Forrás: The Fall of the Economists’ Empire Robert Skidelsky (2022), Project Syndicate
A közgazdaságtan célja, hogy alapvetéseit a matematika nyelvére ültesse át, ezáltal kikerülve a
természetes nyelveket, amelyek akadályozhatják az univerzális tudásanyag kialakulását.
Korábban a társadalomtudományok esetén szorgalmazták az idegen nyelvek ismeretét, hiszen ezáltal nyerhetünk bepillantást a különböző kultúrák gondolkodásmódjába. Ez különösképp a történettudomány esetén játszott jelentékeny szerepet.
Azonban mindez elmúlóban van, ahogy a társadalomtudósok, a természettudományok által
elbűvölve, univerzális nyelvet kívánnak kialakítani. Olyan nyelv ez, amely nem mentes a szubjektív elemektől, és a nyugati tudományfilozófiát tükrözi. Ez a nyelv legtöbbször figyelmen kívül hagyja úgy a történelmi sajátosságokat, mint a kulturális különbségeket.
Mindez leginkább a közgazdaságtanban csúcsosodik ki. Ennek a diszciplínának a nyelve a matematika. A modellezési eljárásai legtöbbször nem empirikus megfigyeléseken alapulnak, hanem elméleti hipotéziseken, amelyek az elméleti közgazdászok közvetlen politikai és gazdasági környezetéből eredeztethetőek.
“Az összes bárány fehér, így a következőnek is fehérnek kell lennie”. Ennek a közgazdaságtani megfelelője: “Az összes ember racionális és hasznosság-maximalizáló. Így bármely szituációban úgy viselkednek, hogy maximális hasznosságot érjenek el.” Ez egy különleges prediktív jelleget ad a közgazdaságtannak, amely Paul Samuelson szavaival élve a társadalomtudományok királynőjévé teszi azt.
Elméletileg a közgazdászok nem tagadják a konklúzióik tesztelésének szükségességét. Mindazonáltal a legtöbb közgazdász a történelemből vett bizonyítékokat mindössze anekdotikusnak tekinti, és helyette csak az ökonometria eszköztárán keresztül
vizsgálják azt. Legjobb esetben is csak statisztikai információszerzésre használják a múlt adatait, eredményeit.
Mindez annak a következménye, hogy a közgazdaságtan feltételezi, hogy a múlt embere
hasonlóképp viselkedett, mint a mai társadalmakban élők. Robert Lucas szerint a “lehangoló tudomány” egy mesterkélt világot hoz létre, melyben robotok léteznek csupán, s ettől várják a közgazdászok a mi világunk megfelelő közelítését. A ma közgazdászai arról álmodoznak, hogy a “tökéletesen racionális, a világ történéseit a végtelenségig előrelátó Istent” rakjanak a
modellekbe. Kétségtelen, hogy létezik egy másik szemlélet is, amelyik viszont tagadja a matematikai közelítést, és fetisizálja a kultúrát.
Ezek a leképezések a így nem, vagy csak korlátozottan használhatóak más társadalmak leírására. A végső célunk az lenne, hogy olyan “semmiből való perspektívát” alkossunk, ahogy azt Thomas Nagel tudományfilozófus megfogalmazta. Ez a nézőpont lehet képes arra, hogy összeegyeztesse a tudományos szemléletet és a kulturális meghatározottságot. Ez viszont már a filozófusok munkája, nem a közgazdászoké.