A fogyasztóiár-index a háztartások által saját felhasználásra vásárolt termékek és szolgáltatások időben bekövetkező átlagos árváltozását méri – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal podcast-adásából, amelynek témája a fogyasztóiár-index számítása volt. Quittner Péter, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népszámlák Főosztályának Fogyasztói Árak Osztályának vezetője beszélt a módszertanról, nemzetközi példákról és válaszolt az index számításával kapcsolatos kritikákra.
A gyakrabban emlegetett infláció kifejezés és a fogyasztóiár-index hasonló fogalmak, de nem teljesen ugyan azok. Az infláció egy tágabb közgazdasági meghatározás, amely például azt sem határozza meg, hogy minek az árváltozását kell figyelembe venni. Az árak időben változnak, maga az infláció az árszínvonal változását akarja megragadni. Fogyasztóiár-index egy statisztikai mutató. „ A fogyasztóiár-index az infláció mérőeszköze. ” – mondta Quittner Péter, a KSH Nemzeti számlák főosztály Fogyasztói árak osztályvezetője.
A szakértő ismertette az adatgyűjtés módszerét is: minden hónapban előre meghatározott napokon több, mint száz számlálóbiztos keresi fel a mintegy 11 ezer összeíróhelyet (hiper- és szupermarketeket, kis boltokat, műszaki cikkek esetén webáruházakat is, szolgáltatásoknál akár egyéni vállalkozókat is). Az üzletekben rögzítik az előre meghatározott termékek és szolgáltatások árait. Nem csak az árat, hanem azt is figyelik hogy mi állhat az esetleges árváltozás mögött. Az összeírók mindig pontosan ugyanazon termékek árait rögzítik, hogy az árváltozások összehasonlíthatók legyenek. A települések kiválasztása két körben történik. Első körben bekerül a főváros és a 19 megyeszékhely. Emellé választanak 80 másik települést. Itt reprezentatív véletlenszerű mintavétel történik. Így jön ki a 100 település minden hónapban.
A központi ár megfigyelés módszerét alkalmazzák. Vannak olyan termékek és szolgáltatások amelyek ára jogszabályi meghatározás miatt az ország valamennyi pontján egységes, ezért felesleges lenne az összeíróknak ezeken a helyszíneken ugyanazt az árat vizsgálni, ezért használják ezt a módszert. A megfigyelt termékek és szolgáltatások körét leszűkítik mivel lehetetlen az országban kapható valamennyi termék és szolgáltatás árát megfigyelni, úgynevezett. „reprezentáns” termékek árait írják össze.
Fontos, hogy a kiválasztott reprezentáns lefedje az egész termékcsoportot, de az is fontos, hogy ne legyen túl tág a meghatározás, mert maga az ami belefér a reprezentánsba nem lesz elég homogén az árváltozás szempontjából. A megfigyelt termékeket és szolgáltatásokat minden év végén felülvizsgálják elhagynak reprezentánsokat vagy újakkal egészítik ki.
A reprezentánsok súlyozása a fogyasztási szerkezet alapján történik. Soha nem egy háztartás fogyasztási szerkezete alapján, hanem a fogyasztási szerkezetek összessége alapján. Általános jogszabály hogy a megfigyelés előtti második és, azaz T- 2. évi fogyasztási statisztikát kell felhasználni.
Quittner Péter kitért nemzetközi példákra is a fogyasztási ár-index számításában. Fontos sarokpont, hogy nemzetközi szinten is mindig a T- 2.évi statisztikákkal számolnak és csak nagyon kivételes esetben használják a T-1.évi statisztikákat. Egy adott tárgyéven belül nem lehet változtatni az előre kijelölt súlyokon. Ezekkel a főbb sarokpontokkal az egész világon számolnak.
A szakember elmondása szerint külföldön is nagyrészt árfelírók jegyzik fel az üzletekben az árakat, ezt néhol más adatforrással is kiegészítik (például a termékek vonalkódján található, ún. szkenner-adatokkal). A web scraping egy másik új adatgyűjtési technika, melynek lényege, hogy egy robot összegyűjti a termékek és szolgáltatások árait az interneten. A módszer előnye, hogy olcsó és sok adatot szolgáltat, hátránya viszont, hogy nem válhat kizárólagos adatgyűjtési technikává, mivel nem minden termék és szolgáltatás minden ára elérhető az interneten, és ha elérhető is, nem feltétlenül reprezentatív az egész országra nézve. Európában Hollandia elől jár a web scrappingben.
Miért tér el az inflációs mutató és az emberek által érzékelt infláció – vetődött fel a kérdés. A szakértő szerint ez egy egész tudományág, amely a közgazdaságtan, a statisztika-matematika és a pszichológia határterületén helyezkedik el. Az érzékelt és a mért árváltozás közötti különbség fő oka az lehet, hogy a statisztikai hivatalok olyan fogyasztói kosarat számolnak ki, amely az összes háztartás átlagos fogyasztását igyekszik figyelembe venni, míg az egyének fogyasztási kosara ettől eltérhet.
Az emberek emlékei is befolyásolják, hogy milyen értéket tulajdonítanak az áremelkedésnek. A gyakrabban, napi szinten vásárolt termékek súlyozását sokkal feljebbre értékeljük, és ezek árváltozását sokkal jobban érzékeljük, mint amiket ritkábban vásárolunk pld. elektronikai cikkekét. A harmadik ok: A negatív tapasztalatok az ember elméjében sokkal jobban megragadnak, tovább élnek. Emiatt inkább arra emlékeznek, hogy valaminek az ára emelkedik mint sem arra, hogy csökken vagy változatlan. Ez eredményezi a felfelé torzítást.