Interjú Bodonyi Andreával, FCCA, ellenőrzési vezetővel és ESG tanácsadóval
A Világpolitika és közgazdaságtan interjút kért Bodonyi Andreától, ESG tanácsadótól a hazai kis- és középvállalkozások szabálykövetése, szabályalkotó kultúrája kérdéskörében. Az interjúban többek között elhangzik, hogy a szabálykövetés, a compliance, ahogy azt ma gyakran használják, szemlélet, amit a cégek akkor tudnak hatékonyan magukévá tenni, ha ehhez támogatást kapnak a gazdaságirányítás minden szereplőjétől. Ez a támogatás jelent edukálást, szabályalkotást és ösztönzést a finanszírozás oldaláról is.
Világpolitika: Mostanában sokat halljuk az integritás, a compliance és a korrupció-ellenesség szavakat. Hogyan kapcsolódnak egymáshoz ezek a fogalmak, koncepciók?
Bodonyi Andrea: Mindegyik a tisztességes üzleti magatartás irányába mutat. Az integritás maga a tisztességes viselkedés, hogyha üzleti értelemben nézzük, a compliance a megfelelés, akár a jogszabályoknak, akár a belső szabályzatoknak vagy az etikai elveknek való megfelelés. A korrupcióellenesség már inkább BTK-hoz köthető fogalom, tehát vesztegetés-, bűncselekmény megelőzés, vagy annak a kivédése, felderítése. Ez a három egymáshoz szorosan kapcsolódó, egymásra épülő fogalom. Ahhoz, hogy egy tisztességes üzleti magatartásról tudjunk beszélni, mindháromra szükség van.
Világpolitika:: Ön szerint mennyire tudatosak compliance illetve fenntarthatósági témában a kkv-k ma Magyarországon? Különbséget tesznek a három fogalom, koncepció között?
Bodonyi Andrea: A három fogalom szerintem nem feltétlenül mosódik össze, de nagy különbség van a KKV-k közt a tekintetben, hogy hogyan interpretálják ezeket. Compliance tekintetében erős az ágazatfüggés, nem mindegy, hogy adott iparágban mennyire szigorúan szabályozott a környezet, a korrupcióellenesség, pedig nem feltétlen megértett fogalom, vagy követett gyakorlat. Egy pénzügyi vállalkozás, ahol az MNB látja el a felügyeletet, sokkal inkább compliant (azaz megfelelő) mérettől függetlenül is, mert a jogszabályi környezet kikényszeríti, hogy rendelkezzen jó pár szabályzattal, továbbá a folyamataiba be kell építeni a kontrollokat. Az élelmiszeriparban pedig a minőség, élelmiszer biztonság miatt jelenik meg a compliance, ott a Nemzeti Élelmiszerbiztonsági Hivatal által megszabott előírásoknak megfelelő folyamatokat kell kialakítania a vállalatoknak. Ami a compliance-tudatosság és a méret közötti összefüggést illeti, értelemszerűen a nagyobb cégeknél több az erőforrás akár pénzben, akár szakértelemben, és így saját munkavállalókon, illetve külső tanácsadókon keresztül nagyobb hangsúlyt tudnak fektetni a compliance-re és a fenntarthatóságra. Azon vállalatok esetén, ahol versenyelőnyt jelent az ISO minősítés, szintén magasabb szintű szabályozottságról és transzparensebb működésről beszélhetünk.
Világpolitika: Mennyire érintik a hazai építőipart és élelmiszeripart a nemzetközi fenntarthatósági trendek, mennyire alkalmazkodnak ezekhez?
Bodonyi Andrea: Egyre inkább teret nyernek a fenntarthatósági trendek ezen iparágakban. Az építőipar esetén már csak azért is, mert finanszírozási oldalról a bankok előbb-utóbb már csak zöld hiteleket fognak kihelyezni, refinanszírozni; támogatást is a fenntartható megoldásokra adnak egyre inkább, melyet az állam többek között az MNB-n, mint pénzügyi felügyeleten keresztül ösztönöz. Ez azt jelenti, hogy az építőiparnak is zöldülnie kell, tehát maguk a fedezetként elfogadott ingatlanok kell, hogy zöld minősítésűek legyenek. A cégvezetők rákényszerülnek, hogy a szigorú minősítési rendszer (pl. energetikai tanúsítványok) miatt transzparensen működjenek, a jogszabályi környezet mellett kellően tájékozottak legyenek fenntarthatósági témakörben is, hiszen a megbízók egyre inkább akkor jutnak forráshoz, ha „zöld” módon építettnek. Az építőiparban ezáltal finanszírozói és megrendelői oldalról is tapasztalható egy, idővel növekvő nyomás, amely vállalat ennek nem tud eleget tenni, versenyhátrányba kerülhet, illetve elveszítheti megrendeléseit. Erre a kihívásra igyekszik választ adni az építésgazdaság területén már hazánkban is egyre jobban elterjedő BREEAM fenntarthatósági alapú minősítési rendszer.
A fenntarthatóság terén egyre több uniós jogszabály jelenik meg, mint például 2023. januárban hatályba lépett, a német vállalatokra vonatkozó beszállítói törvény, amely meghatározza, hogy akkor felelhet meg a német cég a fenntarthatósági előírásoknak, ha akár ő, akár a leányvállalatai (nemzetközi téren is) beszállítói is megfelelnek, így az értékláncban benne lévő kisebb vállalatoknak is biztosítaniuk kell, hogy bizonyos szociális és környezetvédelmi normákat betartsanak. Például a magyarországi Audi is már kéri be a szükséges adatokat a beszállítóiktól, hogy az anyavállalatnak tudjon jelenteni. Ez az adatszolgáltatási elvárás sokszor technológiai fejlesztést is megkövetel a kkv-któl, nemcsak szemlélet-, illetve folyamatbeli változást.
Az eddig a nagy és a multinacionális vállalatokra jellemző compliance-tudatosság szivárog le a kkv szektorba is.
Az élelmiszeripar esetében, az építőiparhoz hasonlóan a fenntarthatóság terén jelen van a finanszírozói és fogyasztói elvárás a compliant működésre. A bio termelést és termékeket minősítő tanúsítványokkal rendelkező vállalkozások mind a finanszírozás, mind a kereslet tekintetében versenyelőnyt tudnak szerezni egy magasabb szintű megfelelés, szabályozottság mellett.
A hazai szabályozói környezet igyekszik lekövetni a nemzetközi, uniós szabályozást, jogszabályok, felügyeleti ajánlások, konzultációk, szakmai fórumok, oktatások formájában. Fenntarthatóság terén egy hosszú út elején tartunk akár nemzetközi, akár hazai viszonylatban nézzük.
Világpolitika: Területileg van-e különbség az országon belül a compliance és a fenntarthatóság elterjedtségét tekintve?
Bodonyi Andrea: Én nem nagyon érzékelek területi tagoltságot, nem állítanám, hogy Budapest megfelelőbb, compliant-ebb, mint vidék, sem az építőiparban, sem az élelmiszeriparban. Inkább az a szempont dominál, hogy hol vannak jelen compliance tudatos nagyvállalatok, amelyek húzóerőt gyakorolnak. Például a Bosch, hiába Kelet-Magyarországon működik, mivel a tulajdonosi háttér vagy maga a tevékenység megköveteli a fenntartható, compliant működést, ő a beszállítóitól is ezt várja el. Azt azonban auditorként is tapasztaltam, hogy egy-egy nagy helyi termelő vállalat a lokális munka kultúrára nagyon erős alakító hatással bír lenni.
Világpolitika: A felsővezetői attitűd mennyiben befolyásolja az alkalmazott compliance és a fenntarthatósági gyakorlatokat?
Bodonyi Andrea: Ezt alapvető kérdésnek tekintem, hiszen teljesen valid a mondás, miszerint ’a fejétől bűzlik a hal’. Ha a felsővezetői szinten nincs meg a támogatottság, nem vallja őszintén magáénak a fenntarthatóságot, compliance-tudatosságot a vezető, akkor az elköteleződés sehol nem lesz meg a vállalaton belül. A kkv-k vezetése úgy lesz szabálykövető és egyben szabályalkotó, ha hatékonyabb működés mellett versenyelőnyt, nagyobb profitot tud elérni. A kkv-k életben maradásának feltétele, hogy gyorsan, rugalmasan tudnak döntéseket hozni, reagálni a változásokra, ez azonban egy túlszabályozott környezetben elvész. Az attitűd, a szemlélet ösztönzése ezért alapvető jelentőségű. Tisztán kell látni, hogy maguktól, pusztán altruizmusból a kkv-k nem fognak zöldülni. Erős ösztönzés szükséges, amiben szerepe van a szabályozói, a finanszírozói és a felvevői, fogyasztói oldalnak is. Ezt a generációváltás sem fogja tudni önmagában megoldani. Ha a fiatal, már környezettudatosabb generáció átveszi a stafétabotot, de nincs mögötte stakeholderi támogatás a fentarthatóbb irány követésére, a fenntarthatóság nagyon szép idea marad, de nem fenntartható.
Nem is kell messzire menjünk, elég megnézni, hogy az osztrákoknál a helyi gyártású termékeken lévő állami támogatás miatt versenyképesek tudnak maradni a helyi kistermelők a kínai tömeggyártású termékekkel szemben is, amellyel összességében csökkenthető a termékek szállításából eredő ökológiai lábnyom. A jövőben – reményeim szerint – jóval transzparensebb lesz, hogy mekkora egy-egy termék ökológiai lábnyoma, melyre már számos példát lehet látni pl. egy-egy repülőút károsanyag kibocsátása feltüntetésre kerül. Ha beépítjük az árba a szállítási költségen felül azt is, hogy mekkora kárt okozunk a szállítással, úgy gondolom nagyobb mértékben lesz jelen a fenntarthatóság az élelmiszeriparban.
Szabályozói oldalról büntető vagy támogató szerepben fellépve, egy vállalkozás profitjára, piaci pozíciójára, üzleti hírnevére jelentősen lehet hatást gyakorolni.
Világpolitika: Az építőiparban, de különösen az élelmiszeriparban, mezőgazdaságban súlyos kérdés a termelékenység. Ön szerint a compliance tudatosság tudná növelni a termelékenységet? Lehet ezáltal javítani a munkakultúrát, termelési kultúrát?
Bodonyi Andrea: Amennyiben úgy értelmezzük, hogy jogszabályoknak megfelelő írásos szabályzatokat alkotunk és ezeket szóról szóra betartatjuk, akkor véleményem szerint, nem. Amennyiben a compliance-t tágabb fogalomként használjuk, a vállalkozás szabályoknak megfelelő működése – a szabályok megsértéséből eredő következmények elkerülése mellett – a vállalkozás jó hírnevének védelmét is szolgálja és elősegítheti az üzleti partnerek általi megbecsülését, az erkölcsi, az etikai és a társadalmi magatartásszabályok betartását, valamint ezáltali fejlődést, elérhető a termelékenység javítása. A vállalkozások a szabályzatok alkotása és érvénybe léptetése révén számos előnyre is szert tehetnek, működésük kiszámíthatóbb lehet, a határidők és a felelősség pontos meghatározásával pedig az egyes feladatok teljesítése számon kérhetőbbé válhat, a cégkultúra és munkamorál fejlődhet. Az persze más kérdés, hogy az írott szabályzatok megléte még nem garantálja, hogy a benne foglaltakat betartanák, betartatnák, de sokat segít a vezetői példamutatás, oktatások, illetve a szabályozóknak való megfelelés ellenőrzése a compliance tudatosság növelésében.
Köszönöm a beszélgetést!
“This report was prepared with support from the Center for International Private Enterprise (CIPE), whose mission is to strengthen democracy around the globe through private enterprise and market-oriented reform. The report was researched, prepared, and published exclusively by the IVE. These views do not necessarily reflect those of CIPE.”
Az interjú a Center for International Private Enterprise (CIPE) támogatásával készült, aminek célja a demokrácia erősítése globálisan magánvállalkozásokon és piacorientált reformokon keresztül. Az interjú kizárólag az Ifjúsági Vállalkozásélénkítő Egyesület keretei között készült, az ebben leírtak nem szükségképpen egyeznek meg a CIPE álláspontjával.