2022-ben a cobotok piaci mérete kitette az 760 millió dollárt, az előrejelzések szerint 2032-ig éves 40,5%-os növekedési ütemmel fog bővülni. A növekedés volumenében nagy szerepet játszik a már említett KKV szektor, ahol az automatizáció során nagymértékben támaszkodnak az együttműködő robotok használatára. Az éves 1,4%-os piaci növekedés – azon kívűl, hogy exponenciális – kevesebb mint három évenként jelent megduplázódást. Vagyis úgy tűnik, hogy a cobotok kapcsán nem csak a termék technológiája produkálja Moore törvényét (ami az 5G terjedésével biztosra vehető), hanem jelen esetben a társadalom, illetve a gazdaság alkalmazkodóképessége, cobot-felvevő képessége is tudja hozni a kívánt bővülést.
A KKV-k szerepe kiemelt jelentőségű: hajlamosak vagyunk a mesterséges intelligencia kapcsán elsősorban rendkívül high-tech és az átlagemberrel nem érintkező működési területre gondolni. A cobotok ennek a vélekedésnek cáfolatai. Az összeszerelés alkalmazási szegmens 2022-ben 40%-os bevételi részesedéssel rendelkezett, a második helyen a pick-and-place terület áll 20%-os részesedéssel, ezt követi a kezelés (13%) és a csomagolás (7%). A legfeljebb 5kg-ot kitevő cobotok már jelenleg is majdnem a bevétel felét teszik ki, köszönhetően annak, hogy az olyan logisztikai, illetve ellátási lánc feladatokat végzik el, ahol a pick-and-place tevékenységek költségeivel (helykihasználás, gyorsaság és magasabb munkabírás) minden vállalat szembenéz globálisan.
Jelenleg Európa a legjelentősebb központ bevételi szempontból a cobotok piacán (2022-ben 286 millió dolláros részesedés, 37,3%-os növekedési ütem), viszont az ázsiai és csendes-óceáni térségben 2022 és 2032 között 47,3%-os növekedéssel számolnak: a régió technológia és mesterséges intelligencia felvevő képessége egyre nagyobb, a logisztikai, ellátási-lánc feladatai a térségnek pedig egyre magasabb volument képviselnek globálisan. A fellelhető előrejelzések és kutatócégek között az adatok és a prognózisok tekintetében több nagyobb eltérést is lehet észlelni, dolgozatunkban azzal az előfeltevéssel élünk, hogy a technológiában rejlő potenciál rendkívül magas, a társadalom bizalma (a gazdaság és annak döntéshozói, a vállalatok és a vállalat-irányítók valóságos akarata a technológia beüzemeléséhez) viszont ennél jóval kisebb, ezért igyekeztünk a feldolgozott előrejelzések közül a szerényebbeket kiválasztani.
Adódik a kérdés, hogy miért vagyunk bizonytalanok az új technológiák bevezetésével? Milyen dilemmák lehetnek a vállalatvezetők és a gazdaságpolitikusok fejében amikor arról döntenek, hogy érdemes alkalmazni az AI-t, vagy csak elindítani egy K+F tevékenységet a területen? Számos paradoxon juthat eszünkbe amikor a döntéshozók prekoncepcióiról gondolkodunk. Miért fél a vállalatvezető? A gépi tudás helyettesíthet emberi tudást akár hatékonyabban, de felmerül benne a kérdés, hogy az emberi tudás nem fog-e ezáltal elveszni, nem veszítik-e el az emberek tömegesen a munkájukat. Ezenkívül vannak olyan szempontok is, amikor magában a technológiában nem bízunk: azt gondoljuk, hogy a szakterületünkön hatékonyabbak vagyunk, mint egy gép, illetve a gép hibáját sokkal nagyobbnak véljük: ha mi hibázunk azt képesek vagyunk megérteni, de egy algoritmus hibája sokkal érthetetlenebb és ezáltal nagyobbnak tűnhet. Tehát amellett, hogy van egy általános félelem a technológia kiszorító erejével, egyszerre bizalmatlanok is vagyunk a tudásukban, a saját kvalitatív tapasztalatainkat akaratlanul is felül értékeljük az AI kvantitatív tudásával szemben.