Az Egyesült Királyságban működő acélipar dekarbonizációjának esete
Ambrosio-Albalaa, Paul J. Uphamc és William F. Galeb: Normative expectations of government as a policy actor: the case of UK steel industry decarbonisation, International Journal of Sustainable Energy, 2023, 42:1, 594-611
A cikk szerzői Ambrosio-Albalaa, Paul J. Uphamc a Leedsi Egyetem (Egyesült Királyság) kutatói és William F. Galeb, az Energetikai, Környezeti és Társadalmi Integrált Kutatási Intézet (Gröningeni Egyetem, Hollandia) szakembere. Jelen cikkben a szerzők az Egyesült Királyság acéliparának a dekarbonizációjának az esetét vizsgálják főként a Brexit utáni időszakban.
Az Egyesült Királyság kormánya elkötelezett az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé való elmozdulás mellett, és az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2050-ig történő csökkentése mellett. Az egyik legnagyobb kihívás a szén-dioxid-mentesítés terén a vas- és acélágazat, amely az ipari energiafelhasználás 20%-át teszi ki, és a globális közvetlen energiával kapcsolatos CO2-kibocsátás 7%-át. Az Egyesült Királyságban a vas- és acélágazat üvegházhatású gázkibocsátásának 26%-át teszi ki.
A kormány egy sor intézkedést dolgozott ki az energiahatékonyság javítására, részben az alacsony szén-dioxid kibocsátású technológiák megcélzásával. Az egyik cél, hogy 2040-ig létrejöjjön a világ első nettó nulla szén-dioxid kibocsátású ipari klasztere, 2030-ra pedig 4 alacsony szén-dioxid-kibocsátású klaszter.
A dekarbonizáció hatalmas és összetett átalakulást fog eredményezni, amely idővel olyan társadalmi-technikai fenntarthatósági átmeneteket eredményez, amelyeket a teoretikusok új rezsimként emlegetnek. Az új társadalmi és technológiai konfigurációk kifejlesztéséhez azonban különféle feltételeknek kell teljesülniük. Ezek egyike az, hogy a kulcsfontosságú szereplők, különösen azok, akik hozzáférnek a megfelelő erőforrásokhoz, bizonyos fokú együttműködést mutassanak a jövőbeli rendszerrel kapcsolatban, elvárásaik teljesüljenek.
A dekarbonizációs folyamatok bizonytalansággal járnak, ami megnehezíti az elvárások kapcsolódását olyan jövőkép köré, amely mellett a befektetők hajlandóak elkötelezni magukat. Az Egyesült Királyság acélgyártásának dekarbonizációja különösen bizonytalan, mivel az ágazatnak nagy múltja, de egyre bizonytalanabb jövője van.
A cikk szerzői az Egyesült Királyság acélipari szereplőivel készítettek tanulmányokat, annak érdekében, hogy feltárják az elvárásokat a dekarbonizációval kapcsolatban. A tanulmányokból az derül ki, hogy az szereplők két fő elvárással rendelkeznek:
- Az egyik elvárás az, hogy a kormány biztosítson megfelelő feltételeket a dekarbonizációhoz, például támogatást a technológiai fejlesztéshez és a szabályozási környezethez.
- A másik elvárás az, hogy a kormány biztosítson egy olyan piaci környezetet, amely ösztönzi a dekarbonizációt.
A szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy az elvárások jelentős hatással lesznek az acélgyártás dekarbonizációjának menetére. A kormánynak és az ágazatnak együtt kell működnie annak érdekében, hogy kialakítsanak egy olyan jövőképet, amelyhez a szereplők igazodhatnak.
A Környezetvédelmi Audit Bizottság 2022-es megállapítása szerint „a tengerentúli fejlődéssel összehasonlítva egyértelmű, hogy az Egyesült Királyságban a tiszta acélra irányuló törekvések jelenlegi szintje nem elegendő ahhoz, hogy az ipar felzárkózzon az acélgyártás megtisztításáért folytatott versenyben és a különbség nő, ha az állami támogatás jelenlegi ütemezése megmarad.”
Az Egyesült Királyság acélgyártása jelentősen hozzájárult az ország gazdaságához a múltban, de az utóbbi évtizedekben hanyatlásnak indult. Az ágazat számos kihívással néz szembe, köztük a globális túlkínálat, a versenytársak növekvő nyomása és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének szükségessége. Az Egyesült Királyság kormánya számos intézkedést tett az acélgyártás szén-dioxid mentesítésének ösztönzésére, köztük a Clean Steel Fund létrehozását, a határokon átnyúló szén-dioxid szabályozás kidolgozását és a szén-dioxid adó bevezetését. A dekarbonizáció egyik lehetséges módja a hidrogén alapú termelés, amely a szén-dioxid kibocsátás nélküli acélgyártáshoz szükséges energiát biztosítaná. A hidrogén alapú termelés azonban még fejlesztés alatt áll, és jelentős befektetést igényelne.
Az acélgyártás dekarbonizálásának sikeréhez számos feltételt kell teljesíteni, beleértve a technológiai fejlődést, a kormányzati támogatást és az ágazat szereplőinek együttműködését.
A kutatás során mélyreható szakértői interjúkat készítettek az Egyesült Királyság acélgyártásáról és átalakításáról. Különböző ágazati szereplőket kérdeztek meg, beleértve környezetvédelmi civil szervezeteket, kormányzati tisztviselőket, kereskedelmi szervezeteket, acélipari vállalatokat és gyártói szervezeteket.
A kutatók megállapították, hogy az érintettek elvárásai a szén-dioxid mentesítés kapcsán széles skálán mozognak. Egyesek realista elvárásokat fogalmaznak meg, amelyek a jelenlegi technológiai és politikai lehetőségeken alapulnak. Mások normatív elvárásokat fogalmaznak meg, amelyek magasabb célokat tűznek ki, mint amilyenek jelenleg elérhetők. A szerzők azt is megállapították, hogy az elvárások már most stratégiai fellépésekké váltak a szereplők szén-dioxid mentesítésére. Ezeket a cselekvéseket a szereplők részben a korábbi elvárások és az értelmezés eredményeinek tekintik.
A cikkben olvasható felmérés eredményei azt sugallják, hogy az Egyesült Királyság acélgyártásának szén-dioxid mentesítése egy összetett folyamat lesz, amely sokféle szereplőt és érdeket érint. A sikeres átmenethez a különböző szereplők közötti együttműködésre és a közös elvárások kialakítására lesz szükség.
A kutatás alapján a következő következtetések vonhatók le:
- Az Egyesült Királyság acélgyártásának szén-dioxid mentesítése kulcsfontosságú az ország klímavédelmi céljainak elérése szempontjából.
- A sikeres átmenethez a kormányzati támogatás, a technológiai fejlődés és az ágazat szereplőinek együttműködése szükséges.
- A kormánynak egyértelmű és ambiciózus célokat kell kitűznie, támogatnia kell a technológiai fejlesztést, és ösztönöznie kell a szén-dioxid mentes acél iránti keresletet.
Ehhez kapcsolódóan olvasható a tanulmányban Gareth Stace az UK Steel főigazgatójának a véleménye:
„Az Egyesült Királyság acélszektora nagy energiafelhasználó, évente 800 000 otthon fogyasztásával megegyező energiát használ fel. Intenzív kereskedelmet folytat ezen a téren, acélszükségleteink 70%-át importáljuk, és teljes gyártásunk 45%-át exportáljuk. Az Egyesült Királyság aránytalanul magas villamosenergia árai rendkívül negatív hatással vannak az ágazat versenyképességére, kereskedelmére, befelé irányuló befektetések vonzására és végső soron hosszú távú fenntarthatóságára.”
Az ország acélgyártásának szén-dioxid mentesítése egy összetett feladat, amely jelentős beruházást és kormányzati támogatást igényel. A kormányzat technológiasemleges megközelítést hirdetett, amely lehetővé teszi a különböző technológiák együttes alkalmazását. Az egyik lehetséges megoldás a kokszszén további használata a szén-dioxid leválasztási, hasznosítási és tárolási (Carbon Capture Usage and Storage, CCUS) technológiákkal kombinálva. Egy másik lehetőség a hidrogénnel működő acélgyártás bevezetése. Az Egyesült Királyság földrajzi adottságai kedvezőek a CCUS számára, de más országokban a megújuló energiaforrások és az innovatív technológiák várhatóan költséghatékonyabbak lesznek.
A szerzők azt állítják, hogy az érintett felek túlságosan is a kormányban bíznak a dekarbonizáció sikerét illetően. Szerintük az iparnak is aktív szerepet kell vállalnia a folyamatban, például a technológiai fejlesztések támogatásával és a kereslet ösztönzésével.
A tanulmány végkövetkeztetése szerint az Egyesült Királyság acélszektorának dekarbonizálása jelentős kihívást jelent. A jelenlegi infrastruktúra nem alkalmas a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére, és az új technológiák bevezetése jelentős beruházást igényel.
Az érintettek, beleértve az ipart, a kormányt és a civil szervezeteket, egyetértenek abban, hogy a dekarbonizációhoz számos feltételnek kell teljesülnie. Ezek közé tartoznak a szabályozási keretek kidolgozása, a beruházások ösztönzése, a technológiai fejlesztések támogatása, a piacteremtés és a közbeszerzés.
A szerzők azt állítják, hogy az érintettek túlságosan is a kormányban bíznak a dekarbonizáció sikerét illetően. Szerintük az iparnak is aktív szerepet kell vállalnia a folyamatban, például a technológiai fejlesztések támogatásával és a kereslet ösztönzésével.
A kutatók azt is felvetik, hogy az érintettek narratívája kényelmes, mert szorítkozik a kormányzatra és a hárítja felelősséget. Szerintük az iparnak is vállalnia kell a felelősséget a dekarbonizációért, és nem szabad mindent a kormánytól várnia.