokban gondolkodó nyugati kormányzatoknak, de még a kevésbé, űripari szárnyaikat csak most bontogató nemzeteknek is túl nagy időtáv. Emiatt különösen fontos az elért célok
kvantifikálása. Ez azonban sok esetben továbbra sem triviális. Egy új galaxis felfedezése például pontosan milyen jóléti konnotációkkal rendelkezik (ha egyáltalán van ilyen dimenziója)?
Az előbb említettek miatt sokkal inkább megéri az adott kormányzatnak a közvetlenebbül hasznosuló szektorokba fektetnie. Az űripar nem vákuum, hanem pozitív hatásai más szektorokban is rendkívül erősen jelen vannak. Először érdemes megnéznünk, mely országok képviseltetik magukat leginkább az űrnagyhatalmak listáján GDP-arányos költést, illetve magas hozzáadott értékű publikációkat tekintve.
Nem meglepő módon a két, korábban is jegyzett űrnagyhatalom, az USA és a Szovjetunió örököseként számon tartott Orosz Föderáció járnak az élen ez utóbbiban. Meglepő módon az „űrpionírnak” nem tekinthető Szaúd-Arábia a harmadik (persze hangsúlyozandó, hogy ezek nem abszolút értékek, hanem GDP-arányosan értelmezendőek). A G20-országok többsége azonban a kormányzati büdzsének kevesebb, mint 0,05 százalékát költi el az űrszektorra. Ezek után vizsgáljuk meg a publikációk számát 2000-ben, 2009-ben és 2018-ban G20-országokra lebontva.
Ami viszont különösképp örvendetes, hogy az országok közti együttműködés nem ismer határokat. Ebbe a makroszintű, kormányzatok közötti kooperáción kívül a spontán tudományos együttműködés is beletartozik: egyre nő a több ország tudósait is jegyző jó minőségű cikkek száma. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy az űrszektorban is egyfajta globalizáció van kialakulóban, amely nem különböztet meg európait, ázsiait vagy amerikait, hanem a minél szorosabb együttműködésre helyezi a hangsúlyt szigorú tudományos mérőszámokat figyelembe véve. De egyszerre egy egészséges mértékű presztízsverseny is folyik az országok között, amely ösztönzi az innovációt.
Milyen részekre bontható az űrszektor?
Alapvetően 3 alágat lehet elkülöníteni a szektoron belül.
• Az úgynevezett “upstream szektor” felelős a kutatás-fejlesztésért, illetve az alapvető infrastruktúra biztosításáért a világűrben. Az állami szerepvállalás itt a legnagyobb, hiszen a K+F szektorba áramló pénzek többsége állami forrásból származik, vagyis ez a legkevésbé piaci alapú.
• A “downstream szektor” ezzel szemben olyan szolgáltatásokat foglal magába, amelyeket az űrbéli infrastruktúrával biztosítanak, azonban relevanciájuk a Földet érinti; itt említhetőek a GPS-rendszerek vagy a szatellitről közvetített tévéadások.
• Végül az űrszektor találmányainak van egy “spillover” hatása is sok más szektorra, például a repülőiparra, a járműiparra vagy a mezőgazdaságra.
Emellett ennél közvetlenebbül is hozzájárulnak sokszor az űrszektorban tevékenykedő cégek a társadalmi jóléthez: például a COVID alatt is felhasználták felhalmozódott tudásukat ahhoz, hogy orvosi eszközöket gyártsanak, illetve a járványt modellezzék.
Az utóbbi két alszektor alkotja a 280-300 milliárd dollárra becsült űrszektornak a túlnyomó szeletét. Az upstream szektor csak 20 milliárd dollárra tehető, és leginkább kormányzati pénzekből működik. Viszont látni kell, hogy az upstream szektor mindennek az alapja, ebből csíráznak ki évtizedek alatt a profitábilisebb alszektorok. Emiatt különösen fontos a kormányzatok számára a mérhetőség biztosítása ezen a területen: motiválni kell őket is arra, hogy a szektorba fektessenek.
A kvantifikálhatóság az utóbbi években egyre könnyebben megvalósítható. Az előbb említett top 10 percentilisbe tartozó újságcikkek ország szerinti lebontásán kívül, amely mindenképpen presztízskérdés, megemlítendő az űripari foglalkoztatás mérése, a szabadalmak száma vagy az űripari cikkek kereskedelme. Ezek mind-mind olyan metrikák, amelyek, legalább közvetve, a K+F-kutatások finanszírozásából származtathatóak, és így a kormányzati befektetést segítik elő.
A fentiekből látható, hogy az űrszektor továbbra is a kutatás-fejlesztésen alapul, több évtizedes késleltetéssel. A befektetések jóléti hozamai azonban az egyre kifinomultabb metrikák segítségével évről évre jobban mérhetőek. Emellett a nemzetközi együttműködés is rendkívül jelentős a szektorban. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy az űripar optimista jövő elé néz.