A Foglalkoztatáspolitikai kihívások és vezetői munka kerekasztal-beszélgetésen Nagy Ádám, az OFA Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója nem tudott részt venni, de a résztvevőknek feltett előzetes kérdésekre elküldte a válaszait.
A jelenlegi világgazdasági átalakulás komoly kihívás elé állítja a vállalatokat technológiai és foglalkoztatáspolitikai szempontból is. Milyen alkalmazkodási tendenciákat láttok a hazai vállalati körben? Átalakult-e a vezetői magatartás? Milyen vezetői skillek értékelődnek fel, és mi kerül háttérbe az előző időszakhoz képest?
Nagy Ádám: A hidegvér mindenképpen a felértékelődőben lévő vezetői tulajdonságok közé tartozik. Kulcsfontosságú, hogy ebben az elképesztően „zajszennyezett” gazdasági környezetben az adott vállalati vezető higgadtan és reálisan szemlélje mind a körülményeket, mind az érintett szektor rövid- és hosszútávú kilátásait. Ez nem jelenti azt, hogy az alapvető vezetői erényként számontartott gyors reagálási képességet törölni kell a vezetői eszköztárból. Ugyanakkor a gyors reagálás nem összetévesztendő a kapkodással. Márpedig ebben a gazdasági hangulatban talán a kapkodás a legnagyobb hiba, amit elkövethet egy vezető, kiváltképp, ha azt meggondolatlanul a foglalkoztatottjainak a kárára teszi. A vezetői magatartás állandóan változik, és változnia is kell, hiszen éppen ez (is) teszi a vezetőt vezetővé. A jó vezető vagy tud gyorsan alkalmazkodni a folyton változó körülményekhez, vagy éppen ennek a változó folyamatnak válik az áldozatává. Megfigyelhetők alkalmazkodási tendenciák. Egyfelől jelenleg szinte mindenki lélegzetvisszafojtva kivár, hogy milyen irányt és lendületet vesznek az éppen aktuálisan prognosztizált gazdasági folyamatok. Ez a kivárás jelenti ma a hidegvért és a józan megfontoltságot. Másfelől azt tapasztaljuk, hogy a vezetők füle egyre nyitottabb a munkavállalók meglátásaira. Ez a jelenség már a COVID idején is megfigyelhető volt. Azt mutatja, hogy kedvezőtlenebb gazdasági körülmények között felértékelődik a vállalatokon belül pozícióktól független vélemény- és tapasztalatcsere.
Minden elemző hangsúlyozza a termelékenység javításának szükségességét. Hogyan tudják a vállalatvezetők emelni a termelékenységet? Milyen tényezők játszanak ebben most döntő szerepet: a technika megújulása, a munkavállalók képzettsége, vagy a motiváltsága az elsődleges? Hol tart a hazai KKV-k vezetői tudása, kultúrája ezen termelékenységnövelő tényezők javítása tekintetében?
Nagy Ádám: Mindhárom tényező kulcsszerepet játszik, ugyanakkor a hangsúly a munkavállalón van, illetve a munkavállalón kell, hogy legyen. A következő példa bagatellnek tűnik, de számos hasonló, illusztratív esettel találkozhatunk. Hiába telepít új gépsort egy vállalkozás, ha a gépkezelő nem kapja meg hozzá a megfelelő oktatást. Ebből következik, hogy a vállalkozás termelékenysége nem, vagy nem az elvárt mértékben fog nőni. Ehhez jön még hozzá, hogy a munkavállaló csalódott és demotivált, idővel kiégett lesz. Iskolapéldája annak, hogy egy eredendően kívánatos gazdasági célt miképpen lehet félrevinni azáltal, hogy a folyamatból nélkülözhetetlen elemeket hagyunk ki. Technológiai fejlesztés, a munkavállalók (állandó) képzése és (állandó) motiválása. Így komplett a triád. Kettő nem képes hatékonyan működni a harmadik hiányában. Ez a mi tapasztalatunk. A hazai KKV-k vezetői rétege egyre nyitottabban figyel és hallja azokat a problémákat, amiket a termelékenység növelésével kapcsolatban megfogalmaz a közgazdásztársadalom. Ugyanakkor a személetváltás terén jelenleg az út elején járunk, rengeteg még a teendő.
Mi a szerepe az államnak, a gazdaságpolitikának ebben a tekintetben? Hogyan segítheti a gazdaságpolitika a vállalatvezetői tevékenységet? Milyen oktatáspolitikai és foglalkoztatáspolitikai eszközökre lenne szükség a termelékenység javításához? Ez különösen fontos kérdés most, hiszen a COVID-járvány alatt a munkahelyek megtartása állt a középpontban, és ennek érdekében vállaltak a kormányok költségvetési egyensúlytalanságokat, most pedig a termelékenységi oldalt kell felzárkóztatni. A váltás a két korszak között mennyire éles nálunk?
Nagy Ádám: A munkahelyek számának megtartása és bővítése gazdasági környezettől függetlenül üdvözlendő és követendő foglalkoztatáspolitikai cél. A termelékenység növeléséhez az állandóan megújuló technológiai fejlődés jó táptalajt nyújt. A kulcs az oktatáspolitika és a foglalkoztatáspolitika koncepcionális együttműködésében van minden bizonnyal elrejtve. Nem kis munka és erőfeszítések árán ma a foglalkoztatáspolitika kulcsszereplői sokezer hazánkban tevékenykedő vállalattal állnak kapcsolatban. Ennek köszönhetően pontos kép alakulhat ki a munkáltatók munkavállalói igényeivel kapcsolatban. Amennyiben ez adottá válik, úgy a szakmai testületek közötti párbeszédnek köszönhetően a felnőttképzési szakterületek még rugalmasabban és gyorsabban adhatnak választ a munkáltatók felmerülő igényeire. A termelékenység jövője egyfelől a reagálási sebességben rejlik, ebből pedig az következik, hogy a gyors tovább- és átképzések, főként az ún. „soft skillek” jelenthetik a követendő irányt.
A vezetői, vállalatvezetői munka javításában, a vezetői tudás emelésében milyen szerepe lehet az államnak? Milyen programokkal lehetne a vezetőképzést megerősíteni elsősorban a KKV-k körében? Mik a tapasztalatok a fogadókészség szempontjából?
Nagy Ádám: A hazai vállalatvezetői világban együtt élünk az „így szoktuk” doktrínával. Tekintettel rá, hogy ez már-már kulturális kérdés, a szemléletformálás komoly erőfeszítésekkel jár. Ha viszont nem indulunk el és maradunk a követendő úton, akkor nem is érdemes rövidebb-hosszabb távon pozitív változásban reménykednünk. Az állam akkor érhet el ezen a területen sikereket, ha a közvetlen kommunikáción és edukáción túl például olyan ösztönző konstrukciókat támogat, amelyek eredményességi kritériumként határozzák meg a vezetői képzéseken való részvételt. Az ilyen feltételrendszerek elsőre plusz adminisztrációs tehernek tűnhetnek, de a tapasztalataink és ismereteink alapján kijelenthető, hogy a vezetői képességek fejlesztése, a munkavállalókra való tudatosabb odafigyelés igenis pozitív hatással van a vállalkozások termelékenységi mutatóira.