Minden gazdaság lokális
Rana Foroohar: After Neoliberalism, All Economics is Local, Eredetileg megjelent: Foreign Affairs, 2022. November/December Volume 101 (Number 6), pp 134-145.
Rana Foroohar rovatvezető és társszerkesztő Financial Times-nál. Emellett a CNN gazdasági elemzője is. A könyve a „Makers and Takers: The Rise of Finance and the Fall of American Business” (Crown), amely arról szól, hogy a tőkepiacok miért nem támogatják többé az üzletet, bekerült a Financial Times McKinsey Év Könyve díjának 2016-os listájára.
A tanulmányban a bevezetés után olvashatunk a neoliberalizmus kialakulásáról, történelméről, ezt követően arról, hogy minek köszönhetően nem működhet hosszú távon a kapitalizmus. Ezután megismerkedhetünk a jelenlegi helyzettel, azzal, hogy miért valószínű, hogy a regionalizáció megerősödik a globalizációs folyamatokban, végezetül pedig kitekintést olvashatunk a jövőre nézve, milyen is lesz a posztneoliberális világ.
A neoliberalizmus Európában 1930-ban ütötte fel fejét, amikor a nemzetek inkább befelé fordultak és a nemzetközi kereskedelem csökkent. A nagy gazdasági világválság miatt a nemzetközi kereskedelem 1932-re a világgazdaság termelésének mindössze 11%-ra zuhant vissza. A kereskedelmi vámok és az adók tovább fokozták a problémát és csak a második világháború után sikerült orvosolni a helyzetet. A második világháború után a neoliberálisok szerették volna a globális üzletet és a tőkét összekapcsolni annak érdekében, hogy ne alakulhasson ki több háború. Sajnos ez a törekvés sikertelen maradt, a globális szintű kapcsolat a tőke és a munkaerő között megszakadt.
Az elmúlt 40 évben az Egyesült Államok döntéshozói feltételezték, hogy a tőke, az áru és a munkaerő magától oda áramlik, ahol ez a legjövedelmezőbb mindenki számára. A földrajzot nem kellett figyelembe venniük, mivel a láthatatlan kéz mindenhol működött. A szabadpiac globalizációja természetesen jelentős részben a multinacionális vállalatoknak volt köszönhető, amelyek kellően kihasználták a helyzetet. Az amerikai javak az amerikai kiválóságot jelentették, ezáltal a fő törekvés az volt, hogy más országok követik az amerikai példát. Néhány szempontból ez előnyös volt: az amerikai fogyasztók élvezhették az olcsó külföldi termékeket, több millió ember ki lett emelve a szegénységből, legfőképpen a fejlődő országokban.
Hosszú ideig az ötlet működött, mert a nemzeti érdekek és a magánvállalkozások érdekei közötti különbség nem volt túl nagy. Azonban, amint az Egyesült Államok és sok más liberális demokrácia jelentős kereskedelmi kapcsolatokat alakított ki Kínával, Oroszországgal, Közel-Kelettel és számos latin amerikai autorier rendszerrel, növekedtek a különbségek.
A neoliberális politika óriási egyenlőtlenségeket teremtett az országok között és néha destabilizáló tőkeáramláshoz vezetett: a pénz ugyanis gyorsabban mozoghat, mint az áruk, a működő tőke vagy a munkaerő. Az 1990-es évek során megfigyelhető volt az árak folyamatos csökkenése, a növekvő fogyasztói adósság és az alacsony kamatlábak. A 2000-es évek elejére már nem lehetett figyelmen kívül hagyni a neoliberalizmus által okozott regionális különbségeket, a munkahelyvesztéseket. Főként a Kínával való kereskedelmi kapcsolat változtatta meg az Egyesült Államok földrajzát a munkaerőpiacon való kereskedelemmel. Úgy tűnik a láthatatlan kéz máshogyan működik a különböző régiókban és a világ különböző részein.
A 2008-2009-es pénzügyi válság, a Covid-19 pandémia és az Ukrajnában zajló háború megmutatta a rendszer gyengeségeit a tőke egyensúlytalanságától az ellátási lánc zavarain át a geopolitikai problémákig. Ezek az elmozdulások arra utalnak, hogy a regionalizáció hamarosan felváltja a neoliberális globalizációt. A hely mindig is fontos volt, de jövőben még nagyobb jelentőséggel bír majd. Várható, hogy a termelés és a fogyasztás szorosabban lesz az országokhoz és régiókhoz kapcsolva, a munkaerő a tőkével szemben erősebb lesz és a politikának nagyobb hatása lesz a gazdaságra.
A pandémia és az ukrajnai háború egyszer véget fog érni, azonban a globalizáció előreláthatólag nem fog oda visszatérni, ahonnan indult. Nem fog teljesen eltűnni, az adatok, számos termék és szolgáltatás szabadon fog áramolni, viszont sokkal egyszerűbb ellátási láncok fognak működni. A pontos posztneoliberális gazdaság keretei még nem tiszták, azonban egy biztos, sokkal helyhez kötöttebb és többpólusú lesz, mint ami korábban megfigyelhető volt.
A kereskedelmi szintéren ez már kezd kialakulni. Az Egyesült Államokban már többen megkérdőjelezték a neoliberális elveket, melynek részben eredményeként a Biden-kormány több kínai termékre megtartotta a Trump adminisztráció által kivetett vámokat. A hagyományos kereskedelempolitikának fejlődnie kell, az országoknak és régióknak újra kell gondolniuk a növekedés, a biztonság, a hatékonyság és a rugalmasság közötti egyensúly kérdéseit.
Az erős iparpolitika egyre gyakoribb lesz a posztneoliberális világban. Egyre többen hisznek abban, hogy a kormánynak van szerepe a nemzeti versenyképesség és ellenálló képesség növelésében.
A poszt neoliberális világ kihívásokat és lehetőségeket fog magával hozni. A globalizáció újragondolása számos inflációs trend kíséretében fog bekövetkezni, legalábbis rövid távon biztosan. Az Egyesült Államokban már túl régóta használnak elavult gazdasági modelleket, ehelyett az elkövetkező korszakot regionalizáció, lokalizáció, illetve a munkaerő szempontjából gazdasági lehetőségek megteremtése felől kellene megragadniuk. Az adósság vezérelt finanszírozás helyett a termelést és a befektetést kéne hangsúlyozniuk, illetve az emberekre, mint eszközökre kell gondolniuk a mérlegben, nem pedig mint kötelezettségekre.