Ki válhat a szeretet művészévé? (A Csodán, Fejlődésben és az Utánban)

forrás: https://deakerikagaleria.hu/fajgerne-dudas-andrea-concordia-discors-hu

„De akár csak az is lehetne,

hogy valaki hirtelen felpattan:

na, most untam meg ezt az egészet.

És behúzza a vészféket.”

Aztán leszáll felszedni a síneket.

Mi pedig, fáradt utasai a délutánnak,

a reggel lendületével csatlakozunk hozzá,

nem törődve azzal, mihez kezdünk sínek nélkül

a mínusz tíz fokban.

Vicces, hogy ez még egészen reális eshetőségnek is tűnik.

Ettől lesz a legkevésbé szép mind közül.

De mégis. Ha Csoda nem is:

legalább Esemény.”

Részlet Locker Dávid Napfény IC című verséből (Beszédkényszer, 2024)

Olvass tovább

A Monetary and Fiscal History of the United States, 1961–2021 – Alan S. Blinder’s reviewed by James L. Caton

Introduction

In the realm of economics, fostering debates and embracing diverse opinions is paramount for driving innovation and achieving optimal outcomes. Alan S. Blinder’s seminal work, “A Monetary and Fiscal History of the United States, 1961-2021,” published in October 2022, exemplifies this ethos. Blinder, a renowned economist and Professor at Princeton University, draws from his extensive experience, including roles as Vice Chairman of the Federal Reserve Board and a member of President Clinton’s Council of Economic Advisers, to offer a unique perspective rooted in Keynesian economics. Through his book, Blinder not only enhances our comprehension of various economic concepts but also underscores the significance of critical thinking and vigorous debate in shaping public research.

Olvass tovább

Mire tanít a Rubik kocka

Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek –
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret. (József Attila: Eszmélet, részlet)

Éppen ötven évvel ezelőtt, 1974-ben ötlött fel Rubik Ernőben a Bűvös Kocka gondolata. Építészetet tanult, majd mikor a főiskolán tanítani kezdett, az egyik órája “ábrázoló geometria” volt. Ennek lényege, hogy kétdimenziós képekkel ábrázoljon háromdimenziós tárgyakat. A tárgyat tanítani és tanulni is meglehetős kihívás volt, hiszen a tárgy körébe tartozó jelenségek leírásához nagyon speciális fogalmakra és kifejezésmódra volt szükség. A térben egy egyenest sem egyszerű elképzelni, a komplikáltság pedig növekszik, ha több egyenest próbálunk leírni, melyek még nem is párhuzamosak vagy metszik egymást.

Olvass tovább

Jól mérjük a növekedést és a fenntarthatóságot?

Nicolas Poussin: Tavasz (a korai Édenkert), 1660-1664, forrás: wikipedia.hu

Ismert a tudományos konszenzus, hogy a GDP-ben mért jövedelem áram önmagában nem alkalmas a gazdaság fenntarthatóságának jellemzésére. A fenntarthatóság vagyoni szemlélete szerint a gazdaság teljesítményének megfelelő mutatója a nemzet legszélesebb értelemben vett vagyonának, vagyis a fizikai, humán és környezeti tőke összességének a változása. Ha a jövedelemtermelés a vagyon károsításával jár együtt, akkor ennek következménye a jövőbeli jövedelmek csökkenése, amely esetben a társadalmi-gazdasági rendszer működése nem fenntartható.

Olvass tovább

Hozzászólás: Világpolitika és közgazdaságtan folyóirat beköszöntőjéhez

Caravaggio: Izsák feláldozása, 1603, forrás: wikipedia.org

Az új folyóirat bevezetőjében megfogalmazott álláspont, miszerint a gazdaság és a politika nem különülhet el, aligha cáfolható. Ugyancsak indokolt a felvetés, hogy új alapokon és elméleti keretek között kell vitát folytatni a gazdaságot és a társadalmat irányító értékrendről. Ezt a felvetést szeretném tovább bontani néhány gondolattal.

Olvass tovább

Beyond GDP: The Wealth Perspective of Sustainability

A GDP-n túl – a fenntarthatóság vagyoni szemlélete

A tőkealapú megközelítés, vagy a fenntarthatóság jóléti gazdaságtani szemlélete a gazdasági teljesítmény hagyományos mérőszámát hosszú távú szemlélettel bővíti “a GDP-n túlra”. A tőkejavak vagy a vagyon összessége a termelt, az emberi, a természeti és a társadalmi tőkéből áll, és a jelenlegi és a jövőbeli generációk jövedelmének, hasznának és jólétének forrása. Ennek a termelési alapnak a zsugorodása nem fenntartható fejlődést jelez. Míg a fenntarthatóság gyenge kritériuma lehetővé teszi az összes tőkeelem közötti helyettesítést, addig az erős kritérium nem engedi meg a természeti tőke megújuló összetevőjének csökkentését. A Világbank adatait felhasználva azt találtuk, hogy az 1995-2018 közötti időszakban az országok 14%-a, illetve 58%-a nem felelt meg a fenntarthatóság gyenge, illetve erős kritériumának. Emellett összehasonlító elemzést nyújtunk a jólét és összetevőiről néhány kiválasztott OECD-országban. Megállapítottuk, hogy a tőkeelemek közül arányaiban a humán tőke a legjelentősebb, amelyet a termelt tőke követ. A természeti tőke, mind a megújuló, mind a nem megújuló, messze lemarad ezektől. Eredményeink kérdéseket vetnek fel a gazdasági konvergenciával kapcsolatban, valamint megerősítik az adatok létrehozása és a gazdaságstatisztika további módszertani fejlesztésének szükségességét, beleértve a vagyon értékelését is.

The capital approach, or the wealth economy framework of sustainability broadens the conventional measure of economic performance “beyond GDP”, with a long-term view. The totality of capital assets, or wealth, is composed of produced, human, natural and social capital, and is seen as the source of income, benefits, and wellbeing of present and future generations. Shrinkage in this production base signals unsustainable development. While the weak criterion of sustainability allows substitution between all capital elements, the strong criterion does not allow reductions in the renewable component of natural capital. Using World Bank data, we found that during the 1995-2018 period, 14% and 58% of the countries globally did not meet the weak and the strong criteria of sustainability, respectively. Also, a comparative analysis of wealth and its components is provided for selected OECD countries. It is found that human capital is proportionally the most significant among the capital elements, followed by produced capital. Natural capital, both renewable and non-renewable, lags far behind. Our findings raise questions regarding the rationale of economic convergence, as well as confirm the necessity of further methodological improvements regarding data generation and statistics, including the valuation of assets.

https://retp.eu/index.php/retp/article/view/1521/1432

A vallások gazdagsága

Book Review of the Book The Wealth of Religions – The Political Economy of Believing and Belonging by R. J. Barro and R. M. McCleary

A Barro és McCleary által írt The Wealth of Religions (A vallások gazdagsága) című könyv a vallástudomány és a fejlődésgazdaságtan közötti korszakalkotó munka, amely tizenhat évnyi kutatás és szemináriumi munka összefoglalója nyolc fejezetben. A téma nagyon aktuális, figyelem felkeltő és bizonyos mértékig provokatív, tekintve, hogy a politika, a gazdaság és a vallás ma is megosztó téma a legtöbb társadalomban. A vallási terrorizmus, a vallási háborúk és a vallási diszkrimináció megújulásának korában e könyv megírása bátor elkötelezettségről tanúskodik a szabadság, az igazságosság és az egyetemes jólét mellett. Barro és McCleary, akik gazdasági, illetve morálfilozófiai háttérrel rendelkeznek, rengeteg tudományos munkát publikáltak, miközben egyidejűleg a Harvardon a Political Economy of Religions című órát is vezetik azokról a témákról, amelyekről ebben a könyvben írnak, és amelyeket a Princeton University Press adott ki.

The Wealth of Religions by Barro and McCleary is an epoch-making work of the inter-discipline of religious studies and development economics, an eight-chapter summary of sixteen years of research and seminar work. The topic is very up-to-date, eye-catching, and provocative to some extent, considering the fact that politics, economics, and religion remain divisive topics in most societies today. In an era of renewal of religious terrorism, religious wars, and religious discrimination, writing this book shows a brave commitment to freedom, justice, and universal prosperity. Barro and McCleary, coming from an economic and a moral philosopher background, respectively, have published plenty of academic papers, while simultaneously running the class Political Economy of Religions at Harvard on topics they write about in this book, published by the Princeton University Press.

https://retp.eu/index.php/retp/article/view/1524/1436

Ellentétek a tudományon belül

Jin és Jang

A közgazdasági Nobel-emlékdíjat 1968-ban alapította a Svéd Nemzeti Bank – ezzel ünnepelve fennállásának 300. évfordulóját -, 1969 óta pedig 54 alkalommal osztották ki eddig. Ezalatt az 54 év alatt 27 esetben osztották meg a díjat két vagy több közgazdász között, ami önmagában nem kirívó, hiszen a természettudományok esetében is gyakori, hogy egynél több tudományos életművet díjaznak az adott évben. Bizonyos értelemben sajátossága azonban a közgazdaságtani diszciplínának, hogy nem egyszer volt már példa arra, hogy egyazon évben olyan közgazdászokat díjaztak, akik látszólag egymásnak ellentmondó tudományos eredményekkel járultak hozzá a tudományág műveléséhez.

Olvass tovább

Az érték helye a menedzsment-tudományokban és a közgazdaságtanban   

William Blake: Noé bárkája a dupla szivárvány alatt, forrás https://www.mutualart.com/Artwork/Noah-s-Ark-under-a-Double-Rainbow/BB0663E15567E094C82A8B16DEA28304

Sylvia Nasar A nagy hajsza c. könyve több szempontból is az egyik legkedvesebb olvasmányom, amiből sok meglehetősen érdekes, már-már pletykaszerű információt bányászhat ki az ember jelentős hatású közgazdászok életéről. Az egyik kedvenc sorom az Alfred Marshallnak tulajdonított idézet:  „Csupán egy idegen földre tévedt filozófus vagyok”. Soha nem néztem utána Nasar forrásának, de voltaképp nem is annyira fontos, hogy valóban kimondta-e ezeket a szavakat Marshall, már az is sokatmondó, ha csak a szájába adták. Mindenesetre manapság én is valahogy úgy érzem magam, mint egy idegen földre tévedt közgazdász, amikor a különböző, alapvetően leendő menedzsereket célzó tanórákon üldögélek a Lisszaboni Egyetemen. Néhány oktatóm olyan nyelven beszél, és olyan terminusokat használ, amiket az agyam csak nagy erőfeszítések árán tud dekódolni, és sokszor elfog egyfajta nosztalgia a végtelen deriválások iránt, amiket igazándiból mindig is utáltam. Habár az egyetemi karrierem egy menedzsment képzésen kezdődött, gyorsan bevettem a közgazdaságtan felé tartó kanyart, aminek eredményeképp a menedzsment szakzsargont illetően mindezidáig jóindulattal is csak A1-es szintű passzív nyelvtudásom volt – még szerencse, hogy a jelentkezésnél csupán angol nyelvvizsgát vártak el. Azzal azért mégiscsak „eldicsekedhetek”, hogy a menedzserek és közgazdászok között meghúzódó nyelvi szakadéknak mindvégig tudatában voltam az egyetemi éveim alatt, de a K karos hallgatók jó öreg tudományos hübriszével felfegyverkezve mindig azt gondoltam, hogy én állok a szakadék – vagy a történelem? – „jó” oldalán. Most viszont figyelek, igyekszem behozni a lemaradásom, hiszen végtére is, ha nem is ugyanúgy, de ugyanarról kéne beszélnünk.

Olvass tovább