Marianna Mazzucato a Rajk Szakkollégium 2020-as Neumann-díjasa

Szabó Dorottya

A Rajk Szakkollégium 2020-as Neumann-díjasa Marianna Mazzucato, aki jelenleg a UCL[1] professzora, illetve a UCL Institute for Innovation & Public Purpose alapítója és igazgatója. Kutatási területe elsősorban az állam innovációban és ezáltal a gazdasági növekedésben betöltött szerepének megértése és újradefiniálása. Kutatási tevékenységén túl politikai tanácsadóként is működik, nemzetközi szervezetek és kormányfők kérik ki véleményét évek óta. Több nagyhatású könyv szerzője, melyek közül a The Value of Everything: making and taking in the global economy című művének segítségével próbálok a következőkben képet adni munkásságáról.

Mariana Mazzucato - Wikipedia
forrás: wikipédia

Olvass tovább

Közgazdaságtan: A bűnben fogant tudomány?

Összefoglaló A közgazdaságtan humanizálása c. könyv bemutatójáról

Baranyi Dániel Martin

A közgazdaságtan emberképét, az ún. homo oeconomicus-t gyakran vezetik vissza Adam Smithre és a láthatatlan kéz elméletére. A homo oeconomicus racionális és önző. Adam Smith a morálfilozófia skót professzora, akit a klasszikus közgazdaságtan atyjaként is számon tartanak, valóban erkölcstelen tudományt alapozott volna meg? A diszciplína alapítója A nemzetek gazdagsága (1776) előtt írta az Erkölcsi érzelmek elmélete (1759) című könyvét, melyet a filozófusok gyakran összeegyeztethetetlennek látnak a láthatatlan kéz elméletéhez kötött önző emberképpel. Vajon a közgazdaságtan tényleg bűnben fogant és ezért a tudományosságának alapja az erkölcstelenség? Többek között erre a kérdésre is keresi a választ A közgazdaságtan humanizálása c. könyv, melynek könyvbemutatóját 2020. augusztus 26-án tartották. A beszélgetést Sárvári Balázs, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója moderálta, beszélgetőpartnerei pedig Neszveda Gábor, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, valamint Bertók Rózsa, a Pécsi Egyetem egyetemi docense voltak.

Olvass tovább

Az átmenet ideje

Recenzió Markku Wilenius „A jövő nyomában” című könyvéről (Pallas Athéné Kiadó, Budapest, 2019)

Szerzők: Cserni Zsuzsa, Szabó Bálint, Szép Titanilla

A jövő nyomában - Pallas Athéné Könyvkiadó

Cikkünkben Markku Wilenius „A jövő nyomában” című könyvét szeretnénk bemutatni. A mű 2019-ben jelent meg magyarul a Pallasz Athéné Könyvkiadó gondozásában. A könyv a hosszú távú fejlődési hullámok Kondratyev-ciklusok szerint értelmezett elméletét használja fel azért, hogy megmagyarázza az olvasó számára jelenünk társadalmi-gazdasági makrofolyamatait úgy, hogy mindeközben rávilágít a jövőre is. A szerző szerint a jövő már látható körülöttünk, a könyvében pedig azokat a tényezőket azonosítja be, amelyek a közeljövőt meghatározzák.

Olvass tovább

Politika és közgazdaságtan a neoliberalizmus után

Recenzió Patrick J. Deneen „A liberalizmus kudarca” és Samuel Bowles „Az etikus gazdaság” című könyveiről

Szerző: Csontos Tamás

forrás: Pallas Athéné Könyvkiadó
forrás: alfahir.hu

A Budapesti Corvinus Egyetem egyik kurzusának keretében idén tavasszal két nagy sikerű könyv elolvasására és feldolgozására vállalkoztunk. Az első a Patrick J. Deneen által írt „A liberalizmus kudarca”, míg a második Samuel Bowles műve „Az etikus gazdaság” volt. A címükből talán úgy tűnhet, hogy ez a két könyv nem kapcsolódik egymáshoz, valójában viszont nagyon is hasonlítanak. Habár más nézőpontot használnak, de a probléma, amiről értekeznek, voltaképp ugyanaz. Deneen politikai szemszögből, míg Bowles közgazdasági perspektívából vizsgálódik, viszont lényegében mindketten a jelenleg válságban szenvedő világrend, a neoliberalizmus kritikájára vállalkoznak. A következőkben e két könyv bemutatására törekszem. 

Olvass tovább

Tibor Palánkai: Welcome! The Actuality of the Development Economics. Some suggestions for the Discussion

I warmly welcome the initiative of the Committee of Development Studies of HAS on discussing on the „New World” of Post-COVID 19 Crisis. I share the views that something new has to be created, a restart similar to what happened following the World Wars.

Palánkai Tibor - iASK - Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete, Kőszeg
source: iask.hu

Olvass tovább

Palánkai Tibor: A fejlődésgazdaságtan aktualitásáról (Javasolt vita problémák)

Nagy örömmel olvastam, hogy a Fejlődésgazdaságtani Szakosztály új honlapot indított, hiszen ma rendkívül fontos ez a kérdés nemcsak Magyarországon, hanem Európában és a világ egészén is. Érzékelhető, hogy egy új korszak kezdődik, egy olyan újjáépítés, ami a világháborúkat is követte.

Palánkai Tibor - iASK - Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete, Kőszeg
forrás: iask.hu

Olvass tovább

Christian Bjørnskov & Jacob Mchangama Hatást gyakorolnak a társadalmi jogok a társadalmi változásokra? (Do Social Rights Affect Social Outcomes?)

Eredetileg megjelent: American Journal of Political Science 2019, 63(2): 452-466

Christian Bjørnskov az Aarhus Egyetem Gazdaságtudományi és Üzleti Gazdaságtan Tanszékének professzora. Főbb kutatási területei többek közt az új intézményi közgazdaságtan területéhez, a szubjektív jólét és az élettel való elégedettség, illetve a kereskedelemelmélet és nemzetközi közgazdaságtan területéhez köthetők.

Jacob Mchangama dán ügyvéd, emberi jogi képviselő és társadalmi kommentátor. Az emberi jogokra, a szólásszabadságra és a jogállamiságra összpontosító koppenhágai székhelyű Justitia agytröszt alapítója és igazgatója.

A cikk célja felülvizsgálni, hogy a gazdasági, társadalmi és kulturális jogok (angol rövidítése: ESCRs, economic, social and cultural rights) bevezetése hatással bír-e a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésre. A tanulmány vizsgálati alapjául szolgáló adathalmaz 1960 és 2010 közötti időszak alatt vizsgálja három fő társadalmi jog (az egészséghez, oktatáshoz és társadalmi biztonsághoz való jog) alkotmányi státuszát. Ezen ESCRs jogokra a cikk próbál szükségszerűen de jure státuszban fókuszálni, habár felhívják a szerzők a figyelmet utóbbi jogok alkalmazásakor a nemzeti jogalkotásban a de jure és de facto státusz homályos megkülönböztethetőségére.

American Journal of Political Science - Wiley Online Library

A bevezetést követően a cikk három fő fejezetre tagolódik: az ESCR jogok elméleti perspektíváira, az adat- és empirikus stratégiára, illetve az ESCRs jogok tényleges fejlesztéseire.

  1. Az ESCRs jogok elméleti perspektívái

Az elméleti perspektívák jogi és gazdasági perspektívákra ágaznak. A jogi részben áttekintésre kerül az ESCRs és a társadalmi és politikai emberi jogok (angol rövidítése: CPR, civil and political rights) szabályozástörténeti háttere. Bemutatásra kerül a hidegháború ideológiai hátteret adó szerepe ezen jogok kikényszerítésében, illetve számos szervezet és ország joggyakorlatában való elhelyezése. Míg globális tendencia mutatkozik arra, hogy az ESCRs és CPR jogokat számos bíróság jogilag egyezően kezelje, addig több liberális demokrácia, mint Dánia, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Lengyelország, Hollandia, Kanada, Írország és Svájc máshogy tekint ezen jogokra. Az ESCRs jogokat olyan politikai célnak tartják, melyek hiányosak és természetükből adódóan nem lehet ugyanúgy érvényesíteni a törvényben őket, mint a CPR jogokat. Míg az ESCRs jogok oszthatatlanságát és jogi érvényesítését támogatók rámutatnak ezen jogok bevezetésében rejlő akadémiai, intézményi és jogtudományi szintek fejlődésére, addig a jogi vita közel sincs elrendezve körülötte.

A gazdasági perspektíva, hasonlóan a jogihoz, nem egyértelmű. Politikai-gazdasági szemszögből nézve az ESCRs jogok bevezetése nincs kikristályosodva, és négy gazdasági problémát is felvetnek. Ezek: a.) Bizonyos egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, mint emberi jog. b.) A középtávon hátrányos helyzetet okozó tranzakciós költségek az egészségügy, oktatás, és szociális mutatók tekintetében. c.) Növekvő inflációs mutatók és későbbi strukturális változások. d.) Más emberi jogok aláásása (de legalábbis a polgári szabadságjogoké), ami az ESCRs jogok bevezetésével járhat.

  • Adat- és empirikus stratégia

A vizsgálat során a fő változók azt mérték, hogy egy ország implementálta vagy sem az ESCRs jogokat. Ennek forrásául a Szellemi Tulajdon Világszervezetének weboldala szolgált, mely adathalmaza 188 független állam alkotmányát mérte fel. Az adatok felállításának nehézsége abból adódik, hogy nehéz felmérni, mely országokra jellemző az ESCRs jogok betartatása, vagyis például az alkotmányos jogok érvényesítésre kerülnek vagy sem.

A legfőbb függő változókat az ESCRs jogok elsődleges következményeinek megragadására választották ki. Ezen függő változók: a népegészség, az oktatás és a jövedelmi egyenlőtlenség. Utóbbiak alternatív mérőszámai az első esetében az immunizációs mutatók és gyermekhalandósági mutatók, a második esetében az általános és középiskola elvégzésének mutatói, a harmadik esetében piaci jövedelem egyenlőtlenségi mutatók (adó és transzfer nélküli nettó jövedelmet használnak).

A kvantitatív adatok bemutatását és vizsgálatának módszerét követően áttekinti a tanulmány, hogy az ESCRs jogok bevezetése miként hat az egészségügy, oktatás és társadalmi biztonság területén. Továbbá áttekintésre kerül a téma általános emberi jogi szempontból, valamint az intézményi keretszerkezet minősége alapján. Végül olyan ESCRs jogok bevezetése kapcsán felmerülő mellékhatásokról is szó esik, mint az állami kiadások és az infláció alakulása.

Az eredmények összefoglalását megelőzően robusztusság tesztnek vetik alá az eredményeket. Mivel ugyan minden hatást nagy, hosszú távú panelek mentén kutatják a szerzők, a kiugró értékek kockázata ennek ellenére is fennáll. Elmondható, hogy a legfőbb eredmények stabilnak mutatkoznak kellően átfogó robusztusság tesztek elvégzése után. Mint kiderült, azon néhány látszólag szignifikáns, egészségi joggal és immunizációval összefüggésben lévő hatás csak pár országra volt jellemző, és így nem általánosítható a többi országra.

A tanulmány során arra az eredményre jutottak a vizsgálatok, hogy az ESCRs jogok bevezetésének nincs megfigyelhető, pozitív, hosszú távú következménye az egészségügy, oktatás vagy szegénység és jövedelemegyenlőtlenség területein. Röviden a szerzők konklúziója az eredmények alapján az, hogy az 1960-as évektől tekintett történelmi tapasztalat szerint az ESCRs jogok nemzeti alkotmányba való implementálása következetlen.

Ressely Kinga

Christopher Claassen Segíti a köztámogatás a demokrácia túlélését?

(Does Public Support Help Democracy Survive?)

Eredetileg megjelent: American Journal of Political Science 2020, 64(1): 118-134

Cristopher Claassen politológus, jelenleg a Glasgow-i Egyetem Társadalom- és Politikatudományi Intézetének adjunktusa. Kutatási területe a közvélemény demokráciával kapcsolatos attitűdjeinek, és a többségben lévő csoportok bevándorló és etnikai csoportok iránti attitűdjeinek vizsgálata. Érdeklődése főként arra irányul, hogy ezen vélemények miként formálják a politikai intézményeket és a politikai viselkedést.

A cikk célja, hogy részletesen bemutassa statisztikai módszerek alkalmazásával és azok kifejtésével, hogy az állami vagy más köztámogatások, és azok mértéke milyen hatással vannak a demokrácia fenntartására és kialakulására. Továbbá arra a kérdésre próbál választ adni, hogy a támogatás valóban segíti-e a demokráciát a túlélésben.

Széles körben elfogadott, hogy a köztámogatások segítik a demokrácia meglétét, azonban empirikusan ez nem kellően alátámasztott. Éppen utóbbi miatt foglalkozik Christopher Claassen a témával. A tanulmánynak két jelentős előnye van a korábbi kutatásokkal szemben. Egyrészt a szerző transznacionális közvéleménykutatási projektek adatait használja fel. Másrészt  ̶  az időbeni és országok közti eltéréseket figyelembe véve  ̶  lehetővé teszi a nem megfigyelt országspecifikus zavaró hatások és a demokrácia korábbi szintjének hatásait a jelenlegi támogatási szintre korrigálva.

American Journal of Political Science

A korábbi kutatások legnagyobb hátránya az időben csak töredezetten rendelkezésre álló adatokból adódik. Az elemzők ezeket a töredezett, fragmentált adatokat elhagyták és csak az ugyanakkor, ugyanazon módszerrel készült kérdőíves projektre fókuszáltak. Ezzel szemben Claassen a maga által fejlesztett Bayesian Latent Trait Model-t használja, mely bizonyítottan pontosabb, mint az alternatív módszerek. Így számos érdekes és hasznos adatot és azok időbeli variációit használhatja, melyet a korábbi elemzők az adatok fragmentáltsága miatt elhagytak. Összesen 135 ország 4-29 évig terjedő idősorait tudta megvizsgálni.

Néhány megállapítást, feltevést szükséges megemlíteni, mely a tanulmány egészén átível. Először is a tanulmány számos ponton szembeállítja a támogatás hatását demokratikus környezet és autokrácia között. Ezen kívül a szerző hangsúlyozza a demokrácia meglévő és korábbi szintjének figyelembe vételét a későbbi hatások vizsgálatához.

A tanulmányban kifejtett elemzés arra az eredményre vezet, hogy demokratikus rendszerben a demokrácia támogatása szignifikánsan és jelentősen összefügg a későbbiekben bekövetkező változásokkal. Továbbá a támogatás sokkal robusztusabban áll összeköttetésben a demokrácia tűrőképességével abban az esetben, ha már korábbi hagyománya volt az országban a demokráciának, szemben azzal, ha az először jön létre. Más szavakkal fogalmazva, amit 50 évvel ezelőtt Lipset és Easton hipotézisként megfogalmazott: a köztámogatások csakugyan segítik a demokráciát a túlélésben.

A következőkben röviden összefoglalásra kerül a cikk felépítése és dióhéjban bemutatja a tanulmány főbb mérföldköveit.

A bevezetést követően a szerző felvázolja a demokratikus támogatás elméletét Platóntól indulva, érinti Lipset és Easton demokratikus támogatás elméletét, majd pedig Inglehart és Welzel alternatív megközelítését vázolja a demokrácia politikai kultúrájára vonatkozóan. Ezután megemlítésre kerülnek az elmélet már létező tesztelései, melyet a hipotézisek megfogalmazása követ.

A demokratikus támogatás elmélete számos tesztelendő hipotézist vet fel. A meglévő tanulmányokat követve a cikk általános hipotéziseket tesztel, melyek a következők:

H1: A köztámogatás a demokrácia érdekében pozitívan kapcsolódik a demokráciában bekövetkező későbbi változásokhoz.

H2: A köztámogatás a demokrácia érdekében pozitívan asszociál a későbbi változásokkal már létező demokráciákban. 

H3: A támogatás elősegíti az autokrata rezsimek demokratizálódását.

Az Adatok című fejezetben részletezi a szerző a demokrácia és a demokratikus támogatás mérésének módszereit. Ezt követően az Empirikus stratégia című részben magyarázatot találunk – a feltételezések és az ökonometriai módszerek ismertetésével – a támogatás okozati hatásáról a későbbiekben kialakult demokráciákban. Végül a 2. és 3. hipotézis tesztelése kerül átgondolásra, mely szerint a támogatás hatása kontingens a demokrácia meglévő szintjével.

A konklúzió és az eredmények összefoglalása előtt külön fejezetekben azonosítja a szerző a támogatás okozati hatásait, illetve a támogatás demokrácia kialakulására és túlélésére gyakorolt hatásait. Utóbbi fejezetben további kiegészítő modellek használata bizonyítékot mutat a H2 hipotézisre, vagyis a támogatás segíti a demokráciát fenntartani. Bizonyítékot a támogatás demokratizáló hatására nem találtak, vagyis a H3 hipotézis nem került bizonyításra. Továbbá csak vegyes bizonyíték áll rendelkezésre a H1 hipotézis átfogó hatására.

A vizsgálatok eredménye tehát a következő: a támogatás hatása olyan rendszerekben koncentrált, melyek már demokratikusan működnek. Vagyis míg a támogatás segíti fenntartani a demokráciát, úgy tűnik, hogy nem segíti az autokráciák demokratizálását.

Végezetül a cikk a megelégedettség szerepét vizsgálja a demokrácia teljesítménye kapcsán. Tesztelésre kerül, hogy a demokratikus megelégedettség támogató hatásán túlmenően segíti-e a demokratikus támogatás a demokrácia fenntartását. Ebből két következtetés vonható le, melyek konzisztensek Lipset és Easton demokratikus támogatás elméletével.

  1. A specifikus támogatás csekély vagy nem független hatást gyakorol a demokrácia bukására vagy felemelkedésére.
  2. A diffúz támogatás segíti fenntartani a demokratikus rezsimeket, és ezt kellően eltérően teszi bármily specifikus támogatástól, melyet a demokrácia bevonzhat az instrumentális teljesítménymérés következtében.

Ressely Kinga

Benczes István: Konfliktus és kooperáció a nemzetközi kapcsolatokban: A (neo)realizmus és a neoliberális institucionalizmus együttélése

Az intézmények széles körben hozzáférhető, megbízható és legfőképpen új információt generálnak. A nemzetközi intézmények funkciója ebben az értelmezésben tehát kettős:
(1) monitorozzák a vállalások teljesítését, illetve (2) megosztják (nyilvánosságra hozzák) az így nyert információkat.

Kedves Olvasóink a teljes anyagot itt találják: http://lawecon.uni-corvinus.hu/fileadmin/user_upload/hu/kozgazdasagtudomanyi_kar/files/Koz_gazdasag/online_tanulmanyok/Koz-gazdasag_2020-1_3cikk.pdf

MTA Könyvtár és Információs Központ