Interjú Jámbor Zsófiával, a Budapesti Corvinus Egyetem adjuntusával a szociális szövetkezetek működéséről
A Világpolitika és közgazdaságtan interjút készített dr. Jámbor Zsófiával, akinek nemrég készült el a tanulmánya a szociális szövetkezetekről, azok vezetési és szervezeti tapasztalatairól. A tanulmány az OFA Nonprofit Kft. szakmai támogatásával készült.
Világpolitika: Miért érdeklődsz a szociális szövetkezetek iránt, egyáltalán miért tartod fontosnak közgazdászként a leszakadt társadalmi csoportok integrálását? Miért nem tartod elégnek, ha ezt csak szociálpolitikai problémaként fogjuk fel?
Jámbor Zsófia: Azt gondolom, hogy a szociális szövetkezetek mélyebb vizsgálata, elemzése rendkívül fontos tapasztalatokkal jár közgazdászok számára. Vizsgálatuk során egy olyan világ tárul az elemző szeme elé, amely nem a hagyományosan értelmezett vállalati szféra elemzési egységét jelenti, sokkal színesebb, sokkal változatosabb, más kihívásokkal teli. A szociális szövetkezetek léte kettős indíttatású: egyrészt minden szervezetnek erőteljes szociális érzékenységgel kell rendelkeznie, hiszen közfoglalkoztatottak és munkanélküliek adják a szociális szövetkezetben dolgozók magját. Emellett önálló gazdálkodási egységek is, önállóan küzdenek meg a piacon a fogyasztók kegyeiért. Fontosnak tartom, hogy minden segítséget megkapjanak, hogy ne csak életképesek, de versenyképesek is legyenek piaci versenytársaik mellett, ez pedig a közgazdászok segítségét és támogatását is igényli.
Világpolitika: Alapvető kérdés az elsődleges munkaerőpiacra történő belépés erősítése, a befogadó gazdaság szemléletének támogatása. Mennyire tartod jónak a szövetkezeti formát ehhez? Milyen többletet tud adni a szövetkezet a közfoglalkoztatáshoz képest?
Jámbor Zsófia: Azt gondolom, hogy bár a „szövetkezet” szóhasználatnak a magyar nyelvben van egy negatív tartalma és megítélése, maga a szövetkezeti forma egy remek ötlet és működőképes is lehet, erre számos sikeres nemzetközi példa is rendelkezésre áll. A közfoglalkoztatáshoz képest a szövetkezeti formában alkalmazottak közelebb lépnek az elsődleges munkaerőpiachoz. Egyfajta átmeneti formaként is értelmezhető a visszatérés előtt, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a közfoglalkoztatásból ez szinte lehetetlen. A szociális szövetkezetnél számos esetben sikerült korábbi alkalmazottakat hosszú távon az elsődleges munkaerőpiacra visszaterelni, ez egyértelmű sikernek könyvelhető el. Sok alkalmazott számára azonban ez a szövetkezeti forma mégsem a híd, hanem a végleges állomás. Ennek oka, hogy talán ebben a formában tudnak jól teljesíteni, ebben érzik komfortosan magukat, ez a működési forma adja meg a biztonságos keretet, a védőhálót életüknek. Itt csak egy műszak van, nem kell sokat utazni, hiszen helyben van a munka, s általában elnézőbbek az alkalmazottak nehezebb időszakai során (sokan különböző mentális problémával is küzdenek). Ez sokak számára vonzó, még akkor is, ha a alacsonyabb fizetéssel számolhatnak.
Világpolitika: Milyen problémákat láttál a szociális szövekezetek működésében? Miben tudták segíteni az ott dolgozók továbblépését készségekben, képességekben, kompetenciákban és milyen korlátokat tapasztaltál? Hogyan lehetne módosítani a szociális szövetkezetek támogatását, ösztönzését az emberi tényező fejlesztése érdekében?
Jámbor Zsófia: A szociális szövetkezetek esetében tapasztalt kihívásokat én két nagyobb csoportra bontanám, s ez éppen abból a kettősségből ered, amely létrejöttüket indokolttá teszi. Egyrészt az elsődleges munkaerőpiacról kiszoruló embertársainkat érő szociális, egészségügyi problémakörét említeném. Számos esetben nagyon komoly mentális problémával, szenvedélybetegséggel, egyéb szociális problémával küzdő embertársunkról van szó, akinek szüksége van, lenne pszichológus, pszichiátriai segítségre. Sokszor ez a segítség messze van, s nem jut megfelelő kezeléshez. Így az elvégzett munkája is csak töredéke egy egészséges társához képest. Bizonyos feladatok elvégzéséhez pedig megfelelő végzettségre (pl. érettségire) van szükség, ennek hiányában pedig sokszor akár a szövetkezet vezetője kell, hogy adott feladatot elvégezzen. Ez pedig a vezetői erőforrás szétforgácsolását jelenti.
A szövetkezeti működésnek másik komoly kihívása a piaci igények felmérése, és a fogyasztó elérése. Legtöbbször egy jó ötlettel alakul a szövetkezet, meg is születik az adott termék, de végül hogy jut el a fogyasztóhoz? Hogy fog a fogyasztó tudomást szerezni róla, milyen csatornákon jut el hozzá, tud-e kellő volument előállítani a szövetkezet? Ezek a kérdések sok esetben már megválaszolatlanul állnak, s a szövetkezetek jó része szép lassan elvész. A szociális szövetkezetek vizsgálata során azt tapasztaltam, hogy azok a szövetkezetek működnek sikeresen, akik mindig előre tudnak menekülni, akik több lábon állnak, és igyekeznek mindig egy lépéssel előbbre járni. Fontos lenne olyan munkaerő jelenléte a szövetkezetekben, aki ezt a személetet viszi a mindennapokba.
Világpolitika: Régóta ismert, hogy a magyar társadalom rendkívül zárt, nagyon kevés a kommunikáció a különböző társadalmi csoportok között. Mi volt a Te tapasztalatod az ezekben a szövetkezetekben folyó gazdálkodásról, munkakultúráról? Mennyire vannak leszakadva az üzleti szféra termelésétől? Tényleg akkora a távolság, vagy jelentős mértékben előítéletről van szó?
Jámbor Zsófia: Az interjúk során azt a következtetést kellett magamnak is levonnom, hogy a szociális szövetkezetek között is vannak olyan kincsek, amik bármely, szimplán üzleti alapon működő vállalkozás számára irigylésre méltóak lehetnének, hiszen olyan közösséget formál és olyan értéket teremt, amely egyedülálló. A jó célra alapított és jól működtetett szociális szövetkezet többet is jelent, mint egy munkahely a munkavállalói számára, többet jelent egy sikeres vállalkozásnál. Lehetőséget kap a munkaerőpiacról kiszorult embertársunk arra, hogy visszatérjen a normál kerékvágásba, lehetőséget kap arra, hogy értéket teremtsen, hogy fontosnak érezhesse magát, munkáját és büszke is legyen arra. A szociális szövetkezetek kellő rugalmasságot adnak általában munkavállalóik számára, így a hagyományos munkaerőpiaci követelmények (gondolok itt pl. a rugalmas munkaidőre adott esetben) könnyebben teljesíthetők. Végtelenül jó volt hallanom az interjúk során olyan elkötelezett vezetőket és alkalmazottakat, akiknek a szövetkezetben végzett munkájuk messze túlmutat minden elsődleges munkaerőpiaci követelményen, példaértékű és bámulatos.
Köszönöm a beszélgetést!