Interjú dr. Petheő Attila egyetemi docenssel, tanszékvezetővel
1999 és 2000 között rendszergazda a Német Nagykövetségen, 2000 – 2001 között Folyamatújraszervező, BPR a Hungarocamion Rt-nél. 2006 -tól oktató a 0Budapesti Corvinus Egyetemen, 2002 – 2007, ügyvezető igazgató, LivingROOM, 2009 – 2010, , Snowattack Supervisor a Magyar Egyetemisták Extrémsport Egyesületénél. 2010 és 2017 között szociális szövetkezeti tanácsadó, Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, 2012 – 2014, befektetés-elemzési szakértő, KBC Securities, 2015 – 2016, Senior tanácsadó Boda & Partners. 2018 és 2024, alapító és tulajdonosa a Lupaglamping. 2017 és 2018 között ügyvezető a Vállalkozásélénkítő kft, 2022 -től tanszékvezető a Budapesti Corvinus Egyetemen.
Több cég felügyelőbizottságának és igazgatóságának tagja. Tanított amerikai egyetemeken, tanulmányúton vett részt az ENSZ gazdasági bizottságában, Genfben.
A Világpolitika és közgazdaságtan interjút készített Petheő Attilával, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi docensével a kis- és középvállalkozások fejlődésének nehézségeiről, és arról, hogyan segítheti a tág értelemben vett gazdaságpolitika (beleértve az egyetemeket vagy a köztestületeket) a kkv szektor fejlődését. Az interjú a BKIK által támogatott „A kkv-k sikertényezői” című kutatás keretében készült.
Petheő Attila szerint egy vállalkozás sikerességének feltétele nagyban függ a vállalkozás életszakaszától. A vállalatoknak az egyes szakaszokban más és más típusú vállalatvezetési kultúrára van szüksége ahhoz, hogy hatékonyan és eredményesen működjenek. A vállalkozásindítás, illetve a kezdeti szakaszok megkövetelik a centralizált vezetési stílust, ami sok esetben azt jelenti, hogy egy ember tart a kezében több funkciót, aki jellemzően egyben egyfajta motivációs hajtőerőként is szolgál. A vállalatok azonban az érettség fokának növekedésével eljutnak egy olyan pontra, ahol szükség van egy fokozatos decentralizáció megkezdésére. Ennek a folyamatnak végső soron egy olyan szervezeti rendszert és kultúrát kell megteremtenie, ami lehetővé teszi, hogy a vállalat önállóan tudjon fejlődni, anélkül, hogy a vezető szerepkörök személyspecifikusak lennének.
A vállalatvezetők természetszerűen nehezen adják fel a vállalkozásuk feletti kontrollnak akár egy részét is, így annak belátása, hogy a decentralizáció szükséges, jelentős kihívás a vállalatok számára. Ráadásul rengeteg olyan vállalkozó van, aki bár átadja a vezetést, nem tud elszakadni a vállalatától és továbbra is befolyást próbál gyakorolni az új vezetésre. Ritka az olyan eset, amikor egy vállalkozó centralizáltan a kezében tudja tartani a folyamatokat a vállalata nagyfokú növekedése mellett, de nem precedens nélküli, ahogy azt Guy Laliberté, a Cirque du Soleil alapítójának esete is mutatja. Ez azonban egyértelműen a kivétel, nem pedig a szabály, és különleges képességeket és tehetséget igényel a vezető részéről. Ami a középvezetőket illeti, Petheő meglátása szerint azok a középvezetők válnak be elsősorban a vállalatoknál, akiket előzőleg már kiképzett egy multinacionális tapasztalat, vagy korábbi vezetői tapasztalat. A középvezetők belső kinevelése kevésbé hatékony.
Arra a vonatkozóan, hogy mit tehet a gazdaságpolitika annak érdekében, hogy a vállalatok szervezeti átmenetei harmonikus valósuljanak meg, Petheő két alapvető tényezőt emelt ki. Először is a makrogazdasági, üzleti és szabályozói stabilitás nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a vállalatok rendelkezzenek jövőképpel, illetve közép és hosszú távú tervezési stratégiával. A gazdaságpolitikának tehát azon kell lennie, hogy kiszámítható üzleti környezetet biztosítson a vállalkozók számára. Emellett Magyarország esetében a nemzetközi piacokhoz való hozzáférés lehetőségének biztosítása szintén fontos gazdaságpolitikai feladat, hiszen a magyar piac mérete erősen korlátolt. Ahhoz, hogy a vállalataink növekedni tudjanak, szükség van a nemzetközi versenybe való bekapcsolódás feltételeinek megteremtéséhez. Érdemes kiemelni, hogy a méretgazdaságosság elvének érvényesítése egyre nagyobb nyomást gyakorol a magyar vállalatokra, így a növekedés gyakorlatilag megkerülhetetlen egyre több iparágban.
A magyar menedzserek szaktudását, képességeit illetően Petheő elsősorban az alacsony fokú pénzügyi tudatosságot látja jelentős kihívásnak. Véleménye szerint a magyar vállalkozóknak az iparági ismereti jók, ami abból is adódik, hogy már csak a piacon való életben maradáshoz is jelentős szakmai tudás szükséges. A növekedéshez viszont kockázatvállalási hajlandóság szükséges, ehhez pedig szorosan kötődik a pénzügyi tudatosság. Petheő tapasztalatai azt mutatják, hogy régiós összehasonlításban a magyar vállalkozók egyszerűbb finanszírozási eszközöket használnak. Például a szlovák vagy lengyel vállalkozók sokkal szofisztikáltabb pénzügyi eszközöket is igénybe vesznek, illetve jobban képesek pénzügyileg tájékozódni és észrevenni olyan komplex gazdasági összefüggéseket, amelyek segítik őket abban, hogy a legjobb finanszírozási formákat válasszák. Ez a képesség pedig hozzásegíti a vállalkozókat a sikeres és eredményes működéshez sokszor rosszabb, kisebb potenciált rejtő piacokon is.
Ez a pénzügyi tudatosságbeli lemaradás természetesen összefügg a pénzintézetek működésével is. Petheő jelentős problémának látja, hogy a magyar bankok oligopol helyzetet alakítottak ki maguknak, amely helyzet lehetővé teszi számukra, hogy ne kelljen versenyezniük az ügyfeleikért. Ez a megmerevedett pénzügypiaci struktúra visszafogja az innovatív, jobb minőségű pénzügyi termékek biztosítását, sokszor lehetőséget teremt a bankok számára, hogy magas áron biztosítsanak szolgáltatásokat, ez pedig kihat a vállalkozások pénzügyeire is. Szó esett továbbá a könyvelők szerepéről, akik potenciálisan pénzügyi kultúrát közvetíthetnek a vállalatvezetők felé. Petheő tapasztalata szerint erre a kkv-k valóságában nincs lehetőség, hiszen azok a könyvelők, akik erre képesek lennének, túl drágák a kkv-k számára.
A következő kérdés a vállalatok humánerőforráshoz kötődő kihívásaira irányult. Petheő a kisvállalkozások legnagyobb kihívásának a versenyképes fizetésekkel való lépéstartást látja. A jelenlegi makroökonómiai környezetben a munkavállalók számára elsődleges szempont a jövedelem, és már marginálisan jobb fizetésekért is hajlandóak a munkahelyváltásra. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a munkavállalók nemcsak a saját reáljövedelmük értékét tartják szem előtt, de a környezetükhöz mért, relatív értékét is fontosnak tartják. Azonban sok esetben ezek az összehasonlítások valótlan jövedelmi adatokon alapulnak, a piaci realitásoktól elszakadnak, ami megnehezíti a kkv-k dolgát a munkaerőpiacon.
Petheő a kkv-k menedzsment kultúrájának fejlesztésében az egyetemeknek korlátolt szerepet tulajdonít. A kurrens menedzsment szakirodalom, trendek, tendenciák és tágabban értelmezett gazdasági összefüggések közvetítése révén ugyan részt vehetne az egyetem a menedzserek (tovább)képzésében, azonban ehhez meg kell tanulnia az akadémiának olyan nyelven megszólítani az iparági szereplőket, amely mentes a vezetők számára értelmezhetetlen szakszavaktól, és ami világosan és praktikusan segíti a vállalatvezetőket a tájékozódásban.
Az interjú a BKIK által támogatott “A kis- és középvállalatok sikertényezői” című kutatás része.