Thomas Mann: A varázshegy (részlet)

Thomas Mann

„Hans Castorp megjegyezte, s olyan hivatás után nézett, amellyel megállhatja a helyét önmaga és az emberek előtt. És amikor végre választott – az öreg Wilms ösztönzésére történt, a Tunder és Wilms cég főnökének ösztönzésére, tudniillik a vasárnap esti whist-parti közben azt ajánlotta Tienappel konzulnak, hogy Hans Castorp tanuljon hajóépítést – milyen jó ötlet – és lépjen be hozzá, akkor ő majd szemmel tartja a gyereket -, tehát amikor végre pályát választott, akkor igen nagyra becsülte hivatását, és azt tartotta róla, hogy átkozottul bonyolult és megerőltető, de ennek fejében legalább értékes, fontos és nagyszerű hivatás, s az ő – Hans – békés személyéhez mindenesetre jobban illik, mint Joachim Ziemssené, boldogult anyja mostohanővérének fiáé, aki tudniillik mindenáron katonatiszt akart lenni. Amellett Joachim Ziemssennek mindig gyenge volt a tüdeje; igaz hogy talán épp ezért alkalmas számára efféle szabadtéri elfoglaltság, amellyel úgyszólván nem jár semmiféle szellemi munka és erőfeszítés – gondolta magában Hans Castorp enyhe megvetéssel. Mert a munkát mindenekfölött tisztelte, respektálta, noha ő maga könnyen kifáradt belőle.

 Visszatérünk előbbi feltételezésünkre; tudniillik arra céloztunk, hogy a korszak hatása az egyéni életre az embernek még fizikumára, szervezetére is átterjedhet. Hogyne tisztelte volna Hans Castorp a munkát! Természetellenes lett volna, ha nem tiszteli. A dolgok állása szerint feltétlenül és a legnagyobb mértékben tisztelnie kellett, rajta kívül voltaképp nem is volt semmi tisztelnivaló, a munka volt az az elv, mely szerint az ember megállta vagy nem állta meg a helyét, a munka volt a kor abszolútuma, úgyszólván önmagát válaszolta meg. Hans Castorp tisztelete iránta tehát vallásos jellegű volt, és – már amennyire ő maga tudta – feltétlen és kétségbevonhatatlan. Más kérdés azonban, hogy szerette-e; mert szeretni nem tudta, akármennyire tisztelte, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy nem tett jót neki. A megfeszített munka idegeit tépázta, csakhamar kimerítette, s őszintén beismerte, hogy voltaképp sokkal jobban szereti a szabad időt, a kötetlent, amelyen nem csüngenek a fáradalmak ólomsúlyai, az időt, amely nyitottan terülne elébe, nem tagolva fogcsikorgatva leküzdendő akadályokkal. Ez az ellentmondás a munkához való viszonyában igazából feloldásra vár. Úgy volt-e vajon, hogy teste, valamint szelleme – elsősorban szelleme és azon át teste is – szívesebben, kitartóbban hajlott volna a munkára, ha lelke mélyén, ott, ahol maga sem ismerte ki magát, hinni tud a munkában mint feltétlen értékben s mint önmagát megválaszoló elvben, és ha ebben a hitében megnyugvást talál? Ezzel ismét felvetődik Hans Castorp középszerű vagy több-mint-középszerű voltának kérdése, melyre azonban nem akarunk határozottan válaszolni. Nem célunk, hogy dicshimnuszokat zengjünk Hans Castorpról, s ezért megengedjük azt a feltételezést is, hogy a munka csak éppen útját állta valamelyest a Maria Mancini[1] csorbítatlan élvezetének.”


[1] A Maria Mancini Mountain Cigar egy kedvelt szivarmárka volt a XX. század elején.

(gyűjtötte Szabó Dorottya)

Levelesládámból

A magasles uralmi viszonyainak vizsgálata és különböző nézőpontok

Lits Levente és Lits Benedek elemzése Tósoki Samu Kaplony meglátásaival; Ludwig Múzeum: Metafizikus áthatolás egy zebrán – történetek vadászatról, természetről

Caspar David Friedrich: Hegycsúcs a ködben

Az Egy a Természettel – Vadászati és Természeti Világkiállítás (Budapest, 2021) kísérő programjaként rendezett kiállítás nem múlta alul a várakozásainkat. Valóban széltében és hosszában bemutatta a kortárs művészeket és korábbi korok alkotásait, tárgyalva azt is, hogy milyen sok morális, kulturális kérdést vet fel a vadászat és az azt körülvevő és kísérő különböző társadalmi folyamatok, érzések és láttatások. Következő rövid áttekintésünkben szeretnék Hopp-Halász Károly Magasles sorozatán keresztül egy átfogó képet adni a magaslesek politikai gazdaságtani összefüggéseiről személyes példáin, Antigoné tragédiája és végső soron korunk Budapestjének meghatározó toronyházán keresztül. Ezzel egy azt meghaladó modellt is alkotnánk, amellett, hogy az alkotók pontos megnevezése nélkül kiemelnénk néhány gondolatot, amely a gazdaságban való részvétel más folyamatait is hasonlóképp meghatározza.

Olvass tovább

A milliomos menyasszony (részlet)

Alexandre Dumas ötlete alapján írta Adolf Mützelburg

id. Alexandre Dumas a Google címlapján

„Ide, a civilizált észak-amerikai világtól oly messze eső magányba vonult don Lotario, akinek vagyona megengedte volna, hogy túlszárnyalja a legfényűzőbb lordot a St. James-i udvarban, vagy a leggazdagabb bankárt a Broadway-n, New Yorkban. Engedelmeskedve atyai barátja, Dantes óhajának, átvette előbb annak birtokait Kaliforniában, a Vágyak hegyén. De amikor a felfedezett aranymezők ezer meg ezer európait és amerikait csaltak oda, és könnyen ki lehetett találni, hogy ez az ország már nemsokára maga-magától fog művelődni, Dantes megjelent a fiatal, tevékeny don Lotariónál, és megkérte őt, vonuljon tovább.

– Itt már nincs nehéz feladat – mondta. – Ez a föld az Unióhoz került, és az amerikaiak meg fogják tenni kötelességüket. Ez a vidék már az emberi művelődés birtokába ment át. Menjen Észak-Mexikóba. Ennek az országnak szüksége van jó polgárokra, ott a civilizáció minden csírája valóságos istenáldás. Ott senki nem fog letelepedni nyerészkedési vágyból, az az ország nem ígér kincseket. Hacsak nem akarjuk, hogy örökké pusztaság maradjon, akkor ott olyan férfiúnak kell példával elöljárnia, akinek nem kell tekintettel lenni az anyagi előnyökre. Lásson hozzá, mit lehet erővel, pénzzel és türelemmel kihozni ebből az országból. Ha kialakul ott egy mag, akkor odamennek majd mások is, és felhasználják azt kiindulópontnak a további munkához. A legszebb, legszabadabb élet az egész földkerekségen a nagy földbirtokos élete, akinek rendelkezésre állnak az eszközök, hogy mérföldet mérföld után vonjon be a megművelésbe. Senki sem akadályozza, az egész utókor áldja. Valószínű ugyan, hogy az Egyesült Államok hamarosan megszerzi ezt a területet is, de legkorábban ötven év múlva fordul majd arra a telepesek tekintete. És akkor ön előre dolgozott a jövőnek. Az idegenek akkor hajlékot, otthont találnak ott. A feladat nehéz, dicstelen, egyhangú. Ezért bízom önre! Fiatal feleségével, felserdülő gyermekeivel boldogabban fog ott élni, mint akármelyik fejedelem a trónján.”

(gyűjtötte Szabó Dorottya)

Levelesládámból

Árvácska, Atlasz, Játék és az Antipróféta

Nők társadalmi tragédiák közepette, maga a játék és egy részlet, melyben megmondják a megmondóknak, hogy nem kéne megmondani

Móricz Zsigmond
Nicolo Castelli
Kurtág György
Emil Cioran

Lits Levente töprengései Móricz Zsigmond Árvácska című darabja (Radnóti Tesla Labor), Niccolò Castelli: Atlasz című filmje (XIX. Olasz Filmfesztivál), Variart Ensemble: Játék a zenével/Kurtág reflexiók című koncertje (Fészek Művészklub) és Emil Cioran: A bomlás kézikönyvének Antipróféta című rövid részlete kapcsán

Olvass tovább

Levelesládámból:

Az erkölcs nélküli valóság

A Menedék, mint korunk realizmusa, ahol mindenki végleg magára marad

Jennifer Haley: A Menedék – TÁP Színház / Trafó

Részlet az előadásból, fotó: Déri Miklós

szerző: Lits Levente

Jó közgazdaságtan nehéz időkre – írja Abhijit V. Banerjee és Esther Duflo 2019-ben megjelent könyvük címében. Nem is meglepő, hogy korunk meghatározó közgazdászai is a jelent nehéz, válságos időként jellemzik, de mit is jelent valóságában ez a nehézség? Minden bizonnyal nehézsége abban áll, hogy a globalizáció erőinek nap mint nap szembe kell néznie a nemzetközi intézmények és a közerkölcs sorozatos kudarcaival, a fejlődés bizonytalanságával, végső soron a közösségük és az igazság mindent felforgató erejének végességével. De hogyan kapcsolódik mindez Haley mérnöki pontossággal megírt és eljátszott darabjához? A következőkben kísérletet teszek az előadás rövid áttekintése után arra, hogy bemutassam, miként leplezi le egy nem várt (?) esemény a kései kapitalista neoliberalizmus valóságát, és miként amoralizálja főhősünk saját vágyait, használ ki és dob el embereket.

Olvass tovább

Bemutatkozik az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Szakkollégiuma

A Kandó Kálmán Villamosmérnöki Szakkollégium az Óbudai Egyetem Kandó Karának szakkollégiuma, mely évtizedes múlttal rendelkezik. Fő profilja a kari – kötelező tanulmányokon felüli – műszaki élet fellendítése, egy összetartó, a szakma iránt érdeklődő és fejlődni vágyó, jó hangulatú csapattal.

Olvass tovább

A Fejlődésgazdaságtan Szakosztály a Hatos csatorna műsorán

A Magyar Közgazdasági Társaság 2021. évi Vándorgyűlésén tartott szekcióülésünk anyagát láthatják olvasóink a Hatos csatorna műsorán.

Az 59. Közgazdász-vándorgyűlés szekcióinak kerekasztal-beszélgetéseiből tűz műsorára jó néhányat ezekben a hetekben a Hatoscsatorna. Az országszerte fogható kábeltelevíziós csatorna hétfőnként 18 óra 30 perckor – főműsoridőben – vetíti a sorozatot. A sorozat december 6-i része pedig a Technológiai jövőképek Magyarországon című panel lesz.

A szekció a következő időpontokban lesz látható:
2021.12.06., hétfő 18:30
2021.12.07., kedd 02:30
2021.12.10., péntek, 08:00
2021.12.11., szombat, 16:30

Ezúton is szeretnénk megköszönni a csatornának, hogy a szekcióülést elérhetővé teszi az érdeklődők számára.

Levelesládámból

Francois Villon: Közmondások

szerző: Vida Cecília

Szerettem a magyar irodalom órákat a gimnáziumban, valahogy éreztem, hogy a mesében én is benne vagyok, leszek egyszer. Persze az irodalom tanárunknak is nagy szerepe volt ebben, aki maga is műkedvelő író volt és a versek szépségéről egy órán keresztül képes volt lelkesen beszélni. Próbálta a 80-as években nyitogatni egy alföldi kisváros gimnazistáinak fülét, elméjét.

Olvass tovább