Az argentin kormány módosította az Acompañar programot, a nemi alapú erőszak áldozatainak nyújtott alapvető fontosságú segítségnyújtási tervet, és jelentős változtatásokat vezetett be annak végrehajtásában.
Ez a program, amelyet eredetileg a Nőügyi Minisztérium hozott létre – és amelyet Javier Milei elnök kormánya alatt államtitkársággá minősítettek vissza -, az erőszakot elszenvedő nők és LMBTQ+ személyek gazdasági támogatását és autonómiájának előmozdítását célozza.
A közelmúltbeli változásokkal a segítséget kérő áldozatoknak a szokásos szociális jelentés mellett mostantól a nemi alapú erőszakról szóló bírósági vagy rendőrségi feljelentést is be kell nyújtaniuk. Továbbá a gazdasági segítségnyújtás időtartama hat hónapról három hónapra csökkent. Ezek a változások egy összetett politikai és társadalmi kontextusban történnek Argentínában, ahol a nemi alapú erőszakról szóló vita jelentős hangsúlyt kapott.
Milei ellentmondásos döntése, hogy bezárja a Nőügyi Minisztériumot, heves reakciókat váltott ki egy olyan országban, ahol a nők meggyilkolása és a nők elleni erőszak továbbra is komoly probléma. A nemi alapú erőszak áldozatainak segítésére létrehozott 144-es segélyvonal hívásai jelentősen megnőttek, miután Fabiola Yáñez volt First Lady nemi erőszakkal vádolta meg Alberto Fernández volt elnököt.
Milei bírálta az általa “progresszív képmutatásnak” nevezett jelenséget, kijelentve: “A pszichopaták által a nők ellen elkövetett erőszakkal szemben nem az a megoldás, hogy létrehozzuk a Nőügyi Minisztériumot, nem az, hogy több ezer felesleges közalkalmazottat veszünk fel, nem az, hogy gender-tanfolyamokat vezetünk be, és végképp nem az, hogy minden férfira hárítjuk a felelősséget pusztán azért, mert férfi” – mondta az elnök.
Ez az eset, mint nők ezreinek helyzete, rávilágít a patriarchális struktúrák fennmaradására, valamint arra a szimbolikus és fizikai erőszakra, amellyel sok nő naponta szembesül. A nemi alapú erőszakot – az egyedi eseteken túlmenően – a hatalmi struktúra kifejeződéseként kell értelmezni, amely állandósítja a nők teste és élete feletti uralmat és ellenőrzést. Ebben az értelemben a nők meggyilkolása nem csupán bűncselekmény, hanem olyan üzenet, amely megerősíti a nők társadalmi alárendeltségét. Rita Laura Segato, a neves antropológus és feminista, kulcsszerepet játszott e hatalmi dinamikák elemzésében. Segato szerint “minden erőszakos cselekedet, mint diszkurzív gesztus, aláírást hordoz”, ami azt jelenti, hogy a nemi alapú erőszak nem elszigetelt cselekedet, hanem egy olyan “hatalmi nyelv” megnyilvánulása, amely az uralomra és az ellenőrzésre törekszik. Számára a nemi alapú bűncselekmények olyan patriarchális struktúrán belüli üzenetek, amely a nők testét az uralom területeként használja, ahol a női életet feláldozzák egy olyan társadalmi rend fenntartása érdekében, amely az elkövetők számára előnyös.
Ez a nézőpont segít megérteni, hogy a közelmúltbeli argentin politikák, például a gazdasági támogatás időtartamának csökkentése és a bírósági vagy rendőrségi feljelentés megkövetelése nemcsak megnehezítik az áldozatok számára a védelemhez való hozzáférést, hanem egy olyan rendszer részének is tekinthetők, amely lekicsinyli a nemi alapú erőszak súlyosságát, és újból áldozattá teszi az elszenvedőket. “Az államnak jelen kell lennie”, mivel elengedhetetlen, hogy továbbra is elemezzük és elítéljük a nemi alapú erőszakot mint strukturális problémát, amely átfogó válaszokat és olyan állami politikákat igényel, amelyek védik az áldozatokat, és az azt fenntartó hatalmi egyenlőtlenségek felszámolására törekednek.
https://www.feministas.org/IMG/pdf/rita_segato_.pdf