Amennyiben makrogazdasági szinten szemléljük a hatékonyságot, tulajdonképpen a nemzetgazdasági termelékenység témakörét szükséges tárgyalnunk. A hatékonyságot definiálhatjuk úgy, hogy a lehető legkevesebb inputtal – munkával, valamint tőkével – szeretnénk a lehető legtöbb outputot – lehető legkívánatosabb termék- és szolgáltatástömeget – előállítani. A teljes tényezőtermelékenység mutató teszi lehetővé, hogy a makroszintű elemzésekben a gazdasági növekedést és a technológia haladását szemléltessük. Az alábbiakban Nobel-díjas közgazdászok munkássága nyomán foglalom össze, hogyan alakult a termelékenység felfogás a közgazdasági diskurzusban a XX. század közepétől napjainkig. Továbbá azt szeretném bemutatni, hogy miként formálták ezek az elméletek a makrogazdasági gondolkodást a hatékonyságról.