Hollandia az angolnyelvű felsőoktatásban vitathatatlanul vezető szerepet tölt be a kontinentális Európában. A holland oktatási kultúrában a nemzetköziség értéke mindig is fontos szempontot képviselt, amit példáz, hogy a reformáció utáni holland államhatalom a jótékonysági alapítványain keresztül számottevően támogatta a református magyar ifjúságot oktatásukban, többek között Apáczai Csere Jánost is.
A jelenlegi kitüntetett pozícióját azonban döntően az utóbbi évtizedek során erősen szorgalmazott angolnyelvű oktatásra való átállásnak köszönheti. A munkaerőpiaci igények mellett a külföldi hallgatók bevonzását ösztönözi az is, hogy a holland kormány a felsőoktatási intézményeknek a hallgatói létszám alapján osztja el a költségvetést. Ezek a tényezők egy olyan mértékű toborzási versenyt és nemzetközivé válást indítottak el, aminek a lehetséges következményeit, mind a gyakorlatban, mind a politikai indulatok tekintetében a döntéshozók nem vettek figyelembe.
A nemzetközi hallgatók teljes száma (x 1,000)[1]
Hollandiában két típusú képzést különböztetnek meg: a hbo (alkalmazott tudományok szó szerint) a felsőfokú szakmai képzéseket mutatják, a wo a tudományos képzéseket tartalmazza. Az ábrán látható, hogy a külföldi hallgatók aránya az alapszakos tudományos képzésekben nőtt meg 2017 óta, bár mindegyik terület folyamatos emelkedést mutat.
Hollandia az elmúlt néhány év alatt jelentősen megtöbbszörözte a külföldi tanulói számát, és ez a folyamat az utóbbi időben még inkább felgyorsult. Illusztrációként szolgál, hogy a tavalyi beiratkozó egyetemi hallgatók közül 40%-uk érkezett külföldről, amely komoly növekedést mutat a 2015-ös 28%-hoz képest. Az erős nemzetközi dimenzió, ami bizonyítottan az egyik legfontosabb innovációs központtá segítette tenni Hollandiát jelenleg válságba került. Ezt hozza felszínre a lakhatási gondokkal küzdő és a nem megfelelő férőhelyekkel rendelkező kurzusokra beiratkozó hallgatókról szóló számtalan jelentés, a túlzsúfolt előadótermek, a túlterhelt oktatók és a holland diákok korlátozottabb hozzáférése a felsőoktatáshoz.
Ennek következtében a közvélemény hangulata megváltozott a külföldi hallgatókkal szemben, ami kiterjedt a progresszív politikai körökbe is, beleértve a volt oktatásügyi minisztert. A holland modell bizonytalanságát lovagolta meg a Geert Wilders féle holland szélsőjobboldali párt, amely meglepetésszerű győzelmet aratott az utóbbi általános választások során (jelenlegi állások szerint azonban valószínűbb, hogy csak kisebbségi kormányt fognak tudni alakítani). Bár a közbeszédben az illegális bevándorlás és a lakáskrízis főtémáit csak részlegesen érinti a külföldi hallgatók kérdése, ugyanakkor az egyetemek vezetőit aggodalommal tölti el, hogy a jobboldal a szükségesnél szigorúbb korlátozásokat vezetne be az oktatás terén is. A felsőoktatási intézmények továbbra is határozottan támogatják az angol nyelvű képzéseiket, kiemelve ezek magas színvonalát. Ezt elismerve a kormányzatban egyelőre megfontoltan alakítják a szakpolitikai diskurzust a nemzetközi diákok sorsáról. Mindazonáltal, mind az intézmények vezetői, mind a kormány már egyetértésre jutottak abban, hogy Hollandia elérte nemzetközi kiterjedésének csúcspontját.
[1] https://www.government.nl/documents/letters/2023/06/26/letter-on-managing-the-influx-of-international-students-in-higher-education