Közgazdasági elméletek – Fejlődésgazdaságtan

Amennyiben makrogazdasági szinten szemléljük a hatékonyságot, tulajdonképpen a nemzetgazdasági termelékenység témakörét szükséges tárgyalnunk. A hatékonyságot definiálhatjuk úgy, hogy a lehető legkevesebb inputtal – munkával, valamint tőkével – szeretnénk a lehető legtöbb outputot – lehető legkívánatosabb termék- és szolgáltatástömeget – előállítani. A teljes tényezőtermelékenység mutató teszi lehetővé, hogy a makroszintű elemzésekben a gazdasági növekedést és a technológia haladását szemléltessük. Az alábbiakban Nobel-díjas közgazdászok munkássága nyomán foglalom össze, hogyan alakult a termelékenység felfogás a közgazdasági diskurzusban a XX. század közepétől napjainkig. Továbbá azt szeretném bemutatni, hogy miként formálták ezek az elméletek a makrogazdasági gondolkodást a hatékonyságról.

részletek Philippe Aghion, Céline Antonin és Simon Bunel könyvéből

A 2025-ös Alfred Nobel emlékére alapított közgazdasági díjat „az innováció által vezérelt gazdasági növekedés magyarázatáért” ítélték oda, amelynek egyik felét Joel Mokyr kapta „a technológiai fejlődésen keresztül megvalósuló fenntartható növekedés előfeltételeinek azonosításáért”, másik felét pedig Philippe Aghion és Peter Howitt közösen „a kreatív romboláson keresztül megvalósuló fenntartható növekedés elméletéért”. A díjazottak körül azóta élénk vita alakult ki, vannak olyan hangok is, ami szerint az általuk elért közgazdasági teljesítmény nem segít a gazdasági problémák megoldásában. Az alábbiakban néhány, Aghion és szerzőtársai által írt könyvből, A teremtő rombolás ereje, MCC Press, 2025 címűből, vett idézettel szeretnénk alátámasztani, hogy ez nincs így, eredményük, nevezetesen, hogy az innováció a gazdasági fejlődés feltétele és eredménye segít a jelenlegi gazdasági problémák megoldásában.

A végéhez közeledik a hidegháború lezárása után kialakult mintegy 35-40 éves átmeneti korszak, és kirajzolódik a globalizáció, a jogállam és a világpolitikai demokrácia második kiteljesedett, hosszú távú korszakának formáció elméleti szerkezete. A globalizáció első korszakának a második világháború vége után létrejött nyugati és részben a hidegháborús rendszert nevezzük, nulladik szakaszának a 19. század légvégétől, a 20. század legelejétől számítható amerikai felemelkedés történetét nevezzük. A teljes tanulmány itt olvasható.

Andrés Solimano Nagy gazdasági visszaesések a hosszú huszadik században című könyve 2020-ban jelent meg, mely részletesen elemzi a pénzügyi és gazdasági válságok, pangások, recessziók sokaságát a 20. század elejétől napjainkig, közben rávilágítva arra, hogy mi áll bizonyos krízisek hátterében. Tisztázza az alapvető közgazdaságtani fogalmakat, továbbá földrajzi és történelmi áttekintést nyújt, így könnyebben érthetőek bizonyos politikai változások. Solimano, a könyv szerzője híres közgazdász, aki dolgozott a Világbanknál és az ENSZ-nél is, alapítója és elnöke a Centro Internacional de Globalización y Desarollo (CIGLOB – Globalizáció és Fejlődés Nemzetközi Központ) nevű tudományos szervezetnek. Kutatásait legfőképpen globális gazdasági egyenlőtlenségek, fejlődés és válságok területén folytatja. A recenziót itt olvashatja.

A felkorbácsolt naiv érzelmesség, a voluntarizmus, a nárcizmus, a hierarchizáltság, a merkantilizmus, valamint a meglepetés és megtévesztés erejének alkalmazása feléledni látszanak napjainkban, amelyet megrökönyödéssel és értetlenséggel fogadnak sokan azok közül, akik ezt az elmúlt évtizedeket jellemző szabályalapú, mellérendelő és fegyelmezett gondolatiság ellenpontjaiként érzékelik. Különös megrázkódtatás ez az Egyesült Államokban, amely a felvilágosodás korát megelőző történelmi emlékeket nem őriz. Európa számára azonban nagyon is ismerős jelenség ez, a barokk kor sajátjai.

A barokk megítélése igencsak vitatott. Annak ellenére, hogy kulturális öröksége több száz évnyi technikai fejlődés dacára is, máig hatóan lenyűgöző hatással bír, és a tudományos forradalom magjai is barokk talajban csíráztak ki, a domináns olvasat a barokkban az eltúlzás, a torzulás és az elnyomás motívumait hangsúlyozza. Jelen írás arra vállalkozik, hogy bemutassa, milyen szerepe és jelentősége van a barokkos elemeknek az általános fejlődési folyamatban. A tanulmányt itt olvashatja.

A közgazdaságtani gondolkodók bizony manapság gyakorta elkövetnek egy nagy hibát: le- ragadtak a múlt közgazdaságtani alapfeltevésein. A közgazdaságtan mai képviselői annak oktatása során sokszor úgy állítják be a piacot, mint valami, ami elméletben jól működik, azonban annak gyakorlatban megnyilvánuló működéséről már nem ejtenek szót. Egyszóval az oktatásban sok esetben megmaradt a főáramú, neoklasszikus szemlélet. Recenzió a kötetről.

Könyvbemutatót és kerekasztal-beszélgetést szervezett az etikáról és az üzleti etika magyarországi helyzetéről a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara (PPKE BTK) a Magyar Közgazdasági Társasággal és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával együttműködésében, a budapesti Sophianumban. A cikk eredetileg a PPKE BTK oldalán jelent meg: https://btk.ppke.hu/kari-hirek/a-kereszteny-es-az-uzleti-etika-osszefug-geseit-vizsgaltak-a-ppke-n.

Tényleg olyan racionálisan döntünk, mint ahogy gondoljuk? Mik befolyásolják a mindennapos gondolatmeneteinket? Hogyan születnek meg a benyomásaink? Ilyen és ezekhez hasonló kérdéseket feszeget Daniel Kahneman a Gyors és lassú gondolkodás című könyvében, melyért 2002-ben a közgazdaságtani Nobel-emlékdíjat is elnyerte. A pszichológia és a közpolitika nagytudású szakembereként rengeteg tudományterületen volt jártas, tudásának sokrétűsége visszaköszön könyvének minden egyes oldalán.

Recenziónk itt található.

Ha-Joon Chang: Digestible economics – review

Ha-Joon Chang dél-koreai közgazdász és a Crambridge-i Egyetem oktatója, aki elsősorban a közgazdaságtan kritikus és közérthető megközelítéséről ismert. Koreában született, a könyvben is visszatérő elem, hogy példákat, történeteket hoz az országból és gyermekkorából. Később az Egyesült Királyságba költözött, itt folytatta tanulmányait és itt szerezte meg PhD-ját a Cambridge-i Egyetemen. Kutatásai középpontjában a fejlődésgazdaságtan, az iparpolitika, illetve a gazdaságtörténet és a kapitalizmus kritikája állnak. Az Emészthető közgazdaságtan című könyve sem szakít Chang stílusával, a közgazdaságtant közérthető formában mutatja be, hogy az olvasók jobban megértsék a gazdaság működését és a mindennapi életükre gyakorolt hatásait. Humorral és egyszerűen feldolgozható példákkal mutatja be, milyen hatással van ez a tudományág mindannyiunk életére. A könyv célja, hogy lebontsa a közgazdaságtan bonyolult és gyakran elitista nyelvezetét, és rávilágítson arra, hogy a gazdasági döntések milyen sokféle megközelítést és nézőpontot igényelnek. A közgazdaságtan nem csupán „úri huncutság”, hanem társadalmat és világot formáló erő, amely a megfelelő körítéssel érthetővé válhat az egyszeri olvasó számára is. Ezáltal a mű nemcsak diákoknak és laikusoknak lehet érdekes, hanem bárki számára, aki szeretne jobban eligazodni a világ gazdasági folyamataiban és összefüggéseiben.

Ha-Joon Chang is a South Korean economist and lecturer at Crambridge University, known primarily for his critical and accessible approach to economics. Born in Korea, he brings examples and stories from his country and his childhood, a recurring element in the book. He later moved to the UK, where he continued his studies and obtained his PhD from Cambridge University. His research focuses on development economics, industrial policy and the critique of economic history and capitalism. His book, Digestible Economics, is no break from Chang’s style, presenting economics in a digestible form to help readers better understand how the economy works and its impact on their daily lives. It uses humour and easy-to-follow examples to show how the discipline affects all our lives. The book aims to break down the complex and often elitist language of economics and to highlight the diversity of approaches and perspectives that economic decisions require. Economics is not just a ‚gentleman’s joke’, but a force that shapes society and the world, and which, with the right framing, can be understood by the casual reader. This makes the work interesting not only for students and lay people, but for anyone who wants to better understand the world’s economic processes and contexts.

https://drive.google.com/file/d/1Augt1fxGSW0JvZfU3qL3jBHxaHKNpepk/view

Mathematical tools for predictability

A meritokrácia nem csak arról szól, hogy meghatározzuk az egyének vagy csoportok érdemeit és eszerint jutalmazzuk, hanem egy kiválasztási folyamat is, mely azt hivatott megalapozni, hogy a különböző feladatokat a jövőben az arra legalkalmasabbak végezzék el. Ilyen formán a meritokrácia az emberi viselkedés és teljesítmény jóslásáról szól, ezáltal sokkal általánosabb kérdés egy jutalmazási, illetve újraelosztási problémánál.

Meritocracy is not only about determining the merits of individuals or groups and rewarding them accordingly, but also a selection process to ensure that the most suitable people are the ones who will perform the tasks in the future. In this form, meritocracy is about predicting human behaviour and performance, and is thus a much more general issue than a problem of reward or redistribution.