Napjainkban az Európai Unió és az európai baloldal átalakulása, újra-meghatározása egyet jelent a kulturális mozgalmak megerősödésével. Ezért dolgozatunkban Nancy Fraser Kannibál kapitalizmus című könyvének elméleti sarokkövei mentén bemutatjuk a tudás és a politikai tudás közgazdaságtani fogalmi rendszerének a szerző által kiemelt történeti sajátosságait. A dolgozat a szerző által elgondolt szocializmus fogalom-meghatározását követve kimutatja, hogy a gazdaságpolitika számára releváns ellentmondáskomplexum hogyan segíti elő a geo- és technológiapolitikai átmenetet, hogyan vált a kulturális mozgalmak politikai gazdaságtana gazdaságpolitikai tényezővé, illetve, hogy a közgazdász szakma számára milyen alternatív „megküzdési módok” állnak rendelkezésre. Bizton vonatkoztatunk: „Legyen” a kulturális mozgalmak politikai gazdaságtana.
Bodóczky István: Porta del Paradiso, 1989; kurátor: Tatai Erzsébet: Időtranszkripció; MKE, 2024; forrás: az egyik szerző saját készítésű fotója.
Napjainkban világgazdasági átalakulás zajlik. A korszakváltás kezdőpontjának megtalálásához a COVID-nál is régebbre, a 2008-as nagy pénzügyi válságig érdemes visszatérni, hiszen onnan datálható a neoliberális gazdasági felfogással szembeni lassú ellenmozgás. Az átalakulásnak sok összetevője van, csakhogy néhány fontosabbat említsünk: intézményi tekintetben megindul a szabályozatlan pénzügyi rendszer reformja, elkezdődik az állam, mint gazdasági szervező erő visszatérése, felfutóban van az iparpolitika, geopolitikailag Kína felemelkedése átalakítja a nemzetközi intézményrendszert, az orosz-ukrán háború új fegyverkezési versenyt indukál, technológiai téren előre törnek a platform vállalatok, megindul a mesterséges intelligencia forradalom kibontakozása.
Az amerikai intézményi közgazdaságtan szerint a városok irányítását hozzáértő szakemberekre kell bízni, akik képesek hosszú távú és stratégiai gondolkodásra. Az esztétikai és kulturális gazdagság kiemelt szerepet játszik a városi terek kialakításában, mivel ezek nem csak a lakosság életminőségét javítják, hanem elősegítik a közösségi identitás és összetartozás érzésének erősítését is. A városoknak olyan harmonikus társadalmi struktúrákat és építészeti megoldásokat kell kialakítaniuk, amelyek tükrözik a közösség értékeit és törekvéseit.
A városok fenntartható fejlődése érdekében fontos a városi és vidéki területek közötti szinergiák kihasználása. Az urbanizáció holisztikus megközelítése, amely mindkét környezet előnyeit integrálja, elősegíti a fenntartható fejlődést és javítja az életminőséget. A városi és vidéki területek közötti együttműködés lehetővé teszi az erőforrások hatékonyabb felhasználását és a közösségek közötti kapcsolatok erősítését.
In the realm of economics, fostering debates and embracing diverse opinions is paramount for driving innovation and achieving optimal outcomes. Alan S. Blinder’s seminal work, “A Monetary and Fiscal History of the United States, 1961-2021,” published in October 2022, exemplifies this ethos. Blinder, a renowned economist and Professor at Princeton University, draws from his extensive experience, including roles as Vice Chairman of the Federal Reserve Board and a member of President Clinton’s Council of Economic Advisers, to offer a unique perspective rooted in Keynesian economics. Through his book, Blinder not only enhances our comprehension of various economic concepts but also underscores the significance of critical thinking and vigorous debate in shaping public research.
Sovány vagyok, csak kenyeret eszem néha, e léha, locska lelkek közt ingyen keresek bizonyosabbat, mint a kocka. Nem dörgölődzik sült lapocka számhoz s szívemhez kisgyerek – ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret. (József Attila: Eszmélet, részlet)
Éppen ötven évvel ezelőtt, 1974-ben ötlött fel Rubik Ernőben a Bűvös Kocka gondolata. Építészetet tanult, majd mikor a főiskolán tanítani kezdett, az egyik órája “ábrázoló geometria” volt. Ennek lényege, hogy kétdimenziós képekkel ábrázoljon háromdimenziós tárgyakat. A tárgyat tanítani és tanulni is meglehetős kihívás volt, hiszen a tárgy körébe tartozó jelenségek leírásához nagyon speciális fogalmakra és kifejezésmódra volt szükség. A térben egy egyenest sem egyszerű elképzelni, a komplikáltság pedig növekszik, ha több egyenest próbálunk leírni, melyek még nem is párhuzamosak vagy metszik egymást.
Nicolas Poussin: Tavasz (a korai Édenkert), 1660-1664, forrás: wikipedia.hu
Ismert a tudományos konszenzus, hogy a GDP-ben mért jövedelem áram önmagában nem alkalmas a gazdaság fenntarthatóságának jellemzésére. A fenntarthatóság vagyoni szemlélete szerint a gazdaság teljesítményének megfelelő mutatója a nemzet legszélesebb értelemben vett vagyonának, vagyis a fizikai, humán és környezeti tőke összességének a változása. Ha a jövedelemtermelés a vagyon károsításával jár együtt, akkor ennek következménye a jövőbeli jövedelmek csökkenése, amely esetben a társadalmi-gazdasági rendszer működése nem fenntartható.
Az új folyóirat bevezetőjében megfogalmazott álláspont, miszerint a gazdaság és a politika nem különülhet el, aligha cáfolható. Ugyancsak indokolt a felvetés, hogy új alapokon és elméleti keretek között kell vitát folytatni a gazdaságot és a társadalmat irányító értékrendről. Ezt a felvetést szeretném tovább bontani néhány gondolattal.
A GDP-n túl – a fenntarthatóság vagyoni szemlélete
A tőkealapú megközelítés, vagy a fenntarthatóság jóléti gazdaságtani szemlélete a gazdasági teljesítmény hagyományos mérőszámát hosszú távú szemlélettel bővíti “a GDP-n túlra”. A tőkejavak vagy a vagyon összessége a termelt, az emberi, a természeti és a társadalmi tőkéből áll, és a jelenlegi és a jövőbeli generációk jövedelmének, hasznának és jólétének forrása. Ennek a termelési alapnak a zsugorodása nem fenntartható fejlődést jelez. Míg a fenntarthatóság gyenge kritériuma lehetővé teszi az összes tőkeelem közötti helyettesítést, addig az erős kritérium nem engedi meg a természeti tőke megújuló összetevőjének csökkentését. A Világbank adatait felhasználva azt találtuk, hogy az 1995-2018 közötti időszakban az országok 14%-a, illetve 58%-a nem felelt meg a fenntarthatóság gyenge, illetve erős kritériumának. Emellett összehasonlító elemzést nyújtunk a jólét és összetevőiről néhány kiválasztott OECD-országban. Megállapítottuk, hogy a tőkeelemek közül arányaiban a humán tőke a legjelentősebb, amelyet a termelt tőke követ. A természeti tőke, mind a megújuló, mind a nem megújuló, messze lemarad ezektől. Eredményeink kérdéseket vetnek fel a gazdasági konvergenciával kapcsolatban, valamint megerősítik az adatok létrehozása és a gazdaságstatisztika további módszertani fejlesztésének szükségességét, beleértve a vagyon értékelését is.
The capital approach, or the wealth economy framework of sustainability broadens the conventional measure of economic performance “beyond GDP”, with a long-term view. The totality of capital assets, or wealth, is composed of produced, human, natural and social capital, and is seen as the source of income, benefits, and wellbeing of present and future generations. Shrinkage in this production base signals unsustainable development. While the weak criterion of sustainability allows substitution between all capital elements, the strong criterion does not allow reductions in the renewable component of natural capital. Using World Bank data, we found that during the 1995-2018 period, 14% and 58% of the countries globally did not meet the weak and the strong criteria of sustainability, respectively. Also, a comparative analysis of wealth and its components is provided for selected OECD countries. It is found that human capital is proportionally the most significant among the capital elements, followed by produced capital. Natural capital, both renewable and non-renewable, lags far behind. Our findings raise questions regarding the rationale of economic convergence, as well as confirm the necessity of further methodological improvements regarding data generation and statistics, including the valuation of assets.
