A The Sound of Economics podcast-sorozat 2022. október 5-i adásának (https://www.bruegel.org/podcast/inequality-across-atlantic) vendége volt Tóth István György, illetve Indivar Dutta-Gupta, akik az Atlanti-óceán két partjának tapasztalatait vetették össze az – elsősorban – a munkaerőpiaci adottságokból fakadó egyenlőtlenségek szempontjából. A munkaerőpiacok, illetve a foglalkozások jelentős változáson mentek keresztül az elmúlt évtizedekben, többek között a technológiai haladásnak, a globalizációnak és a munkaerőpiaci intézmények változásának köszönhetően. Ezeket a folyamatokat erősítette fel, vagy változtatta meg a koronavírusjárvány az elmúlt években, ami szinten hozzájárult az egyenlőtlenségek elmélyülésében.
Az EU és az USA összehasonlítását természetesen megnehezíti, hogy az Atlanti-óceán két partján meglehetősen eltér az egyenlőtlenség fogalma, és a különböző dimenziókban meglehetősen eltérő képet mutat a két vizsgált gazdasági régió. Az EU esetében tovább nehezíti a komparatív elemzést, hogy az egyes tagállamok közt meglehetősen nagy különbségek fedezhetők fel a gazdaságpolitikai irányítást illetően. Különbségek természetesen az USA államaiban is megfigyelhetők, de a nyugati part a föderációs jellegéből adódóan mégiscsak valamivel homogénebb képet mutat.
Ami az EU-t illeti, a beszélgetésben elhangzott, hogy az országok közti heterogenitás mögött elsősorban a különböző történelmi adottságok, a magánszféra eltérő felelősségvállalási szintje a jólét biztosításában, illetve az államok gazdaságirányítási szerepét illető eltérő hagyományok, valamint a szabadság mint fogalom különböző felfogásai állnak. A heterogenitás viszont lehetőséget nyújt arra, hogy az egyes országok tanuljanak más országok tapasztalataiból.
A fent kiemelt tényezőkre általánosságban az intézményrendszer fejlesztésével hathatnak az államok. Az intézményrendszerre vonatkozó döntések meghatározzák a gazdasági-társadalmi rendszer fejlődésének irányát, ami tehát nem eleve elrendelt az útfüggőség ellenére. Tóth a kelet európai országok példáját emelte ki, amelyek nagyon különböző utat jártak be az egyenlőtlenségek kezelésének terén. Amíg például Románia vagy Bulgária az egyenlőtlenséget mérő Gini-index alapján a magas Gini-indexű országok között foglal helyet, addig Magyarország vagy Lengyelország a közepes kategóriába került a 2020-as évek elejére, Szlovákia és Csehország pedig a legalacsonyabb Gini-indexű országok közé tartozik EU-s viszonylatban. A 2010 és 2020 évekre vonatkozó Gini-indexek pillanatképét a következő két ábra mutatja be.
Forrás: Eurostat, saját szerkesztés
Forrás: Eurostat, saját szerkesztés
Ezek alapján elmondható, hogy a 2010-es években a V4-es országok az eltérő gazdaságpolitikai döntések hatására meglehetősen különböző utat jártak be. Csehország helyzete stabil maradt, a 2010-es 24,9%-os Gini-index 2020-ra 24,2%-ra csökkent. Lengyelország és Szlovákia a vizsgált 10 év alatt rendre 4, illetve 5%-ponttal javította a rendelkezésre álló jövedelmi egyenlőtlenségek mérőszámát, ezáltal mindkét ország nagyot ugrott a rangsorban. Mindeközben Magyarországon 4%-pontnyit romlott a mutató, aminek eredményeként az alacsony Gini-indexű országok csoportjából a közepes Gini-indexű országok közé csúszott vissza. A mutató változásának 10 éves folyamatát a következő ábra mutatja be a V4-es országok, illetve az EU27 esetén.
Ezen az ábrán jól látható, hogy Magyarország a legjobb pozícióból indulva 2014-re megközelíti az EU-s átlagot, és attól kezdve nagyjából stabil marad. Az EU-s átlag a 2010-es évek közepén enyhén megemelkedett, de 2020-ra visszatért a 2010-es értékhez. Mindeközben a többi V4-es ország esetében csökkenő trendet mutatott a Gini-index, bár Szlovákia esetében meglehetősen volatilis volt a mutató.
Tóth az egyenlőtlenségeket meghatározó tényezőkként emeli ki a munkaerőpiac és az oktatási rendszer kölcsönhatásait – az adott munkaerőpiaci körülményeknek megfelelő készségek „előállítása” -, az ágazati szerkezetet, az adott gazdaság elméleti kapacitását, az újraelosztási politikát, és általánosságban politikai faktorokat. Az EU-n belül a szabad munkaerőáramlás is erősen befolyásolja a munkaerőpiacok szerkezetét.
Ami az USA-t illeti, Dutta-Gupta kiemeli, hogy a heterogenitás az államokban is felfedezhető, illetve erős a vagyon és a jövedelem koncentrálódása egyes nagyvárosokban, és úgy véli, hogy a növekvő egyenlőtlenségek mögött elsősorban a munkavállalók csökkenő ereje áll. Amíg a szakszervezeti tagok aránya az elmúlt 60-70 évben folyamatosan csökkent, addig a felső 10%-ban koncentrálódó jövedelem aránya folyamatos növekedést mutatott. Ezeket a trendeket mutatja be az Economic Policy Institute következő ábrája.
Dutta-Gupta továbbá megemlíti, hogy a munkavállalók gyengülő alkupozícióját jelzi az is, hogy a minimumbér már 15 éve nem emelkedett az USA-ban.
Ami az elmúlt évek válságainak hatását illeti, Tóth kiemeli, hogy a válságok különböző szakaszai különböző dimenziókban hat az egyenlőtlenségekre. A koronavírusjárvány kezdetben eltérbe helyezte az egészségügyi szempontokat, majd a lezárásokkal a leginkább kitett szektorokban túlreprezentált korú és nemű munkavállalók helyzete nehezedett meg, a távoktatás pedig hosszú távú negatív hatásokat gyakorolt az oktatási rendszerekre. Mindezzel pedig együtt járt a kormányzatokba vetett bizalom csökkenése is. A koronavírusjárvány következtében kialakuló válsággal kapcsolatban mindez az USA-ra is igaz, a helyzetet pedig tovább bonyolítja a jelenlegi energiaválság. Dutta-Gupta a jelenlegi helyzettől az ellátási láncok még gyorsabb lerövidülését, reshoring-ot vár, a feldolgozóipar jelentőségének csökkenését, a hazai munkavállalók fontosságának megnövekedését, illetve jobb minőségű munkahelyek kialakulását várja. Tóth megjegyzi, hogy a reshoring folyamata az EU-n belül elsősorban a centrum és periféria-országok pozíciójának megváltozását jelenti.
Ami a szükséges gazdaságpolitikai lépéseket illeti, Tóth kiemeli, hogy a középosztály zsugorodásának problémájának kezelése kiemelten fontos, ami elsősorban azzal orvosolható, ha a legrosszabb helyzetben lévő társadalmi csoportokra fókuszáló redisztribúciós politikát kiterjesztik a középosztályra is, ami a társadalmi mobilitást a magasabb osztályokban is elősegítheti. Megjegyzi továbbá, hogy a szakszervezetek tevékenységét ki kell egészíteni megfelelő munkanélküliségi politikával, hiszen a szakszervezetek gyakran az outsider-ek ellen hatnak, akik be szeretnének lépni a munkaerőpiacra.
Az USA-t illetően Dutta-Gupta az etnikai egyenlőtlenségek kezelését, a foglalkozások deszegregációját, illetve a munkaerőpiaci diszkrimináció csökkentését, a felsőoktatás demokratizálását, továbbá az egészségügyi ellátás költségeinek csökkentését tartja kiemelt feladatnak.
Összességében tehát az elmúlt évek munkaerőpiaci trendjeinek változása, illetve a különböző válságok rövid és hosszú távú hatásai intenzív gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai lépéseket kívánnak az államoktól az Atlanti-óceán mindkét partján. A technológiai fejlődés lehetőséget nyújt az alacsony fizetésű munkák arányának csökkentésére, amennyiben az oktatási rendszer megfelelően alkalmazkodik a változásokhoz, és a megfelelő készségekkel ruházzák fel a leendő munkavállalókat. Ehhez természetesen a megfelelő oktatáshoz való hozzáférésnek is biztosítottnak kell lennie minden társadalmi csoport számára, elősegítve ezzel a társadalmi mobilitást. A szakszervezetek megerősítése mellett a munkanélkülieket védő szociális háló megerősítése is indokolt, hogy az in- és outsider-ek érdekei egyaránt képviselve legyenek. A jelenlegi turbulens időszak hozzásegítheti az államokat ahhoz, hogy inkluzívabb és rugalmasabb munkaerőpiacokat teremtsenek, amik kevésbé kitettek az elkövetkezendő válságoknak, és jobban képesek követni az ágazati szerkezetváltozásokat.