A lítium, amelyet gyakran “fehér aranynak” is neveznek, az egyik legkönnyebb ásványi anyag, és jól vezeti az elektromosságot. Szélturbinákban, napelemekben és akkumulátorokban használják, amelyek létfontosságúak a fosszilis tüzelőanyagok felváltásához.
Latin-Amerikában a “lítium-háromszög” néven is ismert, Argentína, Bolívia és Chile közötti határvidéken található az Amerikai Földtani intézet és a World Population Review szerint a világ ismert lítiumkészleteinek több mint 53%-a a 2023-ban világszerte nyilvántartott 98 millió tonna lítiumból.
A lítiumkészletek globális eloszlása a világ különböző részein jelentős különbséget mutat. A listát Bolívia vezeti 21 millió tonna lítiumkészlettel, amelyet szorosan követ Argentína 20 millió tonnával. Az Egyesült Államok következik 12 millió tonnával, majd Chile 11 millió tonnával. A további figyelemre méltó tartalékok közé tartozik Ausztrália 7,9 millió tonnával, Kína 6,8 millió tonnával és Németország 3,2 millió tonnával. Ezek is mutatják a lítium stratégiai jelentőségét a globális piacon, különösen a lítium-ion akkumulátorok és a megújuló energiaforrások iránti kereslet folyamatos növekedése miatt.
Az Egyesült Államok Déli Parancsnokságának vezetője, Laura Richardson megjegyezte: “Sok mindent tud nyújtani ez a régió”. A világ minden tájáról érkező nemzetek stratégiai lépéseket tesznek a régióval való kapcsolatfelvétel érdekében.
A világ nagyhatalmai megpróbálnak szerződéseket kötni a lítiumra vonatkozóan. Kína, Oroszország, az Egyesült Államok és az európai országok is keresik a lehetőségeket. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint Kína 2018 és 2021 között 4,3 milliárd dollárt fektet be lítiumba Latin-Amerikában, ami majdnem kétszerese annak, amit az Egyesült Államok, Ausztrália és Kanada együttesen befektetett. Chile, a második legnagyobb lítiumtermelő, termelésének felét Kínába küldi, és Pekingnek Argentínával is van partnersége. Bolívia kínai és orosz vállalatokkal kötött szerződéseket.
Chile a világ lítiumtermelésének 30%-át állítja elő. A chilei elnök stratégiát indított, amely a lítiumot nemzeti erőforrásként kezeli, de lehetővé teszi a magánbefektetők szerepvállalását is. A stratégiában a hangsúly az akkumulátorok fejlesztésére helyeződik, és az országot gyártóként, nem pedig pusztán nyersanyagszállítóként pozícionálja, ami ösztönözheti a gazdasági növekedést. Argentína, ahol nincs erős bányaipar, új nemzetközi szerződéseket keres a lítium kitermelésére. Bolívia Evo Morales vezetésével 2018-ban államosította a lítiumbányákat, és 2023-ban megnyitotta első lítiumüzemét a Salar de Uyuni hatalmas kiterjedésű területén.
Egyelőre csak Chile és – kisebb mértékben – Argentína termel lítiumot nagy mennyiségben. A lítium ára jelentősen, 5000 dollárról 7000 dollárra emelkedett az elmúlt néhány évben. Bár az ár az utóbbi időben csökkent, a jövőben várhatóan növekedni fog.
Bár a régióban lelkesedés tapasztalható, vannak aggályok is. A bányaipar szegénységet hagyhat maga után, ami ellentétben áll a multinacionális vállalatok sokmillió dolláros nyereségével. Az energetikai átállás és az elektromobilitás elterjedése kapcsán ezek az országok a lehetőségek ellenére kihívásokkal néznek szembe. E három ország helyi közösségeit érinti a bányászati tevékenység. A lítiumbányászat vízigényessége miatt szárazság sújtja a területet, ami a folyókból történő édesvíz-kivonás növekedéséhez vezet. A helyiek azt mondják: “Lítiumot nem ehetünk, de vizet ihatunk”. A lítium kitermelése a sós síkvidékek felszíne alatt lévő savas rétegek megbolygatása miatt jelentősen ronthatja a talajvizet.
Az emelkedő lítiumárak, amelyek 2021 és 2022 között közel kilencszeresére nőttek, olyan előnyökkel járnak, mint a megnövekedett export, a munkahelyteremtés, a magasabb adóbevételek és az upstream termelési láncok létrehozása. A környezeti és társadalmi fenntarthatóság biztosítása érdekében azonban ezeknek a nemzeteknek egyértelmű szabályozásokra és szabványokra, megfelelő konfliktuskezelésre, nagyobb átláthatóságra és a nyilvánosság részvételére van szükségük – olvasható a CEPAL 2023-as jelentésében.
Az egyik fő probléma az, hogy számos megállapodás és környezeti hatástanulmány nem nyilvános, ami aggodalomra ad okot azzal kapcsolatban például, hogy Bolívia hogyan tárgyal a lítium kitermeléséről.