
Minőségi felsőoktatást sok latin-amerikai ország hallgatói szeretnének, mert tudományos vagy egyéb karrierlehetőségeket keresnek. Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) szerint Argentína a régió azon országa, ahol a legtöbb külföldi diák tanul. Argentína kiemelkedik kiterjedt állami felsőoktatási rendszerével. Az olyan intézmények, mint a tekintélyes Buenos Aires-i Egyetem (UBA) ingyenes oktatást kínálnak az egyetemi hallgatóknak, még a külföldieknek is.
Lucila, a politológia szakos hallgató, aki két évvel ezelőtt fejezte be tanulmányait a Buenos Aires-i Egyetemen, több ezer diákkal együtt számos vitának volt szemtanúja kurzusai során, és olyan akadályokat tapasztalt az oktatási folyamatban, mint a tantermek bezárása, a tananyagokhoz való hozzáférés nehézségei és a hosszan tartó oktatás egy-egy napon.
Az oktatási rendszer most további kihívásokkal néz szembe Milei Omnibusz Törvénye miatt – ez a téma továbbra is uralja a címlapokat. Az Omnibusz Törvény kapcsán gyakran úgy fogalmaznak, hogy: “Ez alkotmányellenes, senkinek nem tűnt fel?” A törvény tovább bonyolítja az argentin oktatás amúgy is viharos helyzetét, a bizonytalanság és a vita újabb forrásául szolgál.
Lucila hangsúlyozza több diáktársával együtt az oktatás fejlesztéséért folytatott küzdelem nehézségeit. “A tanári fizetések növeléséhez általánosabb elvárások is csatlakoztak, mint például a nagyobb költségvetési források a kutatásra és fejlesztésre az oktatás védelme érdekében.”
Több éven keresztül minden félévben a tanárok a diákokkal együtt különböző eszközöket használtak a követeléseik érvényesítésére, akciókat hajtottak végre annak érdekében, hogy érzékelhetővé tegyék a konfliktust. Ilyen akció volt a „nyilvános” óra, ami mindenki számára hozzáférhető volt nem csak a campuson, hanem az aluljárókban, vagy az utcák eltorlaszolása, sőt tömeges megmozdulás is a Plaza de Mayo-n, amelyben a társadalomtudományi szakos hallgatók vettek részt.
Az akciókkal felhívták a figyelmet többek között az oktatóhiány, ami égető probléma. Sajnos továbbra is előfordul, hogy az órák hirtelen elmaradnak, és a diákok, akik órákat utaztak buszokon és vonatokon a fővárosba, üres tantermekbe érkeznek.
Lucila és hallgatótársai számára kulcsfontosságú az érdeklődés fenntartása a társadalomtudományi képzés iránt, mivel “minden egyes betöltetlen hallgatói hely a társadalomtudományok területén eggyel kevesebb hangot jelent az oktatás védelmében”. Elismeri, hogy a tiltakozások hatására több barátja is abbahagyta tanulmányait, ugyanakkor a leendő politológus hangsúlyozza a diákok kötelességét, hogy megtöltsék az osztálytermeket, politikai vitákban, beszélgetésekben és szervezkedésben vegyenek részt, mivel ez az egyetlen módja annak, hogy felvegyék a harcot a kormány “hanyagsága” ellen.
Aztán ott van például Diego professzor véleménye, aki értékeli a diákok azon képességét, hogy tanulmányaik során saját helyzetükkel foglalkozzanak, és ez 100%-ban politikai kérdés. Ő látja minden olyan diák értékét, aki elég érzékeny és képes empátiát teremteni a kint, az utcán zajló események iránt. “Nem sok értelme van olyan emberekkel foglalkozni, akik nem adnak teret az ellenvéleménynek vagy a nézeteltérésnek. Viszont nagyon gyümölcsöző párbeszédet folytatni olyanokkal, akik talán politikailag nem elkötelezettek, de nyitottak a vitára” – teszi hozzá.
Összefoglalva, Lucilához hasonlóan minden diák hatással van az egyetemre, és megérti, hogy a tanulmányok mennyire politizáltak lehetnek. “Ami a kar politizálását illeti, azt mondanám, hogy soha nem szabad panaszkodni rá, sőt, meg kell védeni! Ne feledjük, hogy Argentínában volt olyan korszak, amikor azt akarták, hogy a fiatal hallgatók apatikusak és érdektelenek legyenek az aktuális ügyek iránt.”