Az elmúlt években a davosi Világgazdasági Fórum (WEF) évente megrendezésre kerülő rendezvénye a latin-amerikai vezetők és befolyásos személyiségek számára olyan platformmá vált, ahol beszédeket és kerekasztal-beszélgetéseket tartanak, amelyek egyedülálló betekintést nyújtanak a régió vezetőinek globális gazdasági trendekkel és nemzetközi partnerségekkel kapcsolatos nézeteibe.
E megbeszélések egyik figyelemre méltó témája az Európai Unió (EU) és Latin-Amerika között kialakuló kapcsolat volt, ami felvetette azt a kérdést, hogy Latin-Amerika potenciálisan felváltja-e Kínát az EU külkereskedelmi kapcsolataiban.
Javier Milei szenvedélyes beszédében arra utalt, hogy Latin-Amerika olyan válaszúthoz érkezett régiónak tűnik, amely egyszerre jelent kihívásokat és lehetőségeket. Miközben a megválasztott elnök a szocialista ideológiák veszélyeire összpontosított beszédében, figyelemre méltó, hogy a davosi Világgazdasági Fórumon folytatott megbeszélések szerint Latin-Amerika kiváltságos helyzetben van, mert több területen is hozzá tud járulni a globális erőfeszítésekhez.
Annak ellenére, hogy Latin-Amerika olyan régóta fennálló problémákkal küzd, mint az alacsony növekedés, a munkaerő képzettsége és a biztonság, a fenntartható és rugalmas gazdaság kiépítésében “fordulóponthoz” érkezett a szakértők szerint. A régió sokrétű kihívásai közé tartozik az inflációval és a növekedéssel kapcsolatos aggodalmak, amint azt Julio Velarde, a perui központi bank kormányzója is kiemelte. Velarde hangsúlyozta továbbá, hogy a szegénység elleni hatékony küzdelem érdekében a beruházásbarát reformok újbóli ösztönzésére van szükség.
Latin-Amerika jó helyzetben van ahhoz, hogy döntő szerepet játsszon a fenntartható gazdaságra való globális átállásban. A régió hatalmas megújuló energiaforrásokkal, a zöldebb jövőt szolgáló ásványkincsekkel, a globális élelmezésbiztonságot szolgáló erős mezőgazdasági ágazattal és semleges geopolitikai helyzettel büszkélkedhet.
Olyan vezetők, mint Luís Roberto Barroso, a brazil legfelsőbb bíróság elnöke, a biológiai sokféleségre, a bőséges ivóvízre és az Amazonas kritikus szerepére hivatkozva kiemelte Latin-Amerika potenciális hozzájárulását a globális fenntarthatósághoz. Ez a nézőpont összhangban van azzal, ahogyan Milei a szabadpiaci kapitalizmus pozitív aspektusait hangsúlyozza.
A magánszektor szerepét a latin-amerikai potenciál kiaknázásában a davosi üzleti vezetők hangsúlyozták. Luis Henrique Guimarães, a Cosan multinacionális vállalat vezetője Brazília versenyképességét hangsúlyozta az energiaágazatokban, kiemelve a magánszektor szerepét a beruházások ösztönzésében. Marcos Bulgheroni, a Pan American Energy vezérigazgatója a technológiai innovációt említette olyan ágazatokban, mint a mezőgazdaság, bemutatva, hogy a magánvállalkozások hogyan tudják átalakítani a hagyományosan alacsony technológiai színvonalú iparágakat.
Figyelemre méltó példa erre a mexikói Baja California, ahol a köz- és magánérdekek együttesen egy virágzó államot hoztak létre. Marina del Pilar Avila Olmeda kormányzó az oktatás stratégiai megközelítése által vezérelt tehetségfejlesztést tartotta kulcstényezőnek a beruházások vonzásában és a növekedés elősegítésében.
Miközben Milei beszédében a szocializmus veszélyeire figyelmeztetett, a davosi latin-amerikai országok megbeszélései és kerekasztal-beszélgetései aláhúzták a régió elkötelezettségét az EU-val való kapcsolatok erősítése mellett. Bár az az elképzelés, hogy Latin-Amerika teljesen felváltja Kínát az EU külkereskedelmében, talán túlságosan leegyszerűsítő lenne, a régió növekvő jelentőségét egyértelműen elismerik. Latin-Amerika és az EU közötti kereskedelmi kapcsolat a közös érdekek, kihívások és a globális szinten fenntartható gazdasági növekedésre való közös törekvés által vezérelve tovább fog fejlődni.