Laurent Maurin előadása a Magyar Közgazdasági Társaság Vándorgyűlésén
A vándorgyűlés nyitó plenáris ülésén előadást tartott Laurent Maurin, az Európai Beruházási Bank közgazdasági osztályának vezetője. Előadása két főbb témát járt körbe: az Európai Unió jelenlegi gazdasági helyzetét és gazdasági kihívásait – leginkább a COVID-19 és az orosz-ukrán konfliktus által beemelt problémákat és azután jelentkező trendeket – illetve az Unió hosszú távú küldetését, a digitalizációt.
Az általános helyzetértékelését a kihívások felvetésével kezdte Maurin. Itt három megfigyelést hangsúlyozott:
- az EU gazdasága visszatért (GDP-ben mérve) a járvány előtti szintre, de nem a háború előtti szintre, a talpra állási idő rövid volt és egyenlőtlen a nemzetgazdaságok között;
- a COVID-19 alatt bevezetett válságkezelő intézkedések támogatták a befektetési kedvet, elsősorban a digitalizációs lehetőségekbe, másodsorban pedig a „zöld” energiákba;
- két nehezítő tényezőt lát az utóbbi időszakban: az infláció által előidézett monetáris szigor hatását a pénzügyi szférában és az Ukrajnában zajló háború miatt érezhető bizonytalanságot.
A válság előtti időszak optimizmusra adhatott okot, hiszen a statisztikai adatok alapján a közép-kelet-európai gazdaságokban is erős fellendülést tapasztalhattak, ahogy az is bíztató a COVID-19-es gazdasági válság kezelése kapcsán, hogy sokkal gyorsabban és lendületesebben felépültek belőle, mint a 2008-as világválságból.
Ezt árnyalja, hogy a vállalati beruházások sajnos még nem érik el a válság előtti szinteket, ebből is jól látszik, hogy a vállalati szektor még küszködik az utóhatásokkal. Erre sajnos a háború kitörése és eszkalálódása nem gyakorolt pozitív hatást, sőt a helyzet itt súlyosbodni látszik a statisztikák alapján.
Az energiaárak növekedése – leginkább a fosszilis forrásokból származóké – nem volt biztató és a háború hatására még nagyobb ugrást láthattunk az árakban. Maurin itt megjegyezte, hogy ekkora növekedési ütemet az energiaárakban az utóbbi harminc évben nem láthattunk, a nagy gazdasági világválság alatt történő kisebb növekedést össze nem hasonlíthatónak írta le.
A közgazdász szerint a legfontosabb, hogy a világjárvány okozta sokk után az európai vállalatok nem kevesebb, mint 56%-a igényelt és nyert el támogatást. Ez nagyrészt hitel formájában nyilvánult meg. Ennek hatása, hogy a rövid lejáratú banki hitelek szignifikánsan megdrágultak. Azonban megfigyelhető volt egyúttal az is, hogy a digitalizációs lehetőségekbe való befektetés elősegítette a gazdaság gyógyulásának folyamatait és mérsékelte az egyéb értékesítési szférákban történő kieséseket Európa összes régiójában.
Az orosz-ukrán háború árát Maurin magasnak találta, sajnos annak különböző tényezői egymást multiplikálták. A növekedő energiaárak mellett az előadó szólt a kieső exportbevételekről és a potenciális befektetői bizalom elvesztéséről – ezek közül kiemelte, hogy a legsúlyosabb egyértelműen az energiaárak drágulása volt. Sajnos az európai államok energiafüggőségének diverzifikáltságának hiánya megnehezíti a közös platform megtalálását. Mint láttunk a közelmúlt híreiből, mindenki máshogy igyekszik megtalálni a megoldást a helyzet enyhítésére.
Kiemelte, hogy a vállalati szektor több szempontól is sebezhetővé vált a háború által generált gazdasági kihívásoknak. Egyrészt a gáztól és energiaáraktól való függőségnek ők a legnagyobb áldozatai –közülük is leginkább az élelemiszeripar és az agrárium. Különösen a litván, a bolgár és a finn vállalatok sínylették meg ezeket a kihívásokat, azonban Magyarország sem áll messze tőlük a veszteségek összesítése során. Megfigyelhető továbbra, hogy az átlag európai vállalati profit csökkent, míg kiadásai és kockázatai nőttek. Ennél fogva arra következtetésre juthatunk, hogy több felszámolásnak lehetünk szemtanúi a közeljövőben.
Ennek kiküszöböléséhez a legjobb eszköz a befektetést. Az előadó úgy látja, hogy a válsághelyzetből való kilábalást a befektetésekkel lehet elérni, ami erősebb uniós pénzügyi integrációt és kooperációt igényel természetesen, ennek megnyilvánulása már az évek során több ízben felvetett tőkepiaci unió terve lehetne.
Az előadását azzal zárta, hogy a jelenleg zajló energiakrízis jelentősen csökkentette az európai vállalati szféra profitját és lehetőségeit, valamint a geopolitikai változások mibenléte sem látható jelenleg tisztán. Sajnálattal látja, hogy a válságkezelés egyelőre nemzeti szinten maradt, nem történt jelentős európai összefogás a kihívások csökkentésére. Reménykedik viszont abban, hogy később elkezdődik egy diskurzus az Európai Unió pénzügyi szabályait illetően. Azt megnyugvással tapasztalta, hogy a nemzeti jegybankok szigorítottak a fiskális politikájukon és azok rendezetten zajlottak le eddig.
Mindent összevetve a jelenlegi helyzet nem éppen derűs, ellenben abban bizakodik Maurin, hogy ez a kihívásokkal teli időszak lehet a talaja egy reformidőszaknak, amiben erősödhetnek a tagországok közötti együttműködés – mint ahogy például a COVID-19 járvány alatt a digitalizáció talált utat magának. Fontosnak tartja továbbá, hogy az energiapiacon nagyobb részesedést tegyenek ki a zöld és független források a későbbi hasonló helyzetek és a globális felmelegedés elkerülése végett. Végszavában felhívta ismét a figyelmet, hogy a tőkepiaci unió lehet a mélyebb integráció és egyúttal Európa stabilizálásan kulcsa.