Az első ipari forradalommal a termelési folyamatokban megjelenő gépek térhódítása gyökeresen megváltoztatta a munka társadalmi megítélését, a munkavállalók helyzetét. Egyrészt a gyártás gépesítése elleni lázadások ellenére a termelésbővítés megtörtént, másrészt pedig a korábban jellemzően vízből származó energiával működő korai gépeket leváltó gőzgép hajtotta társaik teljesítménye nem függött a környezeti tényezőktől, és a telepítési tényezők közül is kikerült a kívánatos vízparti elhelyezkedése. A korábbi időszakhoz viszonyított extraprofitból a munkavállalóknak is jutott: a szintén környezeti tényezőknek kiszolgáltatott mezőgazdaság felől a foglalkoztatottsági struktúra a városi, ipari munkahelyek arányának növekedését eredményezte. Az ezzel járó relatív autonómia csökkenést az életszínvonal növekedése kompenzálta.
Ugyan a termelői oldalon egyre többen jelentek meg, a monopóliumok száma csökkent és a munkahelyek száma nőtt, a folyamatot a deskilling (vagyis a szakképzett munkaerő igényének csökkenése) jellemezte. Amíg ez a korábbi, szignifikánsan egyenlőtlenebb viszonyokkal jellemezhető első ipari forradalom korszakában történt, átmenetileg kívánatosnak bizonyult, azonban a huszadik században megjelenő fordizmus logikáját jellemző, a szakképzettséget mellőző munkaerővel létrejövő relatíve jól fizetett, a futószalagot kiegészítő állások lehetővé tették a kapacitásbővítést, amely fenntartásához ez az állapot maradt fenn a számítógépek és a robotizáció megjelenéséig a gyártásban. A számítógépek újra divatba hozták a készségek fontosságát, hiszen a termelésbe beépülő, jóval bonyolultabb eszközöket meg kellett tanulni használni, vagyis végeredményben az ember-gép együttműködés bizonyult a legtermelékenyebb gyártási felállásnak, így a munkaerőigény ismét a képzettek irányába mozdult. Természetesen a folyamat során bővülő jólét hatására a szolgáltatóipar is folyamatos növekedésen ment keresztül, hasonló tendenciákkal.
Keynes a Gazdasági lehetőségek unokáink számára című esszéjében fejti ki a kapitalista rendszerben elképzelhető foglalkoztatottsággal kapcsolatos jövőképét. Azt jósolta, hogy ha a tőkefelhalmozás tovább növekszik, a termelékenység fejlődése lehetővé teszi a munkaidő folyamatos csökkenését. Optimizmusát alátámasztotta a munkaórák csökkenő tendenciája, amely a kapitalizmusban a XIX. század végétől Keynes idejéig folyamatosan megfigyelhető volt. Keynes feltételezései szerint a termelékenység növekedéséből magasabb béreken keresztül csökkenő munkaórák fognak származni, amelyet a munkások követelnek ki, hiszen úgy vélte, az emberek elsősorban munkavállalók és másodsorban fogyasztók, azaz a fogyasztási igényeik nem fognak olyan ütemben növekedni (korlátozott szükségletek) ahogy korábban, és a több szabadidőt preferálják majd. Véleményünk szerint ezt az állítást érdemes árnyalni, főként Keynes ideje óta történt gyökeres munkapiaci változások miatt. A technológiai fejlődés következtében olyan munkahelyek jöttek létre, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek, azaz ami korábban egyértelműen szabadidős tevékenységnek minősült, ma már könnyen lehet fizetett munka is.
Elmélete szerint az emberek egyre kevésbé kapcsolódnak a munkájukhoz, nem tartják azt fontosnak a közösség szempontjából, csupán megélhetési szükségletre redukálódik. Keynes előrejelzései szerint a munkahét 2030-ra mindössze 15 órára csökken, az 1930-as években születettek unokái kevesebb munkaidőre számíthatnak majd. A több szabadidőt ígérő jövőben az emberek a tőkések által fokozatosan növekvő technológiai befektetések hozadékaként jelentkező termelékenységen keresztül élnének jólétben a csökkentett munkaidőt élvezve. Keynes jóslata összhangban volt a teljes foglalkoztatottság megvalósításával. A munkanélküliség felszámolása a politikai döntéshozók számára eszközként szolgált a gyors tőkefelhalmozás feltételeinek megteremtésével. Keynes azzal érvelt, hogy a fogyasztás és a beruházások növekedése segíthet a foglalkoztatás fellendítésében és a teljes foglalkoztatottság megteremtésében.
Viszont nem egyértelmű, hogy a technológia mikor fokozhatja és mikor mérsékli a munkakínálatot. Először is azon munkakörök, amelyeket kiegészít a technológia biztonságban vannak. Az a banki ügyintéző, aki a készpénz kiadás terhétől megszabadulva eredményesebben képes teljesíteni és fejlődni a (megmaradt) munkakörében, biztonságban van. Másodszor, a munkaerő kínálat rugalmassága mérsékelheti a bérnövekedést. Végül, a kereslet kibocsátási rugalmassága a kereslet jövedelemrugalmasságával kombinálva tompíthatja vagy felerősítheti az automatizálásból származó nyereséget, azaz az automatizálás révén eltűnő áruk és szolgáltatások helyébe újak jönnek, amelyek az új technológiára épülnek ki. Az iPhone megjelenésével az internet kávézók ugyan hanyatlani kezdtek, de milliárd dolláros iparág alakult az okostelefonok kiegészítőinek gyártására.