Egy korábbi cikkünkben[1] bemutattok az Eurostat elemzését, melyben a formális oktatásban résztvevő fiatalok munkaerőpiaci részvételét vizsgálták. Az adatok azt mutatták, hogy Magyarország – a régió országaihoz hasonlóan – el van maradva a formális oktatásban résztvevő fiatalok munkaerőpiaci aktivizálásában. A vizsgált sokaság magában foglalta a közoktatásban tanulókat – Ausztria például a közoktatásban tanulók munkaerőpiaci bevonásával kitűnik az EU-s országok között -, a felsőoktatásban tanulókat, illetve a szak- és felnőttképzésben résztvevőket is. Jelen anyagunkban az aktív egyetemi hallgatók munkavállalással kapcsolatos jellemzőit, egyetemi tanulmányaik mögött meghúzódó motivációit mutatjuk be a Diplomás Pályakövető Rendszer[2] adatai alapján. Fontos megjegyezni, hogy ebben az adatbázisban csak arra van adat, hogy az adott hallgató munkavállaló-e a tanulmányai mellett, a munkaerőpiacon munkanélküliként aktív hallgatókról nincs információnk.
Az 1. és 2. ábra adatai minden képzési terület alapszakos egyetemi hallgatójának válaszán alapulnak. Az 1. ábrán látszik, hogy az évek során csökkent azok aránya, akik párhuzamos tanulmányokat végeznek, miközben a munkavégzők aránya jelentősen, több, mint 10%-ponttal megnőtt a 2012-es és 2018-as kérdőíves adatfelvétel között. Ezzel párhuzamosan a külföldi munkavégzés látszólag jelentősen vesztett vonzerejéből, míg a nemzetközi tanulmányokat végzők aránya nagyjából változatlan. A külföldi munkavégzést tervezők arányának csökkenése, illetve a tanulmányok mellett munkavégzők arányának növekedése alapján gondolhatunk arra, hogy az itthoni munkavállalás általánosságban pozitív tapasztalat az egyetemisták számára, így a külföldi karrier gondolata kevésbé releváns azok számára, akik itthon már megtalálták a helyüket a munkaerőpiacon. A munkavállalás típusát illetően a DPR adatbázisa alapján az is kiderül, hogy az állandó, határozatlan időtartamú munkavégzés stabilan 50% körül jellemzi az egyetemistákat, emellett pedig a diák és gyakornoki munkavégzési forma jellemző még (30% körüli értékek az évek során).
1. ábra
Forrás: DPR, saját szerkesztés
A 2. ábra alapján továbbá megtudhatjuk, hogy az alapszakos hallgatók általánosságban elsősorban a szakmai, intellektuális fejlődés, valamint a magasabb jövedelem reményében kezdik el tanulmányaikat. Ezen a képzési szinten még a munkanélküliség elkerülése is gyakori motiváció, illetve az évek során a vezetői pozíció vállalása és a kötetlenebb életmód iránti igény is hangsúlyosabbá vált.
2. ábra
Forrás: DPR, saját szerkesztés
A 3. és 4. ábra adatai szintén lefednek minden képzési területet, azonban nem alap-, hanem mesterképzési szinten. A 3. ábráról leolvasható, hogy a 2012-es kérdőíves adatfelvétel alapján a tanulmányok mellett munkát végzők aránya 56% volt – az alapszakosok esetében a 2018-as érték közelíti ezt -, majd az évek során ez az arány 70%-ra nőtt. A munkavégzők minden évben 60% körüli arányban állandó, határozatlan idejű szerződéses keretek között dolgoztak, míg a diák és gyakornoki munkavégzés stabilan 20% körüli arányban volt jellemző. A párhuzamos tanulmányok, illetve a külföldi munkavégzés gondolata ezen a képzési szinten is veszítettek népszerűségükből. A nemzetközi tanulmányok nagyobb arányban érintik a mesterszakosokat, a 2012-as és 2018-as arány nagyjából azonos, érdemes lehet megfontolni azonban, hogy a nemzetközi tapasztalatok szélesebb körű ösztönzése pozitív hatással lehet az itthoni munkavállalásra. Munkavállalói szempontból gyarapíthatja a piacképes tudást, munkaadói szempontból pedig a külföldi know-how elsajátításában segítheti a vállalatot.
3. ábra
Forrás: DPR, saját szerkesztés
A 4. ábrán a mesterképzésben tanulók motivációi láthatók. Itt érdemes kiemelni, hogy a szakmai, intellektuális fejlődés még az alapszakok eseténél is meghatározóbb szempont. Mivel a mesterszakosok több, mint fele már munkavállaló is egyben, felmerülhet bennünk, hogy a munkahelyek önmagukban nem képesek kielégítő szakmai fejlődést nyújtani a már BA/BSc diplomával rendelkező munkavállalók számára. Annak érdekében, hogy a diplomával rendelkezők elkötelezett munkavállalókként aktivizálják magukat, elengedhetetlen, hogy olyan intellektuális kihívásokat állítsanak eléjük a munkahelyeik, melyek pont annyira komplexek, hogy a képességeiknek megfelelően a legjobb teljesítményre ösztönözzék őket.
4. ábra
Forrás: DPR, saját szerkesztés
A bemutatott adatok alapján elmondható, hogy az aktív egyetemi hallgatói jogviszonnyal rendelkezők az évek során egyre nagyobb arányban vállaltak munkát 2012 és 2018 között mind alap-, mind pedig mesterképzési szinten. A hallgatók nagyobb arányú bevonását segíthetik – különösen alapszakos képzési szinten – a duális képzések, a rugalmas munkavégzés lehetősége, illetve az egyetemeknek a munkavállalói kötelezettségekhez való nagyobb fokú alkalmazkodása. Ez utóbbi magában foglalhatja az esti munkarendű képzésék szélesebb körű elterjedését, a munkavállalás gyakorlati szempontjai és az elméleti oktatás közötti nagyobb összhang megteremtését, valamint a számonkérési rendszer rugalmasságát is.
[1] https://fejlodesgazdasagtan.hu/2023/03/17/fiatalok-a-munkaeropiacon/