Direktor úr! Tetszett már dönteni?

szerző: Seress Marcell

Antonio Caracci: Herkules döntése, 1596 forrás: wikipedia.org

A digitális átalakulás véget nem érő építési projektnek tűnhet – tégláról téglára, rétegről rétegre; itt új tető, oda bővítés, útközben javítások. Való igaz, hogy egy vállalat intelligens vállalkozássá alakítása folyamatos projekt és nem feltétlen van végpont a láthatáron. Ám az ilyen gyors ütemű technológiai változásokkal mindannyiunk körül – magánszemélyként és vállalkozásként – a helyben állás lehetővé teszi a hanyatlás és a diszfunkció kialakulását.

Olvass tovább

Megjelent a Köz-Gazdaság 2022/1-es száma

Megjelent a Köz-Gazdaság 2022/1-es száma nyomtatásban is. A számot teljes egészében elérhetik Olvasóink az alábbi honlapon: http://retp.eu/index.php/retp/article/view/1403

A szám tartalomjegyzékét közöljük honlapunkon.

TARTALOM
HOMLOKTÉR
A hadiipari fejlesztésekről
„A helyzet kezelésére a bizalomerősítés lehet a megoldás.” Interjú Dr. Kovács Zoltán alezredessel (Trautmann Lázló)  5
Taksás Balázs – Hegedűs Ernő: A magyar védelmi ipar jövőképe  9
Összefoglalás haditechnikai tárgyú tanulmányokból  27
A fejlődésgazdaságtan helyzetéről
Összefoglalás fejlodesgazdasagtan.hu oldalon megjelent cikkekből  51
„Az emberi tőkét fejlesztő „fogyasztás”, Interjú Sipos Sándorral, a Világbank korábbi tanácsadójával és korábbi európai uniós főmegbízottal (Trautmann László)  59
„Hosszú távú víziójukat tudatosan végig viszik, ahol kell korrigálják, fejlesztik” Interjú dr. Magasházi Anikóval, Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének vezető kutatójával (Trautmann László)  73
Csáki György: Közoktatás Dél-Koreában  89
VISSZAEMLÉKEZÉS
Nyíltság, szellemi szabadság – A Közgáz, mint alma mater, Interjú Surányi Györggyel (Sipos Júlia)  113
TANULMÁNYOK
Csath Magdolna: Magyarországot nem a közepes jövedelmi, hanem a közepes fejlettségi csapda fenyegeti  127
Horváth Anna–Trautmann László–Vida Cecília: Ökológia – mezőgazdaság – agrárszakképzés Ecology – Agriculture – Vocational training in the Agriculture  161
Baranyi Dániel – Csontos Tamás: Munka, kapitalizmus és szabadság  191
Dr. Balog Ádám: How research contributes to higher liquidity?  201
Kovács Eszter: EU-US Trade Dilemmas in a Linear Cournot Model  217
Igari András: Köztes-Európa belső határai – kulturális, gazdasági és geopolitikai szempontok alapján  235
Berde Éva – Drabancz Áron: Népesedési szcenáriók Magyarországon a családtámogatási program részeredményei és a globális termékenység változásának tükrében  259
RECENZIÓK
Deák Ágnes: How can we better understand the functioning of institutions? An unorthodox approach  277
Grébel Szabolcs – Pesuth Tamás: Banki etika. Az erkölcsi értékek és értékítéletek szerepe a pénzügyekben  291
TALLOZÓ
Mihele Mihály András: A munkaerőpiaci részvételre történő ösztönzés néhány adattábla tükrében  303
Pókász Zoltán: Kauzalitás, közgazdaságtan és munkaerőpiac – avagy kik és miért kapták a közgazdasági Nobel-díjat?  307
Süle Ákos: Útmutató tájékozódáshoz a megújult HR környezetben  311
Szabó Dorottya: Egy megbomlóban lévő társadalmi szerződés margójára  313

Szörfölés és küldetés

szerző: Szabó Dorottya

Paul Gauguin: Honnan jövünk, kik vagyunk, merre megyünk, 1897-1898

– Akkor – mondja halk elragadtatással az idegen – akkor leülhet ide a partra, szunyókálni a verőfényben, és nézheti ezt a gyönyörű tengert.[1]

Ötödéves közgazdászhallgató vagyok, az elmúlt több, mint négy és fél év alatt 65 különböző kurzust teljesítettem, ami azt jelenti, hogy – hanyagul becsülve – nagyjából 150-160 ezer percet töltöttem eddig különböző oktatók előadásain hol feszült, hol kevésbé feszült figyelemmel hallgatva őket. 150-160 ezer perc az életemből, ebből az egyből, amim van, és akkor a tanulással eltöltött időről ne is beszéljünk. És még mindig azt hiszik ezek az oktatók, hogy a pénzért vagyok itt, másként nem ismételgetnék – néha nem tudom eldönteni, vajon tényleg engem akarnak-e meggyőzni, avagy a saját döntésüket akarják legitimálni -, milyen biztos egzisztenciával kecsegtet a szakmánk, nem buzdítanának úgynevezett specializációra, nem hivatkoznának jó befektetésként az egyetemi éveimre. 150 ezer perc alatt 1666 focimeccset játszhattam volna le ahelyett, hogy őket hallgattam volna. 1666-szor 90 percnyi tömény adrenalint és endorfint fecskendezhettem volna a vénáimba a kora reggeli vagy éppen késő esti szemináriumok helyett, mégis az utóbbit választottam. Ne mondja nekem senki, hogy ezt a remélt bérprémiumért tettem.

Olvass tovább

A felemelkedés törvényszerűsége
Szent Irma5Second

Állandó szerzőink egyike, LIts Levente írását jelentette meg az ÚjMűvészet folyóirat, amit teljes terjedelmében elérhetnek olvasóink. A cikk bevezető mondatait idézzük:

A felemelkedés törvényszerűségébe vetett hit hívta életre magát a politikai gazdaságtant. E kapcsán emelném be az Egyház társadalmi tanításának kompendiumában szereplő alábbi gondolatot, hogy az idézet és egy kortárs alkotás vizsgálata során a gazdasági gondolkodás számára is egyértelmű legyen az értékrendi példaképekről úgy gondolkodni mint méltóságunk részeiről, így emberi jogunkról s az emancipációs folyamat szükségszerű eleméről. A szentek, akik Isten országának cselekvő előidézői és a mindenkori világ példaképei, e diskurzushoz szolgálnak alapul.

A felemelkedés törvényszerűsége – ÚjMűvészet (ujmuveszet.hu)

Heinrich Böll: Beszélgetés a tengerparton

A tengerparton szegényesen öltözött ember fekszik egy halászbárkában és szunyókál. Mellette áll egy elegánsan öltözött turista, és éppen színes filmet főz a fényképezőgépébe, hogy megörökítse az idilli képet, a kék eget, a békésen tarajozó fehér hullámokkal barázdált zöld tengert, a fekete bárkát, a halász piros sapkáját. Katt! Még egy kattanás, és – mivel az Isten a hármasságot szereti – biztonság kedvéért harmadszor is: katt! Az idegen, csattanó zajra a halász felriad, feltápászkodik, álmosan cigarettát keres, az udvarias jóindulattal eltelt turista azonban megelőzi, és maga nyújt feléje egy csomag cigarettát. Szemlátomást beszédbe akar elegyedni vele.

Olvass tovább

Levelesládámból

Jack Element, felemelni a másikat

A jelen fiatalság megszervezésének nexusairól a második Jack Element buli „elementáris búgásának” valósága kapcsán Lits Levente beszámolója

Lits Levente véleménycikke; Jack Element // 01.27. // EASY (20.30-22.00: Stark, 22.00-23.30: KirkLazarus, 23.30-2.30: Hanussen b2b Kekrim, 2.30-4.00: Milon Miller)

„Huncut hihatek, prüntyögős bassline, sör, vagány festmények és fotók a falon, kék és narancs fények, elementáris búgás. Ezekkel a hívószavakkal indítjuk útjára a második Jack Element bulit.” – írták posztjukban a szervezők. A megidézett hívószavak és társasági esemény kapcsán felmerült gondolataim egy részét foglalnám össze. Az EASY Art Space esti nyílt alkalma során, amit a Jack Element csapata szervezett, microhouse és rominimal stílusként deifinált zenét játszottak és a Széll Kálmán téren este 8:30-tól egészen hajnal 4-ig táncoltak, beszélgettek és találkoztak egymással.

Olvass tovább

Thomas Mann: A varázshegy (részlet)

Thomas Mann

„Hans Castorp megjegyezte, s olyan hivatás után nézett, amellyel megállhatja a helyét önmaga és az emberek előtt. És amikor végre választott – az öreg Wilms ösztönzésére történt, a Tunder és Wilms cég főnökének ösztönzésére, tudniillik a vasárnap esti whist-parti közben azt ajánlotta Tienappel konzulnak, hogy Hans Castorp tanuljon hajóépítést – milyen jó ötlet – és lépjen be hozzá, akkor ő majd szemmel tartja a gyereket -, tehát amikor végre pályát választott, akkor igen nagyra becsülte hivatását, és azt tartotta róla, hogy átkozottul bonyolult és megerőltető, de ennek fejében legalább értékes, fontos és nagyszerű hivatás, s az ő – Hans – békés személyéhez mindenesetre jobban illik, mint Joachim Ziemssené, boldogult anyja mostohanővérének fiáé, aki tudniillik mindenáron katonatiszt akart lenni. Amellett Joachim Ziemssennek mindig gyenge volt a tüdeje; igaz hogy talán épp ezért alkalmas számára efféle szabadtéri elfoglaltság, amellyel úgyszólván nem jár semmiféle szellemi munka és erőfeszítés – gondolta magában Hans Castorp enyhe megvetéssel. Mert a munkát mindenekfölött tisztelte, respektálta, noha ő maga könnyen kifáradt belőle.

 Visszatérünk előbbi feltételezésünkre; tudniillik arra céloztunk, hogy a korszak hatása az egyéni életre az embernek még fizikumára, szervezetére is átterjedhet. Hogyne tisztelte volna Hans Castorp a munkát! Természetellenes lett volna, ha nem tiszteli. A dolgok állása szerint feltétlenül és a legnagyobb mértékben tisztelnie kellett, rajta kívül voltaképp nem is volt semmi tisztelnivaló, a munka volt az az elv, mely szerint az ember megállta vagy nem állta meg a helyét, a munka volt a kor abszolútuma, úgyszólván önmagát válaszolta meg. Hans Castorp tisztelete iránta tehát vallásos jellegű volt, és – már amennyire ő maga tudta – feltétlen és kétségbevonhatatlan. Más kérdés azonban, hogy szerette-e; mert szeretni nem tudta, akármennyire tisztelte, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy nem tett jót neki. A megfeszített munka idegeit tépázta, csakhamar kimerítette, s őszintén beismerte, hogy voltaképp sokkal jobban szereti a szabad időt, a kötetlent, amelyen nem csüngenek a fáradalmak ólomsúlyai, az időt, amely nyitottan terülne elébe, nem tagolva fogcsikorgatva leküzdendő akadályokkal. Ez az ellentmondás a munkához való viszonyában igazából feloldásra vár. Úgy volt-e vajon, hogy teste, valamint szelleme – elsősorban szelleme és azon át teste is – szívesebben, kitartóbban hajlott volna a munkára, ha lelke mélyén, ott, ahol maga sem ismerte ki magát, hinni tud a munkában mint feltétlen értékben s mint önmagát megválaszoló elvben, és ha ebben a hitében megnyugvást talál? Ezzel ismét felvetődik Hans Castorp középszerű vagy több-mint-középszerű voltának kérdése, melyre azonban nem akarunk határozottan válaszolni. Nem célunk, hogy dicshimnuszokat zengjünk Hans Castorpról, s ezért megengedjük azt a feltételezést is, hogy a munka csak éppen útját állta valamelyest a Maria Mancini[1] csorbítatlan élvezetének.”


[1] A Maria Mancini Mountain Cigar egy kedvelt szivarmárka volt a XX. század elején.

(gyűjtötte Szabó Dorottya)