Nehéz olyan argentin állampolgárt találni, aki ne lenne tisztában a dollár napi árfolyamának emelkedésével. Ez a különös figyelem egy szélesebb körű okra vezethető vissza.
Ahhoz, hogy megértsük, hogy miért van a megtakarítások jelentős része külföldi pénznemben, figyelembe kell vennünk az argentinok külföldi bankszámláin lévő dollármennyiséget , valamint azokat is, amelyeket sokan otthon, a matrac alatt rejtegetnek. Ezen index szerint Argentína dollárral való elszámolási aránya 70%, ami a régió egyik legmagasabb értéke.
Az argentin valuta az elmúlt 70 évben csak nagyon rövid ideig volt stabil, ami általános bizalmatlanságot váltott ki mind az argentinok, mind a külföldi befektetők körében. Kulcsfontosságú esemény volt – amint a CONICET a pénz szociológiájával foglalkozó kutatói rámutattak -, hogy a dollár központi szerepe a Rodrigazo napjaiban (1975-ben bevezetett, szigorú monetáris restrikcióra épülő gazdaságpolitika) egy olyan folyamat kifejeződése volt, amely az 1950-es évek végétől, sőt az 1930-as évektől, az első devizaszabályozások megjelenésétől kezdve alakult ki. Azóta a dollár az argentin gazdasági helyzet értelmezésének egyik eszközévé vált.
Az argentinok nemcsak azok közé tartoznak, akik az Egyesült Államokon kívül a legtöbb dollárt tartják (az amerikai pénzügyminisztérium adatai szerint), hanem azok közé is, akik leginkább tudatában vannak annak árfolyamának. Mi a helyzet a dollárral hazánkban? Hogyan vált ilyen népszerű és központi pénznemmé? És mikor vált kollektív és személyes történelmünk központi elemévé?
A dollár népszerűsödésének folyamata már nem kizárólag a szakértők témája, hanem a helyi piacon folyó beszélgetések középpontjába került, sőt, mindennapi téma lett, amely az utcai beszélgetésekben is felmerül. A különböző szektorokban általános vélekedés szerint ez a preferencia az ország speciális makrogazdasági helyzetét és az azzal kapcsolatos várakozásokat tükrözi. Egyesek az 1940-es évek óta tartó állandó inflációs ciklusokra hivatkoznak, amelyekkel szemben a dollár „menedékként” működik; mások a peso krónikus leértékelődésére utalnak, amelyet mögött a külső korlátozások, azaz az argentin gazdaság strukturális nehézségeinek elkerülhetetlen következménye húzódik meg, és ennek ellensúlyaként van szükség a fejlődéshez szükséges dollár előállítására.
Az elmúlt fél évszázadban szinte minden alkalommal, amikor kísérletet tettek a valuta stabilizálására, azt a peso erőteljes leértékelése után a dollár árfolyamának rögzítésével tették. Az olyan problémák, mint a tartós infláció, az árinstabilitás, a külföldi adósság, a valutahiány és a megbízható pénzügyi eszközök hiánya, segít megérteni, miért vált a dollár olyan fontos szerepet mind a gazdasági gyakorlatban, mind a közbeszédben.
A katonai diktatúra idején a dollár deregulációja kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy az argentin társadalom központi referenciapontjává vált. Az 1970-es évek végén konszolidálódott ingatlanpiac “dollárosodása” és más hasonló jelenségek azt mutatják, hogy a dollárról szóló nyilvános vita soha nem szűnt meg, hanem teljes mértékben beépült a mindennapi pénzügyi gyakorlatba.
1991 és 2002 között, Carlos Menem elnöksége alatt, a dollár a konvertibilitási tervvel élte fénykorát, amely aztán a terv összeomlásával súlyos válságba torkollott. Az állampolgárok az utcára vonultak, hogy követeljék jogaikat, amelyek nagyrészt dollárban megtakarított pénzükhöz kapcsolódtak. Ezzel a dollár árfolyama kiemelt információvá vált a médiában, olyannyira, hogy a pénzügyi üzletek irányának értelmezéséhez is paraméterként szolgál.
A Kirchner-kormányok idején (2003–2015) a dollárhoz való hozzáférés nehézségei társadalmi nyugtalanságot váltottak ki, és számos tüntetés motorjává váltak. Ezután, 2015 és 2019 között, Mauricio Macri elnöki kampánya a Kirchner-kormány által bevezetett korlátozások eltörlésére összpontosított. Macri számára a probléma az előző kormány által az amerikai valuta iránt kialakult bizalmatlanság volt.
Mindent egybevetve, a dollár népszerűsége és állandó jelenléte a közbeszédben azt mutatja, hogy általános figyelem övezi ezt a jelenséget, amelyben minden úgy tűnik, hogy e pénznem körül forog. A dollárt az értékvesztés elleni védelem eszközének tekintik: a megtakarítás dollárban történik. Az INDEC 2024 decemberére frissített adatai szerint az argentin lakosok jövedelmet nem generáló likvid külföldi vagyona összesen 246 029 millió dollárt tett ki. Ez megerősíti, hogy a dollár nem csupán árkérdés, hanem annak módja, ahogyan az ország gazdasági helyzetét meg lehet érteni.