A haveri kapitalizmus („crony capitalism” vagy „cronyism”)) a Wikipédia egyszerű megfogalmazása szerint „a politikai közbeszédben használt pejoratív kifejezés, amely olyan helyzetet ír le, amelyben a vállalkozások az államhatalommal való szoros kapcsolatból profitálnak, akár versenyellenes szabályozási környezet, akár közvetlen kormányzati támogatás és/vagy korrupció révén.” [1] Kissé részletesebben: „a haveri kapitalizmusra olyan rendszer, amelyben a politikai hatalomhoz közel álló, a politikát kialakító és végrehajtó személyek nagy gazdasági értékkel bíró szívességeket kapnak. Ezek a kedvezmények lehetővé teszik, hogy a politikai kapcsolatokkal rendelkező gazdasági szereplők magasabb hozamot érjenek el, mint ami egy olyan gazdaságban érvényesülne, ahol a termelési tényezők piaci árait alkalmazzák. Gyakran a termelési tényező, amelyet olcsón biztosítanak a haveroknak, a tőke. Az olcsó hitelt a kormány által ellenőrzött bankokon keresztül juttatják el a haverok vállalkozásaihoz. Ez a fajta jogosultság egyébként nem igényel állami bankrendszert. A haveri kapitalista rendszerek esetében még a magánbankárok is rávehetők arra, hogy hitelt nyújtsanak a bennfenteseknek, amennyiben cserébe a bankárok maguk is kapnak valamilyen gazdasági előnyt a kormánytól. A havert azzal is jutalmazhatják, hogy magasabb árat számíthatnak fel a termelésükért, mint amit a versenypiacon érvényesíthetnének. Az előny egyik igen gyakori formája, hogy egy előnyben részesített gazdasági csoportot hivatalos vagy kvázi hivatalos monopóliummal ruháznak fel, lehetővé téve ezzel, hogy monopoljáradékot szerezzen.” (Haber, 2002: xii) Nagyon egyszerűen fogalmazva: „A haveri kapitalizmus más néven járadékvadászat.” (Rubin, 2016: 106)
A teljes tanulmány itt érhető el.