Kerekasztal beszélgetés a BKIK Akadémia keretében a BCE Kutatási Hetén
A Budapesti Corvinus Egyetem Kutatási Hetén a Duna Kupát vezető Huszák Loretta szervezésében és a BKIK támogatásával zajlott kerekasztal-beszélgetés a vállalkozásindítás lehetőségeiről, illetve az egyetemek szerepéről a hallgatók vállalkozói képességeinek és tudásának fejlesztéséről. A beszélgetésen Balog Ádám, BKIK alelnöke, Petheő Attila, tanszékvezető, egyetemi docens, Budapesti Corvinus Egyetem és Gémesi Zsolt, a Budapesti Műszaki Egyetem Z10 laboratóriumának vezetője vett részt. A beszélgetést Trautmann László moderálta.
A kerekasztal témája a vállalkozásindítás, a vállalkozások vezetése volt, ami azért is fontos kérdés, mert minden statisztika azt támasztja alá, hogy Magyarország jelentősen le van maradva termelékenységben a környező országokhoz képest is, és ezen belül különösen nagy a távolság az egyes ágazatokban a legjobbak és a legrosszabbak között, ami arra utal, hogy vezetési probléma is meghúzódik itt. Kérdés, hogy az egyetemi szféra mit tud lenni annak érdekében, hogy ez a helyzet megváltozzon.
Gémesi Zsolt szerint a lemaradás csökkentéséhez nem feltétlenül az egyetemeken kell körülnézni, mivel egyik egyetem helyzete sem rózsás a költségvetés alapján. Természetesen jó, ha a hallgatókkal kezdünk foglalkozni. Most azt a filozófiát tudjuk alkalmazni, – érvelt -, hogy a hallgatókat vállalatvezetőknek tekintjük. 2019-ben a BME-n egyetemi inkubátor létrehozására kérték fel őt tapasztalatai alapján, hiszen korábban Londonban, az Imperial College-ban dolgozott. Azóta 15 sikeres startup lett létrehozva, és az elmúlt 2-3 évben 4 millió euró befektetést szedtek össze, amiből technológiát fejlesztenek. Sajnos a külföldi piacra gyártanak, persze amíg lehet otthon tartják a gyártást. Vannak jó ötletek, de infrastruktúrát kellene a hallgatók alá rakni és azt a védőernyőt szolgáltatni, hogy ami lehetővé teszi a kudarc elkerülését. Jó lenne persze, ha nem csak a BME-n lenne inkubátor.
Petheő Attila azt az álláspontot fejtette ki, hogy a gond a piac nagyságában rejlik. Amerikához képest Magyországon nincs akkora helyi piac, ahol az ötleteket fel lehetne használni. Ennek érdekében az egyetemeknek olyan tudást kellene adni, ami a nemzetközi piacokon is működik, és nem a magyarra fókuszál. Ezért érzi az Erasmus elvesztését óriási veszteségnek, hiszen a helyi piac ismeretéhez szükséges az adott országban való jelenlét. A hallgatókat arra kell orientálni, hogy a külföldi gyakorlatot hazahozzák. Ha megfigyeljük a sikertörténeteket, nem hiába látjuk, hogy az önéletrajzokban számos féléves külföldi tapasztalatgyűjtés rejlik.
A beszélgetés harmadik résztvevője, Balog Ádám szerint az egyetemeken az entrepreneurship-et, a vállalkozói élmény felismerét kellene átadni. Fontos, hogy a befektetők eléréséhez az ötleteket össze kell kapcsolni a finanszírozással kapcsolatos tudással. Ennek érdekében a számviteli és a vállalkozói tanszéket nem szabad különbözőnek tekinteni, a vállalkozónak mindkettőt el kell sajátítania. Hozzátette államigazgatási, gazdaságpolitikai tapasztalatára támaszkodva, hogy szakpolitikai oldalról nem lehet megfogni, hogy ki a vállalkozó Magyarországon. A kutatók itt tudnának hatalmas segítséget nyújtani, abban, hogy megtalálják a hozzáadott értéket termelő csoportokat. Szegmentálás hiányában költséges a döntéshozatal az állam részéről.
Petheő Attila erre reflektálva mondta, hogy elég nagy sikerrel lehet megítélni azt, hogy kikből lesznek jó vállalkozók az óráin. Az a tapasztalata, hogy nem a nagyszájúak szoktak befutni, hanem akik kicsit hátrányos helyzetből indultak, mert megtanultak küzdeni. A nagyon tehetségesek hajlamosak a lustulásra, azonban a csendes, szorgalmas hallgatók kitartóbbak, tudatos vállalkozásokat építenek. A tanulmányi eredmények nem feltétlenül mutatják a kiválóságot, ötöst a karizmatikus és jó kisugárzású karakterek érik el, viszont az üzleti életben ez nem feltétlenül számít, a kitartó, egyenletes teljesítmény sokkal fontosabb.
Gémesi Zsolt vitatkozott Balog Ádámmal, szerinte egy mérnökhallgatónak nem a számviteli vagy vállalkozói tudás a legfontosabb, hanem a készségek, amit összeszed menet közben. Továbbá fontos az attitűd, amivel rendelkezik, hogy képes-e csoportban dolgozni, kihívásokat menet közben kezelni. Megfelelő vezetői magatartás szükséges, tudnia kell mikor kell hátralépni és nem túlkontrollálni a folyamatokat.
Balog Ádám erre reagált azzal, hogy bankárként látott milliónyi jó ötletet és összerakott csapatot, azonban negatívba fordult számlát is. Egy hibát szinte mindenki elkövet, nem költ pénzügyesre. A pénzügyi tervezés azonban ugyanolyan fontos, mint a terméktervezés.
Gémesi Zsolt ezzel nem vitatkozott, de számára az a fontos, hogy egy csapatban meglegyen 3 archetipikus kompetencia: legyen egy, akiből pattognak ki az ötletek; egy aki az Excel táblát tudja kezelni és értelmesen szóba tud állni a befektetőkkel; illetve egy harmadik aki hidat teremt a kettő között. A diverzitást tartja a leglényegesebbnek, hiszen minél többféle diszciplína jelentkezik egy startup-nál, annál többféle szempont tud érvényesülni, és annál robusztusabb lesz a vállalkozás.
Vecsenyi János, a BME és a BCE professzora a vitához való hozzászólásában amellett érvelt, hogy az attitűdöt tekintve a magyarok túlnyomó többsége nem akar vállalkozni. A termelékenység a kkv szektorban azonban azért alacsony, mert amatőrök művelik. Lehet, hogy a „core business” szakmai részét úgy-ahogy ismerik, a többiben viszont amatőrök. Többnyire elavult technológiákkal és módszerekkel dolgoznak, és aztán mindenki csodálkozik, hogy töredéke az osztrákokhoz képest a termelékenységünk. Ráadásul az alulképzettek nem hajlandóak, joggal, időszakos munkát vállalni. Másodszor, iszonyú bizonytalanság van a szabályozásban, például a KATA egyik pillanatról a másikba megszűnik. Számonkérhetőség nem nagyon van, ebből következően bizalmatlanság alakul ki. Nem tudni, hogy ki mit teljesít abból, amit megígér. Továbbá folyamatos a bűnbakképzés, a felelősség terelése a környezetre.
Balog Ádám egyetértett azzal, hogy ezekkel a problémákkal foglalkozni kell. Tíz, sőt húsz éve is így volt, a vállalkozók olyan közegben dolgoztak, amiben sokkal nehezebb volt a fennmaradásuk. Tapasztalatai alapján a vállalkozókról szóló beszélgetéseken mindig eljutottak oda, hogy államnak mit kellene módosítania, azonban kevesebb szó jut, hogy mit kellene csinálnia a vállalkozónak. Szerinte meg kellene fordítani a gondolatmenetet, a vállalkozóból indul minden el és nem kívülről. Azt látta, hogy ha a tehetséges vállalkozó egyszer könnyű pénzt kapott, akkor utána már nem tudtak vállalkozóként gondolkodni. Ezzel egyébként Vecsenyi János is egyetértett, szerinte is a legnagyobb baj ma a viszonylag kisebb összegű befektetés, mert azt nem tudja a vállalkozó felhasználni, csak elégetni.
Gémesi Zsolt ezzel a nézettel vitatkozott, szerinte fel tudja használni a vállalkozó, csak attól függ, hogy hogyan adják neki, és utána hogyan kezelik a hallgató-vállalkozót. Ha „buta” pénzként adjuk oda neki, akkor úgy is fogja elkölteni. Amerikai és izraeli egyetemekből jött módszer, hogy a hallgatókat összeterelik egy térre és pénzt adnak nekik. Nem gond, hogy elégetik, hiszen közben rengeteg dolgot megtanulnak. Ezt csináljuk nálunk is, a tapasztalat az, hogy okosan használják fel a pénzt, és sokat tanulnak egymástól. Természetesen nem mindenki tudja az erőforrásokat megfelelően felhasználni, az egyetemnek az a feladata, hogy minél jobb feltételeket biztosítson a pénz okos elköltésére.
Balog Ádám ehhez hozzátette, hogy a vállalkozók gyakran elfelejtik, hogy a pénz alapvetően visszajár a befektetőknek, pedig benne van a szerződésben, illetve az oktatás része is. Többször történik, hogy a vállalkozók megsértődnek amikor elveszik alóluk a céget, onnantól kezdve meg szétesés van. Vecsenyi János ehhez hozzátette, hogy csökkenni fog ez a típusú befektetés, amiből eddig rengeteg jutott a vállalkozóknak. Ezzel szemben az új elv a „Costumer finance business”, a vevő fizessen elv lesz. Évtizedekig mennek el vállalkozók befektetői úgy, hogy nem adtak még el terméket.
Kerékgyártó Gábor, a BKIK vezető közgazdásza ehhez kapcsolódott azzal, hogy a tehetségek sokszor menedzserként érvényesülnek. Annyira komplex tudást várunk el az egyetemistáktól – hangsúlyozta -, hogy egy startup-hoz érteni kell a befektetők nyelvét, ismerni kell a piacot, csapatot kell tudni szervezni, terméket fejleszteni, és mindezt olyan fiataloktól, akik igazából még diákok. Amikor fejlesztünk, mindig azon megy a vita, hogy mennyiben diák és mennyiben vállalkozó már a hallgató. Azzal találkozott a Design Terminal kereteiben, hogy 50-es éveiben járó embereknek csinál olyan programot, amit a diákoknak tanítanak az egyetemen. Nem biztos, hogy ebben az életszakaszban a diáktól elvárható lenne a tudás alkalmazása. Többször felmerül, hogy irreális az egész keretrendszer. A különböző formák, az ökoszisztéma fejlesztések nem kockázati tőkebefektetések, hanem tanulási pénzek, ezek égnek el voltaképp.
Gémesi Zsolt ennek kapcsán azt mondta el, hogy a Z10 pályázatból működik, finanszírozási rendszere a következő. A startup-ok fizetnek az asztalokért, ezért arra vannak kényszerítve, hogy szerezzenek egy befektetőt. „Mi megtanítjuk őket hogyan kell az üzleti tervet megírni, piacot elemezni, és segítünk összerakni nekik egy kiemelkedő pitch deck-et. 5 hetes képzés után meghívjuk a befektetőket, és minden évben kb. 10-ből 4 kapott befektetést. Azt a mentalitást biztosítjuk, hogy ott a járóbot a gyereknek, aki járni tanul, hogy később futni tudjon.”
Balog Ádám a statisztikai adatok alapján azt látja, hogy a vállalkozók átlagban 40-es éveikben lesznek sikeresek. A ma 40-es korosztály a 90-es években szocializálódott, amikor a vállalkozói hajlandóság a legmélyebben volt Magyarországon. „Tehát van egy vastag társadalmi rétegünk, aki nem akart vállalkozó lenni, ezért most alkalmazott lett, aminek a létét szubjektíven persze, de gyűlöli. Amikor én hallgattam közgazdaságot, akkor a vállalkozásfejlesztési tanszékre azok mentek, akiknek nem nagyon jött össze semmi. Ők nem ott termelnek, ahol kellene. Nekem mániám, hogy ezt a korosztályt kellene rávenni mégis a vállalkozásra. Tömegével vannak multiknál olyan pályatársaim, akik zseniálisan termelékeny ötleteket csinálnak meg, azonban nem a saját hozzáadott értéküket termelik meg.”
Gémesi Zsolt szerint ennek a korosztálynak egy nagyon érdekes „tacit” tudása van, vagyis rejtett és kapcsolatrendszerben megjelenő készsége, amit nagyon jól tudnának használni fiatal vállalkozókkal, és ami értékes lenne a befektetőknek, illetve az egész ökoszisztémának. Volt erre konkrét példája, még Londonból. Két Cambridge-i posztgraduális hallgató, akik ötletük megvalósításához a befektető azt kérte, hogy hozzanak be egy őszülő embert, mert a diákok nem fogják tudni jól elkölteni a pénzt. Az egyetem talált egy volt igazgatót, aki bevállalta a feladatot, mivel halálra unta magát már a saját cégnél. Ebből egy kifejezetten erős cég alakult ki a piacon. Vecsenyi János ezt erősítette meg: csapat kell, és amit a közgáz tud nyújtani, az az üzleti környezet. Ez hiányzik, ezért próbáljuk a két egyetemet összehozni, hogy a műszaki és üzleti tudást párosítsuk sokkal erősebb módon. A BCE-en hiányzik a technológiai ismeret, a BME-n az üzleti tudás.