A következőkben a Köz-gazdaság idegen és magyar nyelvű cikkeinek egy-egy rövid összefoglalóját adjuk közre. Az eredeti lapszám a következő linken érhető el: https://retp.eu/index.php/retp
Az összefoglaló itt olvasható.
A következőkben a Köz-gazdaság idegen és magyar nyelvű cikkeinek egy-egy rövid összefoglalóját adjuk közre. Az eredeti lapszám a következő linken érhető el: https://retp.eu/index.php/retp
Az összefoglaló itt olvasható.
Az interjú Cenk Sözen nézőpontjából mutatja be, miként alakítja át a mesterséges intelligencia a vezetést és a vállalati kultúrát. Az autonóm AI-eszközök és a digitális kommunikáció csökkenthetik az alsó- és középszintű menedzsment szerepét: az operatív egységek közvetlenebbül kapcsolódhatnak a stratégiai szinthez, miközben a rutinfeladatok aránya visszaesik. A „sötét gyárak” logikája és a közvetítő munkakörök automatizálása létszámcsökkenést, szorosabb költségkontrollt és bizonytalanabb munkafeltételeket hozhat. Európában egyszerre várható technikai konvergencia (standardizált protokollok, integrált ellátási láncok) és kontextusfüggő eltérés a biztonsági kockázatok kezelésében. Sözen szerint az MI-vezérelt, összekapcsolt ökoszisztémák új etikai és koordinációs kihívásai miatt felértékelődik a civil szervezetek és a kamarák közvetítő-szabályozó szerepe. A gazdaságpolitika feladata olyan kultúrák támogatása, amelyek a technológiai hatékonyságot az emberi jólléttel össze tudják hangolni.
Az interjú Peter Bamberger értelmezésében bemutatja, hogy a menedzsment munkavállaló-központúságát nem önmagában a technológia, hanem a gazdasági és munkaerőpiaci ciklusok is alakítják: a gyakorlatok a normatív és racionális logikák között ingáznak. A következő korszak kettős lehet: a szűkös, magas képzettségű munkaerőért a cégek munkavállaló-barátabbak, az MI pedig leveszi róluk a rutinterheket; ezzel szemben sok munka kommodifikálódik vagy eltűnik, ami költségkontrollt teljesítmény-monitorozást és bizonytalanságot hozhat. Az ellátási láncok AI- és robotikai átalakulása konvergenciát ösztönöz, de a teljes kulturális homogenizációt a „tárgyalt rend” az alapítói értékek és a helyi környezet miatt valószínűtlennek tartja. A tudásalapú gazdaságban az egyetemek üzletiesednek, a vállalatok pedig átvesznek tudástermelő normákat; az ipar–egyetem partnerségek bővülnek. A DEI a bértranszparencián és a vezetői értékek nyitottabbá tételén keresztül erősíti az innováció és az agilitás feltételeit.
Az interjú a magyar–amerikai megállapodás atomenergetikai elemeit két tengelyen értelmezi: a Paksi Atomerőmű üzemanyag-ellátásának diverzifikációját és a kis moduláris reaktorok (SMR) lehetséges szerepét. Conka Zsolt hangsúlyozza, hogy a nukleáris fűtőelem nem „szabványos benzin”: a VVER-440 reaktorokhoz illeszkedő kazetták geometriája, hőterhelés alatti viselkedése és a hűtővíz-áramlás miatt a beszállítóváltás hosszú, biztonságkritikus engedélyezési folyamat. Geopolitikailag a Westinghouse belépése az energiafüggetlenséget erősíti: a kockázat nem azonnali leállás, hanem a stratégiai készletek későbbi kimerülése után válna végzetessé. A technológia érettségét a több mint egy évtizedes fejlesztés és a finn/ukrán referenciák támasztják alá. Az SMR-ek kapcsán óvatosság indokolt: a versenyképesség feltétele a sorozatgyártás, ezért Magyarországon inkább 2030–2040 után képzelhetők el, főként ipari parkok közelében. Előnyük a rugalmasság és a decentralizáció, ugyanakkor a sok kis egység integrálása csak MI-alapú hálózatirányítással és prediktív biztonsági megoldásokkal tartható stabilan.

Az interjú Pogátsa Zoltán értelmezésén keresztül vizsgálja a görög gazdaság jelenlegi növekedésének okait és korlátait, valamint a válságkezelés európai tanulságait. A beszélgetés központi állítása szerint Görögország „felzárkózásának” megértéséhez először az eurózóna első évtizedében kialakult, negatív reálkamatokra épülő hitel- és tőkebeáramlási buborékot kell értelmezni, amely önálló monetáris politika híján nem volt kezelhető nemzeti szinten. A buborék kipukkanása után a túlzott fiskális megszorítások – különösen az oktatás, egészségügy és infrastruktúra forrásainak visszavágása – egy évtizedre mesterségesen fékezték a növekedést. Fordulatot jelentett a 2012-es EKB-stratégia („Whatever it takes!”) és a mennyiségi könnyítés, majd a COVID-időszakban konszenzussá váló anti-megszorítási szemlélet. A mai görög növekedést Pogátsa részben a külső nyomás enyhülésével, részben a belső leértékelődéssel magyarázza, amely azonban mély társadalmi költségekkel járt: rezignációval, elvándorlással és a városi környezet leépülésével. A termelékenységi felzárkózás korlátjaként a humán tőkébe és K+F-be irányuló alacsony beruházás, illetve a földrajzi adottságokból fakadó iparosítási nehézségek jelennek meg; ugyanakkor a zöldenergia-lehetőségek kiaknázatlansága potenciális kitörési pontként kerül elő. Az interjú kitér a demokrácia stabilitására (a katonai beavatkozás elmaradásának történeti okai), valamint a Nyugat-Balkán eltérő felzárkózási pályáira, ahol a tőkehiány, az infrastruktúra-elszigeteltség és a populista politikai ciklusok mellett az EU aktívabb, „Marshall-terv-szerű” fejlesztéspolitikája jelenhetne meg kulcsfeltételként.
Cultural homogenisation is unlikely among the corporations Interview with Prof. Peter Bamberger
„Organisational culture is a mechanism that enables individuals to adapt to broader contextual and technological changes.” Interview with Professor Hulusi Cenk Sözen
Szabó Krisztofer / Nagy-Borsy Viktor: Szerkesztői előszó – „Innováció a köz-gazdaságba” különszám
Balázs Vajai / Viktória Angyal: Quantifying Innovation ROI: A Copula-Based Analysis of Hungarian Enterprises’ Financial Performance
Katarina Antić / Biljana Stošić / Radul Milutinović / Katarina Milosavljević: From Conventional to Cutting-Edge: A Comparative Study of AI-Enhanced and Traditional Management of Innovation Projects
Kovács Szilvia: A zaj, mint lehetséges energiaforrás
Noise as potential energy source
Anara Bekmukhambetova: Navigating Change: Insights Into Financial Institutions in Hungary and Kazakhstan

A 2025-ös Alfred Nobel emlékére alapított közgazdasági díjat „az innováció által vezérelt gazdasági növekedés magyarázatáért” ítélték oda, amelynek egyik felét Joel Mokyr kapta „a technológiai fejlődésen keresztül megvalósuló fenntartható növekedés előfeltételeinek azonosításáért”, másik felét pedig Philippe Aghion és Peter Howitt közösen „a kreatív romboláson keresztül megvalósuló fenntartható növekedés elméletéért”. A díjazottak körül azóta élénk vita alakult ki, vannak olyan hangok is, ami szerint az általuk elért közgazdasági teljesítmény nem segít a gazdasági problémák megoldásában. Az alábbiakban néhány, Aghion és szerzőtársai által írt könyvből, A teremtő rombolás ereje, MCC Press, 2025 címűből, vett idézettel szeretnénk alátámasztani, hogy ez nincs így, eredményük, nevezetesen, hogy az innováció a gazdasági fejlődés feltétele és eredménye segít a jelenlegi gazdasági problémák megoldásában.

A Köz-gazdaság interjút készített Szalavetz Andreával, az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos tanácsadójával. Kutatásai a globális értékláncok fejlődésére, a digitális átalakulásra, valamint a technológiai fejlődés és az innovációs képességek regionális különbségeire összpontosítanak. Az interjúban arról beszélgetünk, miként tudna Közép- és Kelet-Európa (KKE) áttérni a külföldi közvetlen befektetésektől (FDI) függő fejlesztési modellről egy innováció-orientáltabb és rugalmasabb növekedési pályára. Szó lesz a régió technológiai és vállalkozói ökoszisztémájáról, valamint arról is, hogyan befolyásolhatja a védelmi ipar és az iparpolitika fejlődése a jövőbeli gazdasági növekedést. Az interjú eredetileg angol nyelven készült, a következőkben ennek fordítása olvasható.
Ritter Tibor megőrzött anyagai között található Ronald Reagan stratégiai fegyverzetkorlátozásról tartott beszéde (https://millercenter.org/the-presidency/presidential-speeches/november-18-1981-speech-strategic-arms-reduction-talks), amiből Tibor kiemelt bizonyos részeket. Ezeket közöljük az érthetőség érdekében egy kicsit tágabb kontextusban.

Balázs Péter magyar közgazdász, diplomata, a Közép-európai Egyetem (CEU) emeritus professzora, az MTA doktora, 2004-ben az első Magyarország által delegált biztos volt az Európai Bizottságban, 2009. április 16-ától 2010. május 29-éig a Bajnai-kormány külügyminisztere.