Christopher Claassen Segíti a köztámogatás a demokrácia túlélését?

(Does Public Support Help Democracy Survive?)

Eredetileg megjelent: American Journal of Political Science 2020, 64(1): 118-134

Cristopher Claassen politológus, jelenleg a Glasgow-i Egyetem Társadalom- és Politikatudományi Intézetének adjunktusa. Kutatási területe a közvélemény demokráciával kapcsolatos attitűdjeinek, és a többségben lévő csoportok bevándorló és etnikai csoportok iránti attitűdjeinek vizsgálata. Érdeklődése főként arra irányul, hogy ezen vélemények miként formálják a politikai intézményeket és a politikai viselkedést.

A cikk célja, hogy részletesen bemutassa statisztikai módszerek alkalmazásával és azok kifejtésével, hogy az állami vagy más köztámogatások, és azok mértéke milyen hatással vannak a demokrácia fenntartására és kialakulására. Továbbá arra a kérdésre próbál választ adni, hogy a támogatás valóban segíti-e a demokráciát a túlélésben.

Széles körben elfogadott, hogy a köztámogatások segítik a demokrácia meglétét, azonban empirikusan ez nem kellően alátámasztott. Éppen utóbbi miatt foglalkozik Christopher Claassen a témával. A tanulmánynak két jelentős előnye van a korábbi kutatásokkal szemben. Egyrészt a szerző transznacionális közvéleménykutatási projektek adatait használja fel. Másrészt  ̶  az időbeni és országok közti eltéréseket figyelembe véve  ̶  lehetővé teszi a nem megfigyelt országspecifikus zavaró hatások és a demokrácia korábbi szintjének hatásait a jelenlegi támogatási szintre korrigálva.

American Journal of Political Science

A korábbi kutatások legnagyobb hátránya az időben csak töredezetten rendelkezésre álló adatokból adódik. Az elemzők ezeket a töredezett, fragmentált adatokat elhagyták és csak az ugyanakkor, ugyanazon módszerrel készült kérdőíves projektre fókuszáltak. Ezzel szemben Claassen a maga által fejlesztett Bayesian Latent Trait Model-t használja, mely bizonyítottan pontosabb, mint az alternatív módszerek. Így számos érdekes és hasznos adatot és azok időbeli variációit használhatja, melyet a korábbi elemzők az adatok fragmentáltsága miatt elhagytak. Összesen 135 ország 4-29 évig terjedő idősorait tudta megvizsgálni.

Néhány megállapítást, feltevést szükséges megemlíteni, mely a tanulmány egészén átível. Először is a tanulmány számos ponton szembeállítja a támogatás hatását demokratikus környezet és autokrácia között. Ezen kívül a szerző hangsúlyozza a demokrácia meglévő és korábbi szintjének figyelembe vételét a későbbi hatások vizsgálatához.

A tanulmányban kifejtett elemzés arra az eredményre vezet, hogy demokratikus rendszerben a demokrácia támogatása szignifikánsan és jelentősen összefügg a későbbiekben bekövetkező változásokkal. Továbbá a támogatás sokkal robusztusabban áll összeköttetésben a demokrácia tűrőképességével abban az esetben, ha már korábbi hagyománya volt az országban a demokráciának, szemben azzal, ha az először jön létre. Más szavakkal fogalmazva, amit 50 évvel ezelőtt Lipset és Easton hipotézisként megfogalmazott: a köztámogatások csakugyan segítik a demokráciát a túlélésben.

A következőkben röviden összefoglalásra kerül a cikk felépítése és dióhéjban bemutatja a tanulmány főbb mérföldköveit.

A bevezetést követően a szerző felvázolja a demokratikus támogatás elméletét Platóntól indulva, érinti Lipset és Easton demokratikus támogatás elméletét, majd pedig Inglehart és Welzel alternatív megközelítését vázolja a demokrácia politikai kultúrájára vonatkozóan. Ezután megemlítésre kerülnek az elmélet már létező tesztelései, melyet a hipotézisek megfogalmazása követ.

A demokratikus támogatás elmélete számos tesztelendő hipotézist vet fel. A meglévő tanulmányokat követve a cikk általános hipotéziseket tesztel, melyek a következők:

H1: A köztámogatás a demokrácia érdekében pozitívan kapcsolódik a demokráciában bekövetkező későbbi változásokhoz.

H2: A köztámogatás a demokrácia érdekében pozitívan asszociál a későbbi változásokkal már létező demokráciákban. 

H3: A támogatás elősegíti az autokrata rezsimek demokratizálódását.

Az Adatok című fejezetben részletezi a szerző a demokrácia és a demokratikus támogatás mérésének módszereit. Ezt követően az Empirikus stratégia című részben magyarázatot találunk – a feltételezések és az ökonometriai módszerek ismertetésével – a támogatás okozati hatásáról a későbbiekben kialakult demokráciákban. Végül a 2. és 3. hipotézis tesztelése kerül átgondolásra, mely szerint a támogatás hatása kontingens a demokrácia meglévő szintjével.

A konklúzió és az eredmények összefoglalása előtt külön fejezetekben azonosítja a szerző a támogatás okozati hatásait, illetve a támogatás demokrácia kialakulására és túlélésére gyakorolt hatásait. Utóbbi fejezetben további kiegészítő modellek használata bizonyítékot mutat a H2 hipotézisre, vagyis a támogatás segíti a demokráciát fenntartani. Bizonyítékot a támogatás demokratizáló hatására nem találtak, vagyis a H3 hipotézis nem került bizonyításra. Továbbá csak vegyes bizonyíték áll rendelkezésre a H1 hipotézis átfogó hatására.

A vizsgálatok eredménye tehát a következő: a támogatás hatása olyan rendszerekben koncentrált, melyek már demokratikusan működnek. Vagyis míg a támogatás segíti fenntartani a demokráciát, úgy tűnik, hogy nem segíti az autokráciák demokratizálását.

Végezetül a cikk a megelégedettség szerepét vizsgálja a demokrácia teljesítménye kapcsán. Tesztelésre kerül, hogy a demokratikus megelégedettség támogató hatásán túlmenően segíti-e a demokratikus támogatás a demokrácia fenntartását. Ebből két következtetés vonható le, melyek konzisztensek Lipset és Easton demokratikus támogatás elméletével.

  1. A specifikus támogatás csekély vagy nem független hatást gyakorol a demokrácia bukására vagy felemelkedésére.
  2. A diffúz támogatás segíti fenntartani a demokratikus rezsimeket, és ezt kellően eltérően teszi bármily specifikus támogatástól, melyet a demokrácia bevonzhat az instrumentális teljesítménymérés következtében.

Ressely Kinga

Benczes István: Konfliktus és kooperáció a nemzetközi kapcsolatokban: A (neo)realizmus és a neoliberális institucionalizmus együttélése

Az intézmények széles körben hozzáférhető, megbízható és legfőképpen új információt generálnak. A nemzetközi intézmények funkciója ebben az értelmezésben tehát kettős:
(1) monitorozzák a vállalások teljesítését, illetve (2) megosztják (nyilvánosságra hozzák) az így nyert információkat.

Kedves Olvasóink a teljes anyagot itt találják: http://lawecon.uni-corvinus.hu/fileadmin/user_upload/hu/kozgazdasagtudomanyi_kar/files/Koz_gazdasag/online_tanulmanyok/Koz-gazdasag_2020-1_3cikk.pdf

MTA Könyvtár és Információs Központ