A munkaerőpiac kétarcúsága hazánkban

Innováció, tudás, kitüntetések. Ezekkel a szavakkal lehet a legjobban jellemezni a szegedi Közgazdász-vándorgyűlést, amely idén a 60. jubileumát ünnepelte. A hazai közgazdász szakma legnagyobb konferenciáját évről-évre a Magyar Közgazdasági Társasság rendezi.

            A programsorozat egyik fő témája a magyar sajátosságnak mondható „munkaerőhiány és a munkaerőtartalék” kettőségének a vizsgálata volt, ugyanis ez a látszólagos ellentmondás már 2016 óta foglalkoztatja a munkaerőpiaci problémákkal foglalkozókat.

Szövegdoboz: Forrás: Magyar Közgazdasági TársasságA fentebb említett kérdéskörben a bevezető előadást a Központi Statisztikai Hivatal nyugalmazott főtanácsadója Lakatos Judit tartotta. Elhangzott, hogy a munkaerő tartalék a kereslet és kínálat különbségeként írható fel leginkább. Hozzávetőlegesen 2018-ig a munkaerő kínálat volt túlsúlyban, de napjainkra ez átfordult. Ennek egyik fő oka, hogy a munkaerő kereslet jellege abszolút nem innovatív, túlsúlyban van az élőmunka igényes termelés, így a szükséglet nő. Ha a demográfiai adatokat tekintjük látható, hogy a fiatal felnőttek több időt tanulnak, mint korábban, de emellett dolgoznak is, amiben szintén jól látszik ez a kettőség. Ennek feltehető okai a diákszövetkezetek kedvező adózása, illetve az idén bevezetett 25 év aluli munkavállalóknak szóló adómentesség. A nyugdíjkorhatár 65 évre lett emelve egyaránt nőknek és férfiaknak is, emellett személyi jövedelemadó mentesé tették a nyugdíjas évek alatt dolgozók fizetését. Ezzel szemben bevezették a nők 40-et, ami hatására közel 300-400 ezer nő vonult nyugdíjba idő előtt – hangzott el az előadáson. A jövőre vonatkozó megoldások előtt az előadó kiemelte, hogy kizárja a spekulációs jellegű energia árrobbanást hosszú távon és az esetleges ár-bér spirált is. Ugyan lehetséges megoldás a pótlólagos források keresése (pl. ukrán vendégmunkások), de ami nálunk hiányszakma az Nyugat-Európában is az, így csak tranzit ország maradhatunk. Esetleges megoldás lehet még a nyugdíjrendszer megreformálása. Lakatos Judit szerint rugalmasabbá kell tenni ezt a rendszert, növelni a nyugdíj korhatárt, és nagyobb mértékben elérhetővé tenni a munkavégzést a nyugdíj alatt.

A diskurzust rendkívül hasznosan elindító prezentáció után a panelbeszélgetést Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója Nábelek Fruzsina kezdte meg, aki a munkaerő piac keresleti oldalának az összefüggéseit mutatta be. A toborzási nehézség a közbeszédben is elterjedt ipar és vendéglátó szektort érinti a leginkább. Fizikai munkás nagyon kevés található az országban, de az ő képzettségük, illetve a munka végzésük minősége is problémás a legtöbb esetben. Versenyképes vállalatok felméréseik alapján ezt a bérszintek emelése sem orvosolná. Megoldásként a megváltozott munkaképességűek képzését javasolta, hiszen ebből a csoportból alig vállalnak munkát. Hasonlóan vélekedik a témakörről Boda György (emeritus egyetemi docens, Budapesti Corvinus Egyetem, a Boda & Partners Kft. managing partnere, az MKT Munkaügyi Szakosztályának elnökségi tagja) is, aki a tudástőke növelésében hisz. Megfogalmazása szerint a probléma egyik gyökere a negatív migrációs egyenleg, amire jelenleg nincs megoldás. A nehézség másik oldala az alacsony termelékenység és a nem szakképzett emberek alkalmazása, hiszen gazdaságilag jobban megéri betanítani a leendő munkavállalókat. Megállapítása szerint ez társadalmilag haszontalan, „sötét jövőt” jósol, hacsak nem hoz létre a kormány jelentős oktatási beruházásokat.

Budai László (főosztályvezető, Csongrád-Csanád Megyei Kormányhivatal Foglalkoztatási Főosztály) a problémát az álláskeresők összetételében látja, hiszen a nagyjából 230 ezer munkanélkülinek a 40%-a 12 hónapnál régebben regisztrált (38-39% a tartós álláskeresők száma) de ha el is tudnak helyezkedni rengetegen hamar „visszaesnek”. A munkavállalók legtöbbször alulmotiváltak, nem akarnak dolgozni. A közfoglalkoztatottak aránya kiemelkedően magasnak mondható az Észak-Magyarországi és Észak-Alföldi régiókban – fogalmazott felszólalásában.

Ezt a Periféria Közpolitikai Kutatóközpont társalapítója, Czirfusz Márton is megerősítette, hiszen a munkavállaló költözéssel igyekszik megoldani a munkaerőhiányt, ezáltal úgynevezett „szegény zónák” alakultak ki. Ennek hatására az agglomerációban is felmerültek megoldásra váró problémák, hiszen az ingatlan árak jelentősen emelkedtek, illetve sokszor ezek a területek még nincsenek megfelelően közművesítve. A vállalatok a termelés áthelyezésével igyekeznek megoldani a felmerülő hiányokat, sokszor globális költözéssel élnek (ebből hazánk sokszor nyertesen jön ki). Az állam szerepe jelentős, hazánk jelenleg kétféleképpen igyekszik tompítani a problémákat: beruházásokra támogatásokat ad, illetve 3. országbeli munkavállalókat importál. Jelentős /így muszáj megemlíteni/ a közszférában felmerülő munkaerőhiányt is, hiszen sok városban, faluban nincs elég tanár, orvos, közalkalmazott. Szükséges lehet egy konzultáció, amelyben az állampolgár elmondja mit vár el ezektől a szolgáltatóktól – fogalmazott Czirfusz Márton. Kiemelte, hogy súlyos adathiányosságok vannak munkaerőhiány terén, hiszen utoljára 2011-ben volt népszámlálás, így arra tudunk következtetni, hogy pontosabb megoldás javaslatok az esedékes népszámlálás kiértékelése után következhet be.

Összegzésképpen rengeteg megoldási javaslat felmerült, de a szakemberek abban egyetértenek, hogy a „kulcs” a megváltozott munkaképességű munkavállalókban, a nyugdíjrendszer struktúrájának átdolgozásában, a szakképzési-, illetve oktatási beruházásokban és egy esedékes motivációs rendszer kifejlesztésében lehet. Ezzel feltehetően megoldódna a két pólusú munkaerőpiac kiegyenlítése is.

Szólj hozzá!