Argentína a közelmúltban Latin-Amerika egyik legalacsonyabb bérekkel rendelkező országává vált, annak ellenére, hogy a világ egyik legdrágább országa. Az infláció és a munkanélküliség továbbra is csökkenti a munkavállalók vásárlóerejét, amit a Nemzetközi Valutaalap (IMF) visszafizetéséhez szükséges dollárfelhalmozás érdekében végrehajtott gazdasági kiigazítások csak súlyosbítanak. Ez a helyzet aránytalanul súlyosan érinti a többséget, miközben a nagyvállalatok továbbra is jelentős nyereséget termelnek.
Az Universidad Católica Argentina (UCA) 2023-as adatai szerint az argentin gyermekek és serdülők 63%-a él szegénységben, 16,2%-uk extrém szegénységben, ami 2010 óta a legmagasabb arány. Az UNICEF “Az éhezésnek nincs boldog vége” című kampánya rávilágít arra, hogy Argentínában minden este egymillió gyermek fekszik le éhesen. Ez a válság sürgős megoldásokat követel, hogy megakadályozzuk az életszínvonal további romlását.
Az UNICEF dokumentuma, a #VoteForChildren a gyermekek körében tapasztalható mélyszegénység felszámolását célzó gazdasági, munkaügyi és szociális védelmi politikák megvalósítása mellett száll síkra. A cél a szociális védelmi rendszer megerősítése és a megfelelő költségvetési források biztosítása a gyermekek jóléte számára az oktatás, az egészségügy, a lakhatás, az infrastruktúra és a gondozás területén.
Az éhségérzetet egy éhes kutya agressziójához lehet hasonlítani; ez a valóság Argentínában milliók számára. 2019 májusában éves szinten legalább 3 911,58 dollárral kellett rendelkezni ahhoz, hogy elkerüljük a mélyszegénységet, amelyet úgy definiáltak, mint az alapvető élelmiszer-szükségletek fedezésére való elégtelenséget. A Fundación para el Desarrollo Global friss jelentése szerint az argentinok 65%-a nem engedheti meg magának az alapvető élelmiszerkosarat, ami jelentősen meghaladja az INDEC )az argentin statisztikai hivatal) hivatalos adatait. A tanulmányt vezető Eduardo Coria Lahoz hangsúlyozza a kritikus gazdasági helyzetet. Az alapítvány havonta frissíti a jövedelmi, inflációs és szegénységi adatokat, ami aktuálisabb perspektívát nyújt, mint az INDEC félévente megjelenő jelentései.
Márciusban az INDEC a 2023. decemberi adatok alapján 41%-os szegénységi rátáról számolt be. Az alapítvány 2024. június 30-i jelentése azonban azt jelzi, hogy a szegénység valószínűleg 60% körülire emelkedett, ami drámai és példátlan szint Argentína történetében. Ez azt jelenti, hogy 3 emberből 2 már a szegénységi küszöb alatt él.
Eduardo kiemeli, hogy Argentínában a jövedelemeloszlás rendkívül egyenlőtlen, amint azt a Lawrence-görbe is mutatja, amely a jövedelemeloszlást méri a lakosság különböző szegmensei között. Ideális esetben a lakosság minden egyes tizedének a gazdaság jövedelmének 10%-át kellene megkapnia. A valóságban azonban a legszegényebb 10%, amely 2024. június 30-ig kevesebb mint 224 000 dollárt keres, az ország jövedelmének mindössze 0,4%-át kapja, ami a társadalmi igazságtalanságot tükrözi. Ez a strukturális probléma már két évtizede fennáll, és még az IMF is felszólította Argentínát, hogy ne feledkezzen meg legkiszolgáltatottabb polgárairól.
Az Argentin Katolikus Egyetem (UCA) kidolgozott egy többdimenziós szegénységi indexet, amely a jogok hat dimenzióját veszi figyelembe: élelem, higiénia, lakhatás, egészség, információ és oktatás/élénkítés. 2023-ban a gyermekek és serdülők 56,3%-a minősült többdimenziósan szegénynek ezen index szerint.
Az évek során Argentína jelentős kihívásokkal néz szembe a fenntartható gazdasági növekedés megteremtése terén egy erősen szegmentált társadalmi struktúrán belül, ahol a szegénység szintje a jövedelem, a társadalmi integráció és az emberi fejlődés erőforrásai tekintetében növekszik. A középosztály egyre vékonyabb, az alsóbb osztály pedig folyamatosan bővül, ami rávilágít az átfogó gazdasági és társadalmi reformok sürgős szükségességére.
A Latin-Amerika és a Karib-térség szociális panorámája, a Latin-Amerika és a Karib-térség Gazdasági Bizottságának (ECLAC) éves kiadványa kiemeli, hogy Argentínában a munkából származó jövedelem sokkal egyenlőtlenebbül oszlik meg, mint a teljes jövedelem. A leggazdagabb tized 2,7-szer többet kap a munkából származó gazdasági hozamból, mint a legszegényebb négy tized együttvéve, ami nagyobb egyenlőtlenséget mutat más latin-amerikai országokhoz, például Kolumbiához, El Salvadorhoz, Peruhoz és Uruguayhoz képest. Ez a súlyos jövedelmi egyenlőtlenség még inkább hangsúlyozza, hogy a növekvő gazdasági szakadék kezeléséhez sürgős politikai változtatásokra van szükség.
A szegénység szintje valószínűleg tovább fog emelkedni, ami tovább mélyíti a gazdasági egyenlőtlenségeket, és még több embert taszít a mélyszegénységbe. Az alapvető szükségletekért folytatott küzdelem sokak számára megoldhatatlanná válhat, ami fokozott társadalmi nyugtalansághoz, magasabb bűnözési arányhoz, valamint a közegészségügyi és oktatási rendszerek romlásához vezethet. A hosszú távú következmények között szerepelhet a humán tőke elvesztése, a gazdaság meggyengülése és egy olyan társadalom, amelyet egyre inkább megoszt az egyenlőtlenség. Az azonnali cselekvés kulcsfontosságú