„ha az emberiségnek van jövője, akkor az a világűrben képzelhető el”

Interjú Bacsárdi Lászlóval, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docensével

Dr. Bacsárdi László egyetemi docens, a BME Hálózati Rendszerek és
Szolgáltatások Tanszékén működő Mobil Kommunikáció és
Kvantumtechnológiák Laboratórium vezetője, a műegyetemi űrmérnök
mesterképzés szakfelelőse. Szakterülete a kvantuminformatika és a
kvantumkommunikáció. Mérnökinformatikusként végzett a Műegyetemen, ott
védte meg doktori fokozatát is űrtávközlési területen. A Nemzetközi
Asztronautikai Akadémia rendes tagja. Tagja az Űrkutatási Tudományos
Tanácsnak, valamint űrtávközlési területért felelős tanácsadóként tagja
az Európai Űrügynökséghez (ESA) akkreditált magyar delegációnak. A
Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) alelnöke. 2012-2018 között az ENSZ
által alapított, 18-35 év közötti űrrel foglalkozó szakembereket
tömörítő nemzetközi űrkutatási szervezet, a Space Generation Advisory
Councilban is dolgozott, mint Magyarország képviselője illetve a
szervezet regionális rendezvényekért felelős tagja.

Világpolitika és közgazdaságtan: Az űripar az elmúlt évtizedben került újra a gazdaságpolitikával foglalkozó szélesebb szakmai közvélemény látóterébe. Mekkora ez az iparág és milyen szolgáltatásokat biztosít a mindennapi üzleti tevékenységhez? Milyen előnyünk származik a Mars vagy a távoli bolygók kutatásából?

Bacsárdi László: Korábban csak űrkutatásról beszéltünk, ami jelentősen megváltozott, most már űrtevékenységről, illetve ehhez kapcsolódóan űriparról is tudunk beszélni. Ami az űripart mostanában dominálja, az az úgynevezett új űrnek, a New Space-nek az időszaka. Sokan úgy gondolják, hogy ez a magánszektor megjelenésének az idejét jelenti az űrszektorban, de magáncégek már elég régóta részt vesznek különböző űrrel kapcsolatos fejlesztésekben. Amerikai példával élve ilyen a Lockheed Martin cég, itt Európábanis van három nagy múltú cég: az Airbus, , a Thales Alenia Space és az OHB. A 2000-es évektől kezdődően azonban egyre több olyan cég jelent meg, akik már képesek arra, hogy önerőből alkossanak meg űrtechnikai eszközt., ilyen például a SpaceX, Elon Musk cége, amely különböző műholdakat állít Föld körüli pályára. A SpaceX fő előnye az újrahasznosítható Falcon rakéta (Falcon-9-es és Falcon Heavy), ami miatt elkezdett csökkenni egy kilogramm hasznos teher Föld körüli pályára állításának az ára. Amíg a Space Shuttle időszaka alatt 1 kg hasznos teher pályára állítási ára több mint 50 ezer dollár volt, addigra ez a Falcon-9-es rakétával 2600 dollár körüli összegre esett. Ez a drámai mértékű csökkenés lehetővé tette azt, hogy egyre többen kezdjenek el gondolkodni abban, hogy valamiféle új szolgáltatást fognak saját maguk is létrehozni és üzemeltetni az űrben. Ha foglalkoztatási szempontból akarjuk elemezni az űripart, vagyis azt nézzük, hogy hány ember foglalkozik űriparral, vagy űrtevékenységgel akár a különböző ügynökségeknél, akár az ipari szervezeteknél, akkor ez a szám világszinten nézve több mint egymillióra tehető. Vannak olyan cégek, amelyek startupként működnek pár fővel, és vannak olyanok, ahol több száz vagy több ezer főt is foglalkoztatnak. A piac nagyságára nehéz pénzügyi becslést adni, a teljes űrszektort tekintve a 2030-as évre trilliárd dollár környéki piacot jósolnak, csak egy területre, az űrtávközlésre szűkítve a piac tízmilliárd-százmilliárd dolláros nagyságrendben mozog (attól függően, kinek a becslését nézzük és mit definiálunk űrtávközlés alatt). Egy másik forrongó terület a földmegfigyelés, vagyis az, hogy hogyan tudunk műholdak segítségével felvételeket készíteni a Földről. Ennek sokféle felhasználási lehetősége van. Éppen a napokban beszéltek arról ukrán tisztviselők, hogy mintha az oroszok rendelnének különböző földmegfigyelési felvételeket az egyes orosz támadások végrehajtása előtt különböző magáncégektől, és ezek segítségével tervezik meg a támadásokat. Ilyen felvételeket használunk például termésbecslésre is, ami nyilván befolyásolhatja a tőzsdei kereskedést (Ennek segítségével korán meg lehet mondania a repce, búza vagy árpa terméskilátásait.) Ilyen felvételeket használunk Magyarországon is a különböző agrártámogatások megítélésére és ellenőrzésére. Ilyen felvételeket tudunk használni az árvízvédelmi helyzetben és az aszály valószínűségét előrejelzésére. Itthon a Lechner Tudásközpontban foglalkoznak ezekkel. 2022 rendkívül aszályos év volt Magyarországon, és a Lechner szakemberei utólagos vizsgálatokkal, műholdfelvételek alapján kimutatták, hogy a talaj felsőbb rétegében mennyi nedvességtartalom van. Ebből olyan modellt készítettek, amivel előre tudták volna jelezni az aszályosság mértékét. Régebben ilyen földmegfigyelésű műholdakat egy-egy űrügynökség készített el és működtetett, ezek nagyok és drágák voltak. Ezt is forradalmasította az új űr korszaka, méghozzá a Planet nevű cég, amelynek most már több mint 200 kis földmegfigyelési műholdja van, a műholdflottája segítségével a Föld bármelyik pontjáról minden nap készít felvételt, amivel nagyon jó szolgáltatást tud nyújtani.

Az űripari fejlesztések kapcsán érdemes szót ejteni a Holdra szállás fontosságáról. Az Egyesült Államok célkitűzése a ’60-as években az ember holdutazásáról inspiráló volt az emberek számára, ezzel Kennedy elnök a terv mögé tudta állítani az amerikai népet, és ha a nép támogatja, akkor a szenátus és a kongresszus is, és a pénzügyi támogatás is lehetővé válik az újabb technológiai fejlesztésekre. A mai korban már nem öncélúan szeretnénk vissza térni a Holdra, hanem tovább kívánunk lépni és el akarunk jutni a Marsig. Ennek több oka is van. Az első ahhoz a kérdéskörhöz kapcsolódik, hogy olyan élőlények vagyunk-e, akik erre az egy bolygóra valók, vagy pedig több bolygón is élhetnénk akár. Elon Musk is arról beszélt 2016-ban és 2017-ben, hogy az emberiség multiplanetary species, tehát több bolygóra való élőlény. Nem azt gondolnám, hogy az emberiség olyan, mint egy káros ragadozó, és ha már itt a Földön mindent összeszennyeztünk, akkor lépjünk tovább a Holdra és a Marsra, vagy akár távolabb, ezt pont fordítva nézném. 2013-ban Oroszországban becsapódott egy kisbolygó, amit korábban nem észleltünk, és ennek ott jelentős anyagi hatása volt – a helyszín neve után Cseljabinszki eseménynek nevezzük.  Egy magyar csillagász, Sárneczky Krisztián (HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet) idén is felfedezett egy aszteroidát, ami a felfedezés után pár órával becsapódott a Földbe Németország felett. Tavaly februárban szintén felfedezett egy ilyet. Nyolc olyan észlelés volt az egész világon, ami a felfedezést követő pár órával később becsapódást eredményezett a Földbe, ebből az észrevételből kettő is Sárnezcky Krisztián nevéhez fűződik. A filmekből azt gondolnánk, hogy ha egy ilyen, Földet fenyegető kisbolygó megjelenik, akkor évtizedek vannak már csak hátra, és jön egy főhős, aki megmenti a világot. A valóságban nem ez a helyzet, egy kisbolygó becsapódása komoly fenyegetést jelent, és jelen pillanatban nincs olyan technológiánk, amivel érdemben meg tudnánk akadályozni ezt. Az az esemény, ami a dinoszauruszok kihalását okozta, a tudomány mostani elfogadott álláspontja szerint egy kisbolygó becsapódása volt a Földbe. Egy ilyen esemény újbóli bekövetkezését nem tudjuk kizárni. Én is azok közé a kutatók közé tartozom, akik elfogadják Almár Iván űrkutató-csillagász és Galántai Zoltán jövőkutató 2007-ben megjelent könyvében megfogalmazottakat: „Ha jövő, akkor világűr” a könyv címe, amiben leírták, hogyha az emberiségnek van jövője, akkor az a világűrben képzelhető el. Ebből a szempontból szerintem kritikus, hogy olyan technológiát fejlesszünk ki, amivel eljuthatunk majd a távoli égitestekre. Nem gondolom azt, hogy a mostani űrtechnológia, amivel rendelkezünk, alkalmas arra, hogy az emberiséget eljuttassuk nagyon távoli égitestekre, viszont először fából építettünk csónakokat, és most ott tartunk, hogy acélból készült repülőink vannak.

Világpolitika és közgazdaságtan: A világűr meghódításába egyre több nemzet kapcsolódik be. Ebben az űrversenyben van-e már győztes, illetve kik a helyezettek? Miért érdemes belépni ebbe a versenybe?

Bacsárdi László: Szerintem nem lehet győztest hirdetni. Nyilvánvalóan az amerikai űripar a jelentős múltjával az élen jár. Vannak különböző európai szereplők is és ekülönösen oda kell figyelni a kínaiakra is. Ezen kívül vannak még olyan országok, akikről elsőként nem feltétlenül gondolnánk űripari szereplőként, ilyen mint például India, Japán, Brazília. Hogy ez mennyire verseny, vagy mennyire együttműködés, az már egy másik nézőpont. Ebből a szempontból az én kedvenc sztorim 2024-ben is Oroszország, mert a Nemzetközi Űrállomás (International Space Station, ISS) megőrizte nemzetközi jellegét, hiszen Amerika, Európa, Japán és Oroszország is részt vesz az üzemeltetésében. A 2014-es krími konfliktus idején is töretlen volt az ISS működése, most is az, hiába nyilatkozott ezzel ellentétesen az orosz űrügynökség előző vezetője. Továbbra is töretlenül együtt dolgoznak oroszok és amerikaiak a nemzetközi űrállomás fedélzetén. Ez az együttműködés egyébként megfigyelhető bizonyos tekintetben Európa és Kína között is. Szóval egyfelől van verseny, ahol nehéz konkrét helyezetteket kiemelni, mert itt mindig az a kérdés, hogy milyen peremfeltételek, paraméterek mentén akarunk egy-egy helyezettet kiemelni. Sok területen nemzetközi együttműködésről beszélnek, amiből egyébként Kína sok esetben ki van zárva.

Világpolitika és közgazdaságtan: Ez a terület a 20. században az USA és a Szovjetunió között oszlott meg, ami előnyt jelent a két ország számára. Mit őriz az orosz űripar ebből az előnyből? Mit tudnak az orosz űripari szakemberek, versenyelőnyt jelent számukra?

Bacsárdi László: Sajnos egyre kevesebbet tudtak megőrizni, és itt nem lehet elmenni a 2022-ben kirobbant háború mellett. Sok űrszektorban tevékenykedő orosz ismerősöm otthagyta Oroszországot, nyilván az ő általuk képviselt tudás is eltűnik Oroszországból. Nehéz megbecsülni, hogy mennyi orosz maradt a szektorban, hiszen mostanában a nyugati konferenciákon nehezebben lehet orosz kollégákkal találkozni. Tavaly Azerbajdzsánban volt egy nagy űrkutatási konferencia, ott voltak oroszok is, és tudtam pár orosz szakemberrel beszélni. Az oroszok hagyományosan jók voltak a rakétatechnikával kapcsolatos fejlesztésekben, továbbra is megvan a képességük arra, hogy hasznos terhet juttassanak fel a világűrbe, vannak ezzel kapcsolatos fejlesztéseik. Ők is gondolkodnak most egy újabb orosz űrállomás fejlesztésén; ez az a terület egyébként, ahol Kína eléggé az élen jár. Az amerikaiaknak is megvan a saját űrállomás-elképzelésük, Európának is vannak terveik ebben a témakörben. Vannak különböző olyan tudományterületek, ahol Oroszország nagyon nagy eredményeket tudott elérni akár az emberi űrrepüléshez kapcsolódóan, akár a bolygókutatás területén.

Világpolitika és közgazdaságtan: Milyen orosz fejlesztési elképzelések vannak az űriparra vonatkozóan, és a szankciók mennyiben befolyásolják bekapcsolódásukat a nemzetközi munkamegosztásba?

Bacsárdi László: Tudom, hogy az oroszoknak van tervük a Holdra való visszatérésre, a Naprendszer-kutatásban való tevékenységre és az ember jelenlétére a világűrben. Azt, hogy ezek mennyire tudnak megvalósulni, nehéz megmondani, hiszen a szankciók érintik a modern technológiákat, így az űripart is. Arra kevésbé van rálátásom, hogy milyen technológiai visszalépéseket jelentett ez számukra. A gazdasági területről különböző számokat olvasok én is a sajtóban, és ennek biztosan hosszú távú jelentősége lehet. Ha azok az emberek, akik értenek a területhez, elmennek az országból, nagyon nehéz lesz hozzáértő, új szakembereket találni. Hadd hozzak fel erre egy említésre érdemes amerikai példát. Mostanában több magáncég foglalkozik azzal, hogy visszatérjen a Holdra. 2024 februárjában is volt egy ilyen leszállás, az Intuitive Machines Nova-C leszállószondája próbált landolni, de a végén nem sikerült jól a landolás, oldalra dőlt. Maga a leszállás sikeres volt, és persze megítélés kérdése, hogy a missziót hogyan értékeljük: sikernek vagy kudarcnak. De vajon miért van az, hogy ’69-ben embereket juttattunk a Holdra az akkori technológiával, most meg egy űrszondát nem tudunk a Holdra eljuttatni? Szerintem itt a kulcskérdés gazdasági. ’72-ben úgy döntött az Amerikai Egyesült Államok, hogy leállítja az Apollo-program finanszírozását. Összesen csak 12 űrhajós járt a Holdon és az egész programot leállították. Nem csak az történt, hogy nem mentek újabb Apollo űrhajók a Holdra Saturn-V rakétával, hanem nem volt pénz a kapcsolódó fejlesztések folytatására. Így azok a kollégák, akik ehhez értettek, nyugdíjba mentek, szétszéledtek és nem lettek újabbak, akik ezzel tudtak volna foglalkozni. Most, amikor felmerül magáncégeknél, hogy visszatérnének a Holdra, nagyon kevés a szakember. Nem tűntek el teljesen, hiszen Buzz Aldrin, aki másodikként lépett a Holdra, még mindig köztünk van. Nekem alkalmam volt találkozni az Apollo-programban részt vevő mérnökökkel 2008-ban, de már akkor is az idősebb korosztályhoz tartoztak. Életkorukból adódóan ez a generáció már nincsen köztünk, és nincsenek itt az utódjaik, akiket kiképeztek volna. Ezért ismét a tudástranszfert emelném ki, és a történet tanulsága szerintem az, hogy ha az Oroszországgal szembeni szankciók a tudáskivándorlásra hatnak, akkor az jelentős visszaesést eredményezhet. Persze nem kizárt, hogy új technológiai pályára kerül ezáltal az orosz űripar, de látni kell, hogy az ágazatban nagyon komoly sztenderdeknek kell megfelelni, egészen eltérő egy űrtechnológiai rendszer összerakása, mint egy földi rendszeré. Ezt földi körülmények között az atomerőművekhez lehetne a legjobban hasonlítani, ami hasonló kritikus megbízhatósággal működő rendszer. Ha van egy bevált eljárás például egy anyagra, legyen az festék, űrkvalifikált festék, akkor nagyon nehéz erre másik anyagot keresni. Nem azt mondom, hogy lehetetlen ilyet találni, mert itthon, Magyarországon is született űrkvalifikált festék, de azért ez egészen más folyamat összességében. Szerintem az innováció most ott tart ezen a területen, hogy nem az a kérdés, tudunk-e egy űreszközt építeni, amivel fel tudunk jutni a világűrbe, hanem az, hogy mit tudunk kezdeni azzal a helyzettel, hogy a SpaceX hetente fel tud vinni 60 műholdat. Vagy amiatt, hogy a SpaceX visszatérő rakétákat épít, sok cég ezt tartja kereskedelmi szempontból célravezetőnek. Már ők is ilyen rakétákat fejlesztenek, aminek a kifejlesztéséhez tíz-tizenöt évvel ezelőtt kellett volna hozzákezdeni. Ha valaki úgy dönt 2022-ben, hogy a technológiai szankciók hatására elkezdi újratervezni a rendszerét, az az űriparban minimum öt-tízéves tervezési folyamatot jelent. Emiatt a kifutása nyilván nagyon kérdéses, mert az óriási rendszereket, azok egyes elemeit időnként kezelni kell. Nem gondolom azt, hogy a mostani szankciók Oroszország űrrendszerét 2024-re tönkreteszik, de azt igen, hogy ezeknek nagyon lassú, talán mérgező hatása van technológiai szempontból.

Még egy mondat az orosz szakemberek kivándorlásáról. Bár nem láttam felmérést, az én látókörömben lévő szakemberek jellemzően Európában maradtak. Összességében valószínűleg szétszéledtek a világban meglévő együttműködéseik mentén, és megint nem arra kell gondolni, hogy a Roszkoszmosz 60 éves emberei döntöttek úgy, hogy otthagyják Oroszországot, hanem a 20-30-40 éves korosztály, aki aktív volt ezen a területen, gondolta át az elképzeléseit.

Világpolitika és közgazdaságtan: Lát-e BRICS kooperációs lehetőséget, amibe Oroszország hatékonyan be tudna kapcsolódni?

Bacsárdi László: 2022 előtt minden évben a Nemzetközi Asztronautikai Kongresszuson (International Astronautical Congress, IAC) volt egy panelbeszélgetés, ahol a világ vezető űrügynökségei megosztották az elképzeléseiket (a Roszkozmosz, NASA, ESA, JAXA, India, és más különböző űrügynökségek). Ezeken a fórumokon rendszeresen elhangzottak együttműködési javaslatok, például együttműködés brazil-indiai vonalon, ami szintén érdekes és előnyös mindenki számára. De 2022 óta az orosz tervekről jóval kevesebbet tudni, és kevésbé lehet eldönteni egy-egy bejelentéssel kapcsolatban, hogy ez a nagyközönségnek szól, vagy tényleges perspektíva. A braziloknak vannak együttműködéseik az oroszokkal, és azt elképzelhetőnek tartom, hogy India, vagy más országok is bekapcsolódhatnak ebbe.

Világpolitika és közgazdaságtan: Az európai űripar hol helyezkedik el a globális rangsorban? Van-e kapcsolódása az EU-nak Oroszországhoz, Kínához ezen a területen, vagy az Egyesült Államoknak kivételes szerepe van? Ha van kötődés, akkor ez milyen biztonsági problémákat vet fel?

Bacsárdi László: Európából nagyon szívesen emelek ki pozitív példákat, bár tudok mondani olyanokat is, amelyekre kevésbé büszke Európa. Úgy gondolom, hogy az nagyon jó döntés volt Európa részéről, hogy egy saját navigációs rendszert alkotott meg, a Galileo-rendszert, mivel ezzel önállóságot tudott biztosítani magának. Ráadásul a Galileo egy civil rendszer. Az összes többi GNSS, tehát műholdakon alapuló navigációs rendszer elsősorban katonai indíttatású volt: az amerikai GPS, az orosz GLONASS, vagy éppen a kínai Beidou-rendszer, hogy csak a nagyobbakat nevezzem meg, míg a Galileo-rendszer az Európai Unió finanszírozásában elsősorban kereskedelmi céloknak felel meg, aminek segítségével sok szolgáltatást lehet nyújtani. Ez szerintem élenjáró megoldás. Európának vannak kiemelkedő eredményei akár a bolygókutatásban, akár különböző technológiai fejlesztések tekintetében is. Ez igaz mind az űrkommunikáció világára, az emberes űrrepülésekhez kapcsolódó területre és a robotikával kapcsolatos kérdéskörre. Ha egy érdekességet lehet mondani a negatív példák közül, illetve arra vonatkozóan, hogy mennyire különbözik az űrtechnológiai fejlesztés más technológiákhoz képest, akkor az Ariane rakétaprogramot említeném. Európának van egy saját hordozórakétája, ez az Ariane rakéta, ennek most a 6-os fejlesztése van éppen folyamatban. Ezeket a rakétákat Francia Guyanából indítjuk, ami egy korábbi francia gyarmat Közép-Amerikában, közel van az Egyenlítőhöz. A rakétákat korszerűsíteni szokás, ezért mikor az Ariane-5-nek a fejlesztése befejeződött, akkor az Európai Ügynökség elhatározta, hogy elkészíti az Ariane-6-os rakétát. Mire alapozzuk a 6-os sorozatot? A korábbi sorozatra. Elkezdtek dolgozni egy még jobb rakétán a 2010-es évek elején. Miközben ez a fejlesztés elkezdődött, jött Elon Musk azzal, hogy hozzuk vissza a rakétákat, s megjelent egy csomó startup cég, aki most visszatérő rakétákat fejlesztenek. Az Ariane-6-os rakéta nem lesz visszatérő rakéta. Visszatérő rakétán azt értjük, hogy ha a rakétát elindítottuk, akkor annak egy vagy több részlete, akár az egész, visszajön, amiket újra tudunk használni, ezzel a felhasználási fejlesztési költség jelentősen lecsökken. Emiatt tudják olcsóbban kínálni a hasznos terhet. Akár egyszámjegyű százalékra való visszaesésről is beszélhetünk. Ha pedig elkészül a legújabb hordozórakétája a SpaceX-nek, a Starship, az ismét tovább csökkenti egy kilogramm hasznos teher Föld körüli pályára állítását. Szóval az Ariane-6 nem ilyen lesz. Ráadásul még nem volt tesztrepülése az Ariane-6-nak, még mindig csak fejlesztés alatt van. Összegezve, az Európai Űrügynökség most egy olyan rakétának a tesztrepülésére készül, amit technológiai szempontból már jóval meghaladott a világ, és ha most kéne újratervezni, akkor nyilván újrahasznosítható rakétát kéne tervezni. Már most garantált az, hogy az Ariane-6 gazdasági szempontból nem lesz összemérhető Falcon-os indítással. Azaz, ha egy európai cég piaci alapon szeretne indítási helyet keresni, akkor inkább az Egyesült Államokhoz fordul. Természetesen ettől még nagyon jó, hogy van Európának saját kapacitása, többféle okból is. Egyrészt segít európai technológiát fejleszteni, másrészt biztonságpolitikai szempontból fontos kérdés, hogy ha arra bízzuk magunkat, hogy van egy magáncég, aki képes hasznos terhet Föld körüli pályára állítani, akkor mi történik, ha a magáncég ügyvezető igazgatója úgy dönt, hogy ő megakadályozza a III. világháborút, és befolyásolja például a navigációt vagy az űrtávközlési rendszert. Ez egy konkrét történet, amiről Elon Musk beszélt, és nagyon büszke rá, hogy ő észrevette azt a saját műholdas rendszerén keresztül, hogy az ukránok támadást készítenek elő az oroszokkal szemben. Megkereste az orosz nagykövetet Washingtonban, és pár órára az ukránok számára hozzáférhetetlenné tette a műholdasszolgáltatását, amivel elmondása szerint megakadályozta a harmadik világháborút. Gondoljunk bele abba, hogy egy magáncég ügyvezető igazgatója konkrét hadicselekményeket tud befolyásolni, ami nyilván megint átértékeli a biztonsági kérdéseket. Ebből a szempontból jó, hogy Európának lesz saját fejlesztése, de hogyha ezt gazdasági szempontból nézzük, akkor egyelőre nem kecsegtet túl bíztató megtérüléssel.

Világpolitika és közgazdaságtan: A magyar űripar hogyan kapcsolódik be a nemzetközi munkamegosztásba, milyen előnyökkel, speciális képességekkel rendelkezünk és ezt hogyan tudjuk kihasználni? Van-e még hatása annak, hogy Magyarország a keleti blokk tagjaként a szovjet fejlesztésekhez, műszaki megoldásokhoz kapcsolódott?

Bacsárdi László: A hazai űripar számára nagy lökést adott a részvétel az Interkozmosz programban, nagy szerepe volt Farkas Bertalan repülésének, illetve a különböző együttműködéseknek, például a Vega szondához is tudtunk műszereket fejleszteni, vagy voltak különböző szovjet, aztán később orosz együttműködésből megvalósuló fejlesztések is. De már akkoriban is kacsingattunk a nyugati világ felé. Ebből a szempontból nem mondanám azt, hogy egy olyan űripar indult el Magyarországon, ami orosz sztenderdek szerint nőtte ki magát. Nagyon aktívan részt vettek kollégák különböző európai együttműködésben már korábban is, és a ’90-es évek elejétől kezdve részt veszünk az Európai Űrügynökség munkájában még akkor is, hogyha ténylegesen teljes jogú tagok csak 2015-ben lettünk. Emellett vannak különböző egyéb együttműködések is, akár az Egyesült Államokban vagy a NASA-ban; különböző amerikai cégekkel, illetve Indiával is együttműködik egy hazai cég, és a területért felelős Külgazdasági és Külügyminisztérium is több országgal kötött kétoldalú együttműködési megállapodást (köztük van Izrael, Brazília, India). Az orosz múltnak van egy hagyománya és erősségünk, hogy különböző űrügynökségekkel tudunk együtt dolgozni. Ismerjük azt, hogy mi a különbség az európai, az amerikai, az orosz vagy az indiai megközelítés között. Ezek az erősségek egyes cégeknél tudnak kialakulni, akiknek különböző minősítéseik vannak a területen.

Köszönjük szépen a beszélgetést!

Bonyhády Elek – Nagy Konrád Ákos – Trautmann László

Szólj hozzá!