Az Eurostat januárban publikált egy cikket, amelyben a formális oktatás és a munkaerőpiac átfedését vizsgálták az EU-tagállamok, illetve Izland, Norvégia, Svájc és Szerbia adatain. A fiatalok oktatásban való részvétele és munkaerőpiaci jelenléte összetett módon kapcsolódik egymáshoz, és sokszor nem csupán egy egyszerű iskolából munkába való átváltásként értelmezhető a folyamat. A tanulmányaikat folytató fiatalok sokszor már a tanulmányok elvégzése előtt kilépnek a munkaerőpiacra, akár szezonális, akár részmunkaidős, akár teljes állás formájában. A korai munkaerőpiaci tapasztalatok nagyon is értékesek lehetnek a későbbiekben. Ha az embernek szerencséje van, ezek a tapasztalatok hozzásegíthetik ahhoz, hogy tudatosabban álljanak hozzá saját tanulmányaikhoz, és azokon a területeken képezzék magukat elősorban, amik a gyakorlatban is illenek képességeihez és saját hosszú távú munkavégzésükről alkotott képükhöz. Ha kevésbé szerencsés az ember, akkor a tapasztalatok alapján „csupán” azt látja tisztán, hogy mit nem akar csinálni a jövőben, ezt tudni azonban minden bizonnyal semmivel sem kevésbé értékes tudás, mint az aranyút ismerete.
A tanulmányok alatti munkavállalás segíthet abban, hogy az iskola és a munka közti átmenet ne egy drasztikus váltás legyen, sokkal inkább egy hosszabb, széleskörű tapasztalatokat biztosító folyamat, amelynek során a tanulók/hallgatók anélkül kísérletezhetnek a munkaerőpiacon, hogy a felnőtt élet szörnyűnek ható nyomása nehezedne rájuk. Ezen felül az oktatási rendszer és a munkaerőpiac hatékony interakciója azért is fontos, mert hozzájárulhat ahhoz, hogy a tanulmányaikat éppen elvégző munkavállalók már kellő tudatossággal helyezkedjenek el olyan területeken és munkakörökben, ahol a legjobb teljesítményt tudják nyújtani mind rövid, mind pedig hosszú távon.
Az Eurostat cikkéből kiderül, hogy Magyarország meglehetősen el van maradva a formális oktatás és a munkaerőpiac átfedésének tekintetében. Az 1. ábrán látható, hogy országunk esetében a formális oktatásban résztvevők több mint 90%-a nem volt része a munkaerőpiacnak 2021-ben, ezzel nagyjából 10%-ponttal elmaradva az EU-s átlagtól. A miénknél nagyobb arány csak Bulgáriában, Szlovákiában és Romániában volt megfigyelhető a vizsgált évben. Ami a V4-es országokat illeti, Lengyelország és Csehország is az EU-s átlag alatt teljesített, míg a skandináv országok, Hollandia, Németország és Ausztria esetében az oktatásban résztvevők több, mint 40%-a egyúttal a munkaerőpiacon is jelen volt vagy foglalkoztatottként, vagy pedig munkanélküliként.
1. ábra
A fiatalok munkaerőpiaci részvételének tekintetében az egyes országok közt jelentős strukturális különbségek fedezhetők fel, amik mögött intézményi és kulturális okok egyaránt meghúzódhatnak. Ezeket a különbségeket hivatott ábrázolni a 2. ábra. A pontdiagram vízszintes tengelyén azoknak a 15-29 évesek aránya van feltűntetve, akik mind az oktatásban részt vesznek, mind pedig a munkaerőpiacon jelen vannak, míg a függőleges tengelyen ugyanezen korosztály munkanélküliségi rátája van. Az Eurostat munkatársai hat különböző országcsoportot azonosítottak be ezen pontdiagram alapján. Magyarország a többi V4-es országgal, illetve Romániával és Bulgáriával együtt alkotja az „1-es csoportot”, amire a fiatal munkanélküliség alacsony szintje jellemző, ami mögött elsősorban az oktatás és a munkaerőpiac kismértékű átfedettsége állhat. A különböző országcsoportok közül még érdemes lehet kiemelni az „5-ös csoportot”, amit az oktatási rendszer és a munkaerőpiac nagymértékű átfedettsége és alacsony munkanélküliség jellemez a 15-29 évesek körében. Ebbe a csoportba tartozik Németország, Ausztria, Szlovénia, Írország és Észtország. Az ilyen strukturális szerkezet mögött például jól és hatékonyan megszervezett gyakornoki programok állhatnak, amik már a közoktatás szintjén lehetőséget kínálnak a tanulóknak a munkaerőpiaci részvételre.
2. ábra
Az eddigiekben tárgyalt problémáról nyújt részletesebb képet a 3. ábra, amely a 15-34 éves korcsoport esetében korosztályonként mutatja be az oktatásban és/vagy munkaerőpiacon jelenlévők arányát Magyarország esetében. Erről az ábráról szintén leolvasható, hogy a két terület átfedése kismértékű, ami nagyjából független attól, hogy melyik korosztályról beszélünk, bár a 20 éves korosztálytól – akik vélhetően felsőoktatási éveik elején járnak – felfelé enyhén megnövekszik azok aránya, akik mind az oktatásban részt vesznek, mind pedig a munkaerőpiacon aktívak.
Összehasonlításképp a 4. ábrán Ausztria adatai láthatók. Az ábráról leolvasható, hogy már a 15 évesek esetében is meglehetősen magas, 10% körüli azok aránya, akik egyszerre tanulnak és foglalkoztatottkén, vagy munkanélküliként jelen vannak a munkaerőpiacon. Ez az arány 17 éves korra jelentősen megnő, elérve a közel 40%-ot. Ezeken az adatokon jól látszik, hogy egy erős intézményi hattérrel és jól kialakított gyakornoki hálózattal megteremthető a széleskörű lehetőség már a közoktatásban résztvevőknek is arra, hogy munkaerőpiaci tapasztalatokat gyűjtsenek.
3. ábra
4. ábra
Ahogy a fentiekben is szó volt róla, a tárgyalt probléma mind termelékenységi, mind pedig a fiatalok mentális jóllétének szempontjából fontos és figyelmet igényel. A fiatalkori munkaerőpiaci tapasztalatok segíthetik egyrészt a munkavállalókat abban, hogy az oktatási rendszerből kilépve tudatos döntést tudjanak hozni saját munkavállalásukra vonatkozóan. Ez a tudatosság segíthet abban, hogy a potenciális munkavállaló valós érdeklődési körének megfelelő, képességeivel és igényeivel összhangban lévő munkakörben helyezkedjen el. Ez a munkáltatók szempontjából is fontos, hiszen a tudatos döntések elhivatottsággal, így magasabb termelékenységgel is együtt járhatnak.