Gita Gopinath és Pierre-Olivier Gourinchas, a Nemzetközi Valutalap két munkatársa a fenti címmel jelentette meg elemzését az IMF Blogon (https://www.imf.org/en/Blogs/Articles/2022/10/14/how-countries-should-respond-to-the-strong-dollar). A cikk szerint a dollár értéke 2000 óta most a legerősebb; az euróval szemben 13%-al, a yennel szemben 22%-al, a feltörekvő gazdaságok valutáival szemben pedig átlagosan 6%-al erősödött az idei év eleje óta. A szervezet figyelmeztet bennünket arra, hogy a fizetőeszköz ilyen erőteljes erősödése néhány hónap alatt jelentős makrogazdasági következményekkel járhat a legtöbb ország számára, tekintettel a dollár dominanciájára a nemzetközi kereskedelemben és pénzügyekben.
Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok részesedése a világ áruexportjában az ezredforduló óta 12%-ról 8%-ra csökkent, a dollár részesedése a világ exportjaiban 40% körül maradt. Az infláció jelenleg sok ország küzdelmét jelenti, valutájuk dollárhoz viszonyított gyengülése pedig megnehezítette a küzdelmet. A dollár 10%-os felértékelődésének becsült átgyűrűzése az inflációba átlagosan 1%-os növekedést jelent. Az ilyen nyomás különösen a feltörekvő piacokon akut, ami tükrözi a fejlett gazdaságokhoz képest nagyobb importfüggőségüket és a dollárban számlázott import nagyobb arányát.
A blog szerzőinek állításai közé tartozik az is, hogy az USA dollár felértékelődése hat a pénzügyi mérlegekre világszerte, hiszen a határokon átívelő pénzügyi tranzakciók – mint amilyenek a hitelek és az értékpapír adás-vétel – mintegy fele amerikai dollárban kerül rendezésre. A kamatlábak emelkedésével a pénzügyi viszonyok számos ország esetében jelentősen szigorodtak. Az erősebb dollár csak fokozza ezt a nyomást, különösen néhány feltörekvő piac és számos alacsony jövedelmű ország esetében, ahol már most is nagy az adósságválság kockázata.
Felmerül a kérdés: ilyen körülmények között az országoknak aktívan támogatniuk kellene a valutájukat? Több állam egyértelmű választ ad: devizapiaci intervenciókhoz folyamodik. A feltörekvő piaci és fejlődő gazdaságok által tartott összes devizatartalék több mint 6%-al csökkent az idei év első hét hónapjában.
A szakértők álláspontja, hogy a leértékelődési nyomásra adott megfelelő szakpolitikai válaszhoz az árfolyamváltozás mozgatórugóira és a piaci zavarokra utaló jelekre kell összpontosítani. A devizapiaci intervenció nem helyettesítheti a makrogazdasági politikák indokolt kiigazítását. Átmeneti beavatkozásra akkor van szükség, ha a devizamozgások jelentősen növelik a pénzügyi stabilitási kockázatokat és/vagy jelentősen megzavarják a központi banknak az árstabilitás fenntartására irányuló képességét.
Két tényezőnek tulajdonítják leginkább a dollár erősödését: a gyorsan emelkedő amerikai kamatlábaknak és a globális energiaválság miatt az USA számára kedvezőbb nemzetközi kereskedelmi feltételeknek. A helyzetet a központi bankok igyekeznek orvosolni: a FED az infláció ellen küzdve az irányadó kamatlábak gyors szigorítását tűzte ki célul; ezzel szemben az Európai Központi Bank, bár szintén veszélyes inflációval néz szembe, az irányadó kamatlábak tekintetében sekélyebb pályáját keresne, mivel aggódik amiatt, hogy az energiaválság gazdasági visszaesést fog okozni; míg eközben Japán és Kína alacsony szintű inflációja lehetővé tette, hogy központi bankjaik ellenálljanak a globális szigorítási trendnek.
A harmadik tényező az a gazdasági sokk, amelyet Oroszország ukrajnai inváziója váltott ki. Az euróövezet nagymértékben függ az energiaimporttól, különösen az Oroszországból származó földgáztól. A gázárak ugrásszerű emelkedése a közös valuta történetének legalacsonyabb szintjére juttatta a kereskedelmi lehetőségeket.
Tekintettel a fenti tényezők jelentős szerepére, az írás szerint a megfelelő válasz az, hogy hagyjuk az árfolyamot alkalmazkodni, miközben a monetáris politika segítségével az inflációt a [nemzeti szinten kitűzött] cél közelében tartjuk. Véleményük továbbá, hogy az importált áruk magasabb ára elősegíti az alapvető sokkhatásokhoz való szükséges alkalmazkodást, mivel csökkenti az importot, ami viszont segít a külső adósságállomány szinten tartásában. A fiskális politikai eszközöket a társadalom legkiszolgáltatottabbjainak támogatására kell használni – anélkül, hogy veszélyeztetné az inflációs célokat.
Meglátásuk, hogy az amerikai gazdaság érdekében további lépésekre van szükség több, a látóhatáron észrevehető kockázat kezelésére. A közgazdászok félnek attól, hogy a pénzügyi piacokon sokkal nagyobb zavarok alakulhatnak ki; többek közt említik a nemzetközi befektetések visszaszorulását, mivel a befektetők a biztonságos eszközökbe vonulnak majd vissza.
Egy biztos jó tanácsuk van mindenki számára: bölcs dolog lehet az ellenálló képesség fokozása. Ezen kívül minden országnak javasolják, hogy őrizzék meg a létfontosságú devizatartalékokat, hogy a jövőben kezelni tudják a potenciálisan súlyosabb kiáramlásokat és zavarokat. Azoknak, amelyek képesek erre, vissza kell állítaniuk a fejlett gazdaságok központi bankjaival kötött swapkereteket. Azoknak a szilárd gazdaságpolitikával rendelkező országoknak, amelyeknek mérsékelt sebezhetőséget kell kezelniük, proaktívan igénybe kell venniük az IMF elővigyázatossági iránymutatását a jövőbeli likviditási igények kielégítésére. A nagy devizaadóssággal rendelkező országoknak az adósságkezelési műveletek mellett a tőkeáramlás-szabályozással vagy makroprudenciális eszközökkel is csökkenteniük kell a devizahitelek közötti eltéréseket a törlesztési profilok kiegyenlítése érdekében.
További információkA bejegyzés képe: Henri Matisse: Ragyogás, nyugalom és gyönyör, 1904, forrás: https://blog.artsper.com/en/get-inspired/10-matisse-paintings-you-should-know/