A nemzetek versenyképességének fő forrása az innováció, ami korunkban már nem „egycéges” feladat. Elsősorban azért, mert a költségigénye jelentősen megnőtt, másodsorban pedig azért, mert egyre bonyolultabb és kiszámíthatatlanabb környezetben kell a cégeknek helytállniuk, amelyek közepette az együttműködés, még versenytársak esetén is, jelentős üzleti előnyöket kínál. Ezért előtérbe kerültek a különböző együttműködési formák, a klaszterek különböző változatai és az innovációs ökoszisztémák, amelyek pontos értelmezése körül még szakmai viták vannak. A tanulmány itt érhető el.
Interjú Dr. habil. Conka Zsolttal, az Óbudai Egyetem docensével
Az interjú a magyar–amerikai megállapodás atomenergetikai elemeit két tengelyen értelmezi: a Paksi Atomerőmű üzemanyag-ellátásának diverzifikációját és a kis moduláris reaktorok (SMR) lehetséges szerepét. Conka Zsolt hangsúlyozza, hogy a nukleáris fűtőelem nem „szabványos benzin”: a VVER-440 reaktorokhoz illeszkedő kazetták geometriája, hőterhelés alatti viselkedése és a hűtővíz-áramlás miatt a beszállítóváltás hosszú, biztonságkritikus engedélyezési folyamat. Geopolitikailag a Westinghouse belépése az energiafüggetlenséget erősíti: a kockázat nem azonnali leállás, hanem a stratégiai készletek későbbi kimerülése után válna végzetessé. A technológia érettségét a több mint egy évtizedes fejlesztés és a finn/ukrán referenciák támasztják alá. Az SMR-ek kapcsán óvatosság indokolt: a versenyképesség feltétele a sorozatgyártás, ezért Magyarországon inkább 2030–2040 után képzelhetők el, főként ipari parkok közelében. Előnyük a rugalmasság és a decentralizáció, ugyanakkor a sok kis egység integrálása csak MI-alapú hálózatirányítással és prediktív biztonsági megoldásokkal tartható stabilan.
Az AECM (European Association of Guarantee Institution) éves rendezvénye május 15-17. között került megrendezésre a történelmi Staatsratsgebäude épületében, amely jelenleg az European School of Management and Technology Berlin székhelye. A beszámoló itt olvasható.
Napjainkban az iparpolitika egyre gyakrabban emlegetett gazdaságpolitikai fogalom, a gazdasági fejlődésben betöltött kiemelt szerepének hangsúlyozása már-már közhellyé válik. Ezzel párhuzamosan az a fel- vagy éppen beismerés is konszenzussá válik, miszerint az iparpolitika a neoliberális paradigma korszakában is betöltött egy sajátos szerepet. A régiónk számára ebben a korszakban a világgazdasági vérkeringésbe való integrációt a külföldi működőtőke és ezzel együtt a nemzetközi vállalatok leányvállalatainak helyi működése biztosította, és ezt a folyamatot támogatta maga az iparpolitika is. Bár a külföldi tőkére épülő „függő piacgazdasági” modellben rejlő potenciál kifulladása legalább a pénzügyi világválság óta sokszor hangoztatott vélemény, a világgazdasági és geopolitikai folyamatok napjainkra értek el egy olyan inflexiós pontot, amely megköveteli a régiós országoktól a gazdaság- és ezzel együtt iparpolitikai megújulást. A teljes szöveg itt olvasható.
Az Eurochambres 2025-ös gazdasági felmérése (EES2025) 27 európai ország közel 42.000 vállalkozásának válaszaira épül, amelyek döntő többsége kis- és középvállalkozás. A kutatás célja, hogy feltérképezze a vállalkozások várakozásait a következő évre vonatkozóan a hazai és exportértékesítések, a foglalkoztatás, a beruházások és az üzleti bizalom terén, valamint azonosítsa a legfontosabb kihívásokat. A felmérés eredményei azt mutatják, hogy bár a makrogazdasági környezet bizonyos területeken javul – például mérséklődik az infláció és élénkül a fogyasztói bizalom –, a geopolitikai feszültségek, a strukturális munkaerőpiaci problémák és a magas költségszint továbbra is fékezik a gazdasági növekedést. Az elemzés összefoglalója itt olvasható.
Katrine Marcal egy svéd írónő, leghíresebb munkája a „Tényleg nincs ingyenebéd?” címet kapta magyarul, eredeti angol címe a „Who Cooked Adam Smith’s dinner?” azaz pontos fordításban: Ki főzte Adam Smith vacsoráját, ami talán jobban reflektál az írónő enyhén provokatív stílusára, amivel a könyvében találkozhatunk. Katrine Marcal diplomáját a Stockholmi közgazdasági egyetemen szerezte, újságíróként is tevékenykedik, írásai jelentek meg már a New York Timesban, az Economistban, vagy éppen a Guardianban. A szerzőt számos díjjal is jutalmazták már, elnyerte többek között az ICAEW (Institute of Chartered Accountants in England and Wales) díjat is. Új ötleteivel Katrine Marcal alapjaiban változtatná meg a ma ismert gazdasági modelleket, nem fél kritizálni a mai világunk gazdaságát és sok kérdéssel keresi a választ arra, hogy a közgazdaságtan hajnalán milyen hibás megállapításokat tettek az akkor híres közgazdászok. Sokszor foglalkozik feminista ügyekkel. A könyve arra fókuszál, hogy a homo economicus eszméje mennyire pontatlan és hogyan vezet ahhoz, hogy a gazdasági elméletek zöme kirekeszti a nőket és nem veszi számításba őket. A recenzió itt olvasható.
A helyi gazdaságfejlesztés egyik központi eleme az önkormányzatok aktív szerepvállalása a vállalkozások környezetének javításában, amely többek között olyan feltételek megteremtését jelenti, amelyek elősegítik a cégek fennmaradását és fejlődését. Ilyen például az adminisztratív terhek csökkentése, a gyors és átlátható ügyintézés, vagy a helyi infrastruktúra fejlesztése. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a vállalkozások könnyebben boldoguljanak és hozzájáruljanak a helyi gazdaság és társadalom fejlődéséhez. A tanulmányt itt olvashatja.
2025. augusztus 15-én, pénteken az MKIK Kutatási Hálózatának keretében lezajlott online panelbeszélgetés, ami az európai élelmiszeripar következő tíz–tizenöt évének lehetséges forgatókönyveit kívánta feltérképezni. A beszélgetésen dr. Dőry Tibor a SZIE egyetemi docense, Dr. Jámbor Attila, a BCE intézetigazgatója, egyetemi tanár, Dr. Kiss Attila, a SZIE kutatóprofesszora, és Dr. Lakner Zoltán Károly, a MATE tanszékvezető egyetemi tanára vett részt. A résztvevők egymást kiegészítve, olykor más hangsúlyokat alkalmazva, de sok tekintetben konszenzusra jutva rajzolták meg ezeket a lehetséges pályákat.
A magyarországi vállalatok területi és szerkezeti sajátosságainak feltárása értékes bepillantást enged a hazai gazdaság regionális különbségeibe, valamint a vállalati teljesítmény mögött meghúzódó tényezőkbe. Az alábbi elemzés a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamarával (PBKIK) együttműködésben jött létre, és a területi kamarák Top 100 vállalati listáin szereplő vállalatok adatbázisa alapján mutatjuk be a hazai gazdaság vármegyék közötti különbségeit.
Az Európai Bizottság publikálta az Európai Innovációs Eredménytábla (European Innovation Scoreboard, EIS) 2025-ös kiadását. Az EIS már egy negyed évtizede szolgálja azt a célt, hogy az EU-s tagállamok (valamint szomszéd államok és globális versenytársak) innovációs teljesítményének összehasonlítására alkalmas alapot nyújtson egy kompozit indikátor formájában. Ennek a kompozit indikátornak a kiszámolása 32 mutatón alapul, amit a Bizottság 12 dimenzióba, illetve 4 fő kategóriába rendez (1. ábra). Az innovációról való rendszerszemléletű gondolkodásnak megfelelően ebben a mérési keretrendszerben nem egyszerűen az innovációs outputokat mérik [1], hanem az alapvető keretfeltételeket és befektetéseket is bevonják mint input-mutatókat, valamint a szigorúan vett innovációs teljesítményen túl olyan output-mutatókat is, melyek az innovációs tevékenység szélesebb körű eredményeit hivatottak megragadni, mint például egyes foglalkoztatási és export-mutatók. A teljes tanulmány itt olvasható.
