Amando Benedetti kolumbiai szenátor bejelentette, hogy az ENSZ Élelmezési Világprogramja (WFP) február 27-én, kedden közzétett éves jelentése az élelmezésbiztonságról szerint Kolumbiának sikerült ezt a mutatót 2023-ra 30%-ról 25%-ra csökkenteni, ami nem teljes siker a multilaterális szervezet megállapítása szerint, mivel továbbra is fennáll az egyenlőtlenség, és az ország több mint fele nem jut megfelelő élelmiszerhez.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) forrásai szerint “élelmezésbiztonság akkor áll fenn, ha minden embernek mindenkor fizikai és gazdasági hozzáférése van elegendő, biztonságos és tápláló élelmiszerhez, amely kielégíti az aktív és egészséges élethez szükséges étrend szükségleteit és preferenciáit” (World Food Summit, 1996). Ez a meghatározás az élelmezésbiztonság négy dimenzióját emeli ki: a rendelkezésre állás, a hozzáférhetőség (mind gazdaságilag, mind fizikailag), a felhasználás és a stabilitás.
Ez azt jelenti, hogy a kereslet kielégítéséhez elegendő globális élelmiszertermelés nem elegendő, amint azt az éhezés és az alultápláltság folyamatos növekedése bizonyítja a megnövekedett élelmiszertermelés ellenére. Emellett az éghajlatváltozás azzal fenyeget, hogy az éhezés és az alultápláltság elleni küzdelemben elért eredményeket visszafordítja, mivel ez a jelenség érinti az élelmezésbiztonság mind a 4 dimenzióját.
A globális éghajlati sokkok közvetlenül befolyásolhatják az élelmiszerellátást, ami áremelkedésekhez és fokozott piaci instabilitáshoz vezethet, és ez végső soron az élelmiszerárak ingadozását eredményezi. Ennek az az oka, hogy a mezőgazdaságtól és a korlátozott természeti erőforrástól függők a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb népesség körében vannak a legsebezhetőbbek vidéken és városban egyaránt. Az élelmiszer-biztonság hiányának kezelésére tett erőfeszítések ellenére a kolumbiaiak milliói továbbra is alultápláltak, ezért elengedhetetlen, hogy növeljék a megélhetés ellenálló képességét.
Az élelmiszer-biztonság megteremtésében nemcsak az élelmiszerhiányt, hanem az élelmiszerekhez való hozzáférést is figyelembe kell venni, amelyre komoly hatással van a veszélyeztetett népességcsoportok alacsony jövedelme. Az éhezés csökkentéséhez megkerülhetetlen az élelmiszertermelők és a fogyasztók közötti hatékony koordináció, ami termelési oldalon különösen a családi gazdaságokat érinti.
Kolumbia gazdag biológiai sokféleségét továbbá az éghajlatváltozás, a szennyezés, az erőforrások túlzott kiaknázása, az invazív fajok és az erdőirtás is veszélyezteti. Csak az erdőirtás 6 millió hektár erdőterület elvesztéséhez vezetett.
Kolumbiában 1996 óta nem működik olyan szervezeti egység, amelyik ellátná a közellátás szabályozását és a piaci információk eljutattását a gazdasági szereplőkhöz. A megfelelő és fenntartható intézményi keretek létrehozása kulcsfontosságú, és ez csak egy része a területi szintű kereskedelmi kapcsolatok közötti egyenlőtlenségek, hatékonysági hiányosságok és externáliák kezelésének.
A történelmi egyenlőtlenségek súlyosbítják Kolumbia sebezhetőségét, mivel a marginalizált népesség, köztük a nők, az őslakosok és az afro-amerikai származású közösségek csak korlátozottan élhetnek jogaikkal. A fegyveres konfliktusok, a környezet pusztulása és a történelmi diszkrimináció hozzájárul a magas szegénységi arányhoz körükben.
Az, hogy Kolumbia kiemelt szerepet kapott a Latin-Amerikára és a Karib-térségre vonatkozó családi gazdálkodási és vidékfejlesztési kezdeményezésben, mutatja, hogy Kolumbia jelentős élelmiszerforrássá válhat. Mivel a világ népessége 2030-ra várhatóan eléri a 10 milliárd főt, a nemzeti és nemzetközi szintű közös erőfeszítések elengedhetetlenek ahhoz, hogy az éghajlatváltozás körülményei között is foglalkozni lehessen az élelmezésbiztonság és a mezőgazdaság sokrétű kihívásaival.