A 20. század elején Kuba ígéretes úton haladt, a cukorexport és a virágzó idegenforgalom által táplált növekvő gazdasággal. 1950-re Kubában az egy főre jutó jövedelem hasonló volt, mint Panamáé, és magasabb, mint Brazíliáé. Ma azonban a kubaiak 72-90%-a szegénységben él.
A váltás 1952-ben kezdődött Fulgencio Batista katonai puccsával, amely fokozta a korrupciót és széles körű elégedetlenséghez vezetett. Fidel Castro 1959-es hatalomra kerülése jelentős változásokat hozott, többek között a lakbérek csökkentését, az alacsonyabb villamosenergia-díjakat és a földek újraelosztását. Államosították a cukoriparban lévő nagy amerikai befektetéseket, ami feszült kapcsolatokhoz vezetett az Egyesült Államokkal.
1962-ben az Egyesült Államok válaszul kiterjesztette az embargót, és szinte minden kereskedelmet megtiltott Kubával, ami arra kényszerítette az országot, hogy nagymértékben függjön a Szovjetuniótól. Az iparágak államosítása és a központi tervgazdaság nem hatékony működéshez és a szakemberek tömeges elvándorlásához vezetett az Egyesült Államokba, ami tovább rontotta a termelékenységet.
A Szovjetunió 1991-es összeomlásával a kubai GDP több mint 30%-kal csökkent, és 1993-ra az 1953-as szintre esett vissza. Hanyatlás és stagnálás időszakai következtek, széles körű élelmiszerhiánnyal és áramszünetekkel. A gazdasági liberalizáció az 1990-es években lehetővé tett némi magánvállalkozást és külföldi befektetést, de a Hugo Chávez vezette Venezuelával való kapcsolat kulcsfontosságú volt a túléléshez.
A Raúl Castro vezette gazdasági reformkísérletek ellenére Kuba tovább szegényedett, a világjárvány pedig tovább súlyosbította a turizmus helyzetét. 2022-ben Kuba történelmének legnagyobb migrációs hullámát élte át, több mint 153 000 illegális belépővel az Egyesült Államokba, és további 67 000 legálisan érkezett a Biden-kormányzat által kezdeményezett feltételes szabadlábra helyezési program révén.
A jelenlegi gazdasági válság még az 1990-es évek nehézségeit is felülmúlja, ami háborús gazdaság meghirdetésére késztette a kubai kormányt. Ezt a Díaz-Canel által kitalált kifejezést az ország szörnyű állapotának leírására használják, amely az amerikai kormány által előírt súlyos korlátok között működik.
A hivatalos becslések szerint a kubai gazdaság 2023-ban 2%-kal zsugorodott, az infláció pedig elérte a 30%-ot.
A helyzet olyannyira kritikussá vált, hogy február végén a kormány hivatalosan is segítséget kért az ENSZ Világélelmezési Programjától a 7 év alatti gyermekek számára nyújtott támogatott tejosztás fenntartásához.
A fojtogató intézkedéseket a kubai ellenállás megtörésére szánt bombákhoz hasonlítják. Díaz-Canel bevezette a “kreatív ellenállás” koncepcióját, amelynek lényege, hogy kevesebb erőforrással, pénzzel és befektetéssel többet lehet létrehozni. Ez magában foglalja a fokozódó blokád, a globális válság és a világjárvány utóhatásainak leküzdésére irányuló erőfeszítéseket.
Kuba a háborús gazdasághoz igazítja terveit, és egységes árpolitikát hirdetett. Ez magában foglalja az illegalitás elleni küzdelmet és az állami szervek gyenge teljesítményének kezelését. A kormány célja a forradalom és a szocializmus megmentése, hangsúlyozva a tudatosság és az egyéni fejlődés szükségességét.
Úgy tűnik azonban, hogy ez a megközelítés nem a társadalom egészének megmentésére összpontosít. A kisvállalkozások elnyomása, amely potenciálisan mégis csak szolgálhatja a proletariátus javát, rávilágít a magántulajdon és az államilag ellenőrzött gazdaság közötti feszültségre. Vladimir Regueiro Ale pénz- és árképzésért felelős miniszter kijelentette, hogy Kuba nem hisz a piacban, hanem inkább egy adóügyi ellenőrzőközpontban, amely az árakat felügyeli és az ellenőrzést fenntartja.
A vita középpontjában az áll, hogy ezeknek az intézkedéseknek lesznek-e hosszú távú káros hatásai, különösen a pénzügyi döntések központosítása és a nem létfontosságú ágazatokban történő (például az idegenforgalom) beruházások elhalasztása miatt. A kormány az áringadozások mérséklése érdekében az alapvető termékekre vonatkozó maximalizált ár politikáját tervezi bevezetni, de az olyan strukturális problémák, mint az áramkimaradások és a rossz élelmiszer-elosztás továbbra is jelentős aggodalomra adnak okot.
https://www.bbc.com/mundo/articles/c4ng2qgzggno
https://www.wfp.org/operations/cu03-cuba-country-strategic-plan-2021-2024