A Latin-Amerika és a Karib-térség országainak fenntartható fejlődéssel foglalkozó fóruma kulcsfontosságú regionális mechanizmus a 2030-ig szóló terv a fenntartható fejlődési célok, azok célkitűzései és végrehajtási eszközei, valamint a fejlesztés finanszírozásáról szóló addisz-abebai cselekvési program végrehajtásának nyomon követése és értékelése szempontjából. Ezt a fórumot a Latin-Amerikai és Karibi Gazdasági Bizottság (ECLAC) tagállamai hozták létre 2016 májusában, a Bizottság harminchatodik ülésszakán, Mexikóvárosban.
A fórum több érdekelt fél részvételével zajlik, ami azt jelenti, hogy nemcsak Latin-Amerika és a karibi térség kormányai, hanem a nemzeti parlamentek, az ENSZ ügynökségei, regionális és szubregionális szervezetek, nemzetközi pénzügyi intézmények, fejlesztési bankok, a magánszektor, a tudományos élet és a civil társadalom is részt vehet rajta. Célja, hogy önkéntes jelentéseken, a bevált gyakorlatok cseréjén és a közös célok megvitatásán keresztül értékes lehetőségeket kínáljon az egymástól való tanulásra. E fórum következtetéseit közvetlenül a fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórumnak, a 2030-ig tartó menetrend nyomon követésének fő globális mechanizmusának terjesztik elő, amely minden júliusban New Yorkban ülésezik.
Latin-Amerika és a Karib-térség, annak ellenére, hogy a Föld felszínének mindössze 16%-át teszi ki, a biodiverzitás 40%-áért felel. A világ tíz biológiai szempontból legváltozatosabb országa közül hat ebben a régióban található: Brazília, Kolumbia, Ecuador, Mexikó, Peru és Venezuela. Ez a természeti gazdagság alapvető kihívást jelent: hogyan lehet fenntartható módon hasznosítani a biológiai sokféleség által nyújtott termékeket és szolgáltatásokat a gazdasági fejlődés előmozdítása érdekében, miközben megőrizzük a régió életét fenntartó ökoszisztémákat. Ez a fórum lehetővé teszi a régió számára, hogy saját hangján szólaljon meg a világ által 2030-ra kitűzött átalakítási menetrend végrehajtásával kapcsolatban, tükrözve az országok különböző aggályait és perspektíváit a globális kihívások kezelésében.
A régió ad otthont a Föld emlősállatai 33%-ának, hüllői 35%-ának, madarai 43%-ának, kétéltűi 50%-ának és trópusi erdei közel 50%-ának. A régió életminősége nagymértékben függ ettől a biológiai sokféleségtől. A régió azonban jelentős népességnövekedéssel néz szembe, évente 6-7 millió fővel nő a lélekszám. 2030-ra a regionális GDP megduplázódhat, és a középosztály több mint 500 millió főre bővülhet. Ennek következtében a vízfogyasztás 25%-kal, a villamosenergia-igény pedig 50%-kal nőhet. Ezek a számok rávilágítanak a fenntartható üzleti gyakorlatok sürgős szükségességére. Ha a vállalkozások nem fenntarthatóak, akkor a hosszú távú fennmaradásuk is veszélybe kerül.
A régióban az uralkodó fejlesztési modell a kitermelés volt, ami veszélyezteti az ökoszisztémákat. Szerencsére vannak ígéretes példák olyan új technikákra, amelyek nemcsak a megőrzést, hanem a biológiai sokféleség által kínált komparatív előnyök kihasználását is lehetővé teszik. Az ökoszisztémák alapvető fontosságúak a vízbiztonság, a talaj termékenysége, a beporzás, a partvédelem, az élelmezésbiztonság, a viharok enyhítése, az éghajlatszabályozás és az új üzleti lehetőségek szempontjából. Ebben az értelemben Latin-Amerikának lehetősége van arra, hogy élen járjon egy olyan fenntartható fejlődési modell felé vezető úton, amely egyszerre támogatja az élénk gazdaságot és az egészséges természeti környezetet.
Elméleti szempontból az “antropocén” fogalma, ahogyan azt Arias Maldonado az “Antropocén: Politika az emberiség korában” című cikkében kifejtette, megerősíti e viták relevanciáját. Az antropocén, amelyet egy új geológiai korszakként határoznak meg, a Föld természeti folyamataira gyakorolt emberi befolyás, és arra kényszerít bennünket, hogy újragondoljuk a természethez való viszonyunkat. Maldonado szerint ez a korszak azt jelenti, hogy a természeti folyamatok többé már nem önállóak, hanem az emberi cselekvések által mélyen formáltak. Ez a társadalmi-természeti hibridizáció megköveteli, hogy újragondoljuk a fenntarthatósági stratégiákat, a védelmet és az ökoszisztémák helyreállítását.
Ezen elméleti meglátások mellett a fenntartható fejlődési célok Latin-Amerikában és a Karib-térségben nemrégiben végzett elemzései vegyes képet mutatnak. A 2030-as célok felé tett előrehaladás tekintetében több területen is jelentős kihívások mutatkoznak. Például a tiszta vízzel és higiéniával, az egyenlőtlenségek csökkentésével, a fenntartható városokkal és közösségekkel, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedésekkel kapcsolatos mutatók egyike sem mutat ígéretes tendenciákat. Az olyan témák, mint az éhezés teljes felszámolása, a felelős fogyasztás és termelés tekintetében szintén visszalépést látszik az elemzett mutatók több mint 50%-ában.
A nemek közötti egyenlőségre, a békére, az igazságosságra és az erős intézményekre vonatkozó legtöbb mutató jó úton halad, de nincs meg a 2030-as célok eléréséhez szükséges gyorsulás. Eközben a szegénység megszüntetése, a jó egészség és jólét, a tisztességes munka és gazdasági növekedés, az ipar, az innováció és az infrastruktúra, valamint a célokért folytatott partnerségek mindhárom előre jelzett forgatókönyvet mutatják: történik előrelépés a jó irányba, de nem elégséges mértékben. Ez aláhúzza, hogy erőteljesebb erőfeszítésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a régió teljesítse a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kötelezettségvállalásait.
Végül pedig jelentős probléma, hogy számos mutató esetében hiányoznak az adatok, különösen a szegénység felszámolására, a nemek közötti egyenlőségre, a városokra és közösségekre, az éghajlatváltozásra, a békére, az igazságosságra és a szilárd intézményekre vonatkozóan. Ez rávilágít az adatok hozzáférhetőségének növelésére, hogy világosabb képet kapjunk a fenntartható fejlődési célok és célkitűzéseik előrehaladásáról.
A társadalmaknak olyan fejlődési modellt kell találniuk, amely – ahogy a szerző javasolja – a fenntarthatóságot és a dinamizmust a társadalmi-természeti kapcsolatokkal ötvözi. Ez a modell kulcsfontosságú lesz az antropocén kihívásainak – például a biológiai sokféleség csökkenésének és az éghajlatváltozásnak – kezelésében, és nemcsak a kormányokat, hanem a magánszektort és a civil társadalmat is be kell vonnia.
https://repositorio.cepal.org/entities/publication/eb6bc5e4-f08e-4840-8c8a-07e4fe011f84