Az új folyóirat bevezetőjében megfogalmazott álláspont, miszerint a gazdaság és a politika nem különülhet el, aligha cáfolható. Ugyancsak indokolt a felvetés, hogy új alapokon és elméleti keretek között kell vitát folytatni a gazdaságot és a társadalmat irányító értékrendről. Ezt a felvetést szeretném tovább bontani néhány gondolattal.
Ha a politika és a gazdaság közötti oksági összefüggést próbáljuk megragadni, hajlanék arra a gondolatra, hogy mindkettő alapját az a jó kétszáz éves morális értékrendszer alapozza meg, amit bizonyos értelemben axiomának tekintünk. A bevezető a jogállamiság és az egyetemes értékek fontosságát említi. Ha tehát a globális intézményrendszert, vagy a világgazdaság folyamatait vizsgáljuk, nem kerülhetjük el, hogy elgondolkodjuk ezekről az axiómákról, különösen az olyan, világpolitikát uraló kérdések kapcsán, mint a gazdaságok növekedése, a különböző gazdasági rendszerek egymáshoz való viszonya, a háborúk vagy a fenntarthatóság. Mindezen témakörök, de a fenntarthatóság vizsgálatához különösen, vizsgálnunk kell két olyan alapkérdést, ami véleményem szerint minden további, helyi, regionális, vagy globális folyamatot meghatároz.
Az első alapvetés a gazdasági növekedésre vonatkozik. A közgazdaságtan makroökonómiai növekedési modelljei lényegében az egyensúlyi állapot (steady state) felé történő fejlődést írják le, amikor is a gazdaság egyfajta állandósult növekedés állapotába kerül. Pontosabban, az állandó fizikai növekedés állapotába.
Ez két, a világpolitikai folyamatokat is meghatározó problémát vet fel: az egyik, hogy a gazdaságok egyfajta állandó növekedési kényszer állapotában vannak, ami növekvő erőforrás, ennek részeként környezeti erőforrás igényt jelent. Továbbá, a bevezetőben is említett technológiai fejlődés minden jel szerint fokozza a keresletet a természeti erőforrások iránt, ami ráadásul a bioszféra véges rendszerébe ágyazottan történik. A kérdés tehát, hogy mindez milyen konfliktus forrást jelent, hogyan jelenik meg a világpolitikai és világgazdasági folyamatokban?
A másik alapvetés, hogy a közgazdaságtan egyensúlyi modelljei lényegében az egyének haszonelvűségre épülő döntéseinek az aggregációját jelenítik meg, aminek messzeható következményei vannak, az egyén saját generációján belül és generációkon átívelően is. Ismert a fenntarthatóság brundtland-i megfogalmazása, amely szabad fordításban így hangzik: … a jelen generációja igényeinek kielégítése oly módon, hogy a jövő generációit ne fossza meg a saját igényei kielégítésének lehetőségétől. A közgazdaságtan ezt a problémát a javak generációkon átívelő optimális megosztásában ragadja meg. Vagyis a mindenkori megtakarítások kérdésében. Ez a döntés meghozható az egyéni pillanatnyi haszon maximalizálása alapján, ami a jelenlegi politikai gyakorlat és a világgazdasági folyamatok alapja, vagy a döntést egy absztrakt személy, egy társadalmi értékelő hozná meg, aki közösségi befektető – ként a társadalom vagyonának a védelméért, gyarapításáért felel, generációkon átívelően. Ebben a kontextusban tehát, kapcsolódóan a bevezető gondolataihoz, a növekedés, a fejlődés jelentése, az előzőek szerint a véges bioszférába ágyazottan, valamint az egyetemes értékek, újraértelmezést kívánnak.
A neo-klasszikus jóléti közgazdaságtan a termelés és a fogyasztás növelésében látja a megoldást a gazdasági felzárkózás és a társadalmi egyenlőtlenségek problémáira, és a biztonság, a szabadság, a demokrácia és a jólét eléréséhez, amint az a bevezetőben Kína és az EU kapcsán is említésre került. A fenntarthatóság előzőekben hivatkozott brundtland-i megfogalmazása a politikai filozófiában a generációk közötti igazságosság koncepciójában jelenik meg. Vajon milyen értelmezési konfliktus jelent ez az időben átívelő igazságosság, vagy igazságtalanság kérdése és a növekedés kényszere között, amely utóbbi definíciószerűen a környezet, a bioszféra rombolásával jár. A környezet degradálódása pedig a gazdasági növekedés visszaesését eredményezi.
Véleményem szerint ezeknek a kérdéseknek a mélyreható elemzése szükséges a világpolitika és a világgazdaság folyamatainak, a nemzetközi intézmények szerepének, valamint ezek egymásrahatásának a tárgyalásához.
Felhasznált irodalom
Meyer, L. (2021). Intergenerational Justice. In E. N. Zalta (Szerk.), The Stanford Encyclopedia of Philosophy (Summer 2021). Metaphysics Research Lab, Stanford University. https://plato.stanford.edu/archives/sum2021/entries/justice-intergenerational/
Dasgupta, P. (2021). The Economics of Biodiversity: The Dasgupta Review (HM Treasury). HM Treasury. www.gov.uk/official-documents