(A Csodán, Fejlődésben és az Utánban)
„De akár csak az is lehetne,
hogy valaki hirtelen felpattan:
na, most untam meg ezt az egészet.
És behúzza a vészféket.”
Aztán leszáll felszedni a síneket.
Mi pedig, fáradt utasai a délutánnak,
a reggel lendületével csatlakozunk hozzá,
nem törődve azzal, mihez kezdünk sínek nélkül
a mínusz tíz fokban.
Vicces, hogy ez még egészen reális eshetőségnek is tűnik.
Ettől lesz a legkevésbé szép mind közül.
De mégis. Ha Csoda nem is:
legalább Esemény.”
Részlet Locker Dávid Napfény IC című verséből (Beszédkényszer,
https://drive.google.com/file/d/199o-I4_ViqoWXLHieHbax8xz_0dxh7rv/view