Háromrészes cikksorozatunkban az innovációs teljesítményeket először nemzetközi összehasonlításban vizsgáltuk. A második részben az ágazati szerkezet, a harmadik a regionális különbségeket mutatjuk be. A cikkek Szabó Bálint mesterszakos hallgató volt segítségemre.
A szakirodalom sokféleképpen értelmezi az innovációs teljesítményeket, mi a K+F kiadások GDP-hez viszonyított arányát emeltük ki ezek közül. Természetesen nem ez a legjobb mérőszám, hiszen lehetne a szabadalmi bejelentések számával, a kutatásban dolgozók arányával, vagy a tudományos publikációk számával mérni a teljesítményt. Ebben a tekintetben irányadó Csath (Csath, ) és MNB (MNB, ) elemzése, de a tanulmány tárgya szempontjából elegendőnek láttuk ezt a mutatót.
- ábra: A kutatásfejlesztésre fordított kiadások alakulása a GDP %-ban (Forrás:
Eurostat, BERD by NACE Rev. 2 activity and type of expenditure [RD_E_BERDCOSTR2__custom_4370632] BERD – Statistics on Business enterprise R&D (BERD))
Az 1. ábra azt mutatja, hogy Magyarország nem mutat rossz teljesítményt a K+F kiadások arányában néhány más országgal összevetve. Az EU csatlakozás óta látható az egyértelműen felfelé ívelő trend. Bár természetesen jelentős elmaradás van az EU átlaghoz vagy Ausztriához képest, a trend azt is mutatja, hogy ezen a területen felzárkózás is van. Csökken a távolság az EU-27 átlagához képest.
Ha megvizsgáljuk a K+F ráfordítások megoszlását kiadási típusok szerint, akkor már árnyaltabb képet kapunk. (2. ábra)
Magyarország
Csehország
Ausztria
- 2. ábra: K+F ráfordítások megoszlása típusok szerint, 2005-2020 (Forrás: Eurostat, BERD by NACE Rev. 2 activity and type of expenditure [RD_E_BERDCOSTR2__custom_4370632)
Három országgal vetjük össze a magyar szerkezetet, Lengyelországgal, Csehországgal és Ausztriával, a szlovák szerkezetet csak érintjük. Az országok választásának oka a V4-hez tartozás, Ausztriát pedig azért mutatjuk be, mert felzárkózási minta országnak szokta tekinteni a szakirodalom. A kiadások megoszlása tekintetében elmondható, hogy a munkaerő ráfordítás a legnagyobb mértékű minden vizsgált országban, a tőkeköltség pedig a legalacsonyabb. Ugyanakkor jelentős eltérés tapasztalható ezen belül. Ausztriában 2020-ban a K+F kiadásokon belül a munkaerő ráfordítás hét és félszerese a tőkeköltségnek, Csehországban 6,4, Lengyelországban 2,8, az ábrákon nem szereplő Szlovákiában 4,8 ez az érték. Magyarországon a legalacsonyabb ez az arány, 2,3.
Az értékek azt mutatják, hogy a hazai ráfordítások szerkezete nem az uniós országok trendjeihez igazodik. Elsősorban a beruházásokra és nem a humán tényező fejlesztésére koncentrál a magyar innovációs stratégia. Ez magyarázható rossz kulturális beidegződéssel, hiszen az emberi tényező megbecsülése nem feltétlenül volt hazai sajátosság, rossz feudálkapitalista hagyomány, aminek meghaladása alapvető. Modellváltást igényel a hazai gazdaságpolitikai és vállalkozói gyakorlat szempontjából. Az elmaradásban a térség országaihoz képest is biztos, hogy erőteljes szerepet játszik a rövid távú szemlélet, ami fakadhat a pályázati, költségvetési források elköltésének kényszeréből, és abból az általános bizonytalanság-érzésből, ami áthatja a vezetői és a munkavállalói kört Magyarországon. Ez azért is probléma, mert a szakirodalomban közismert, hogy az innovációs tevékenység lelke a szakmai műhely működése, a már-már baráti kapcsolat az ott dolgozók között. Ebből származhatnak olyan cégek, akik a titán gazdasághoz tartoznak (erről részletesebben lásd:
és akik előrelendítik az innovációs folyamatot. Az emberi tényező elhanyagolása ezt a közösségépítést korlátozza, nehezíti, és ez jelentős visszaesés okozója az innovációs teljesítményben.