A Javier Milei-kormány elküldte a képviselőháznak “Az argentinok szabadságának alapjairól és kiindulópontjairól szóló törvényt”, közismert nevén az “Omnibusztörvényt”, egy több mint 600 cikkelyt tartalmazó, erősen privatizációs és deregulációs irányultságú csomagot. A globális média az elnök által elért eredményeket úgy írta le, mint amelyek Argentínát “Latin-Amerika legliberálisabb országává” tették.
A szöveg a javasolt változtatásokat egy példátlan gazdasági, pénzügyi, adóügyi, szociális, átmeneti, biztonsági, védelmi, energetikai, egészségügyi és szociális válsággal indokolja, amely érinti az argentin társadalom minden területét. A kormány célja, hogy ezt a mélyreható változást parlamenti vagy társadalmi vita nélkül hajtsa végre.
Sokan, állampolgárok és különböző ágazatok kifejezték elégedetlenségüket a végrehajtó hatalom javasolt módosításaival kapcsolatban. Az ágazati vezetők a közösségi médiában jelenítették meg tiltakozásukat. Úgy fogalmaztak, hogy az X-en, hogy “A DNU (Decree of Necessity and Urgency) és az omnibusz törvény, amelyet az elnök be akar vezetni, üzleti tervnek tekinthető”.
A javasolt intézkedések egyik érzékeny pontja a zenei, mozi- és közkönyvtárakra szánt források csökkentése. A reformok között szerepel a Nemzeti Színházi Intézet (INT) és a Nemzeti Művészeti Alap (FNA) bezárása, valamint az INCA és a Közkönyvtárak Nemzeti Bizottságának (CONABIP) finanszírozásának megszüntetése.
Ugyan a korábbi elnökök, Menem 1989-ben, Macri 2015-ben és Alberto Alberto 2019-ben is használták ezt az eszközt, de a mostani omnibusz törvény történelmi jelentőségét hangsúlyozza, hogy Milei röviddel hivatalba lépése után vezeti be ezeket a reformokat, amelyek a ’83-as demokrácia helyreállítása óta az egyik legradikálisabb lépést jelentik.
A törvényjavaslat főbb pontjai közé tartozik, hogy 2025. december 31-ig különböző területeken szükségállapotot hirdetnek ki, amely két évvel meghosszabbítható. Átruházza a végrehajtó hatalomra a törvényhozás hatáskörét a szükséghelyzetnek nyilvánított területeken, ratifikálja a gazdasági deregulációról szóló DNU-t, felhatalmazást kér 41 állami vállalat privatizációjára, felfüggeszti a nyugdíjformulát, büntetéseket vezet be a tüntetések szervezőire, konszolidálja a nemzeti közbeszerzési rendszert és még sok minden mást.
A javasolt változtatások az oktatásra, az igazságügyre és a külügyekre is kiterjednek. A kritikusok szerint az intézkedések kiszolgáltatottá teszik az embereket az élet alapvető területein. A támogatók, mint például Guillermo Ferraro infrastrukturális miniszter, azt állítják, hogy a törvény elfogadása utáni első évben jelentős beruházásokat vonz majd.
A jogalkotási vita folytatódik, és egyes ellenzéki blokkok a viták elhalasztását kérik.