November 21-én, pénteken a Budapesti Corvinus Egyetem G-épületében rendezett konferencián az agrár-fenntarthatóság és az ESG szerepéről kezdeményeztek intenzív szakmai párbeszédet. A nap fő üzenete az volt, hogy az agrárium nemcsak érintettje, hanem kulcsterülete is a jelen gazdaságpolitikai átalakulásnak: az új iparpolitikai megközelítésekben a fenntarthatóság és a tudásalapú fejlesztés azonnali gyakorlati jelentőséggel bírnak. Az összefoglaló itt olvasható.
Mi tanulhat Európa Friedrich Listtől?
Az esszé szerint az EU 2025-re útelágazáshoz érkezett: az USA-val és Kínával szembeni technológiai lemaradás és a stratégiai függőségek „külső periferizálódást”, míg az Észak–Dél és Nyugat–Kelet fejlettségi szakadék „belső periferizálódást” okoz. A szerzők a Draghi-jelentést kiegészítve amellett érvelnek, hogy e kettős válság hátterében a neoliberális örökség áll: aszimmetrikus integráció, költségalapú versenystratégia, iparpolitikai visszavonulás és a technológiai fejlődés piacra bízása. Friedrich List „fejlődésgazdaságtani” nézőpontjára támaszkodva öt tanulságot adnak: (1) szimmetrikus integráció és felzárkóztatás; (2) a termelőerők – intézmények, tudás, infrastruktúra – építése a rövid távú piaci érték helyett; (3) iparpolitika mint kulturális-társadalmi küldetés; (4) innováció és technológia aktív irányítása; (5) a közérdek elsődlegessége a magánérdekkel szemben. Céljuk egy ellenállóbb, egységesebb Európa, amely képes megállítani a belső és külső pozícióvesztést és új pályát nyit.
Generációváltás a családi vállalkozásokban és a vállalati csődkockázat
JiaYing Deng és Qin Ren: Intragenerational Succession in Family Businesses and the Risk of Corporate Default. Eredetileg megjelent: Finance Research Letters, 2025, 73: 106559
A Deng–Ren (2025) tanulmány azt vizsgálja, hogy az intergenerációs utódlás miként hat a családi vállalatok fizetésképtelenségi (default) kockázatára a sanghaji és sencseni A részvénypiacokon. A szerzők 2011–2019 közötti, legalább 10%-os családi/egyéni kontrollal rendelkező cégek adatait elemzik; az utódlást az igazgatótanácsi elnöki pozíció első generációról a másodikra történő átadásával mérik. A csődkockázatot a Bharath–Shumway (2008) default-valószínűségi modell alapján becsülik, kontrollváltozók bevonásával. Elméletileg az utódlás a családi kontroll és értékek folytonosságán, a konzervatív pénzügyi politikán és a beruházások visszafogásán keresztül csökkentheti a kockázatot. Az eredmények szerint az utódlás szignifikánsan mérsékli a default valószínűségét; a hatást részben a beruházási aktivitás csökkenése közvetíti, és különösen erős a likviditási korlátokkal küzdő cégeknél. A tanulmány empirikus bizonyítékot ad a családi cégek kockázatkezeléséhez és az utódlási irodalomhoz. Az összefoglaló itt olvasható.
Családi vállalkozások utódlása, a vágy és valóság között
André Pahnke, Susanne Schlepphorst, Nadine Schlömer-Laufen: Family Business successions between desire and reality. Eredetileg megjelent: Journal of Business Venturing Insights, 2024, 21: e00457
A tanulmány a családi vállalkozások generációváltásának „vágy és valóság” közti eltérését méri fel: a tulajdonosok utódlási szándéka milyen arányban válik tényleges átadássá, és mi magyarázza a tervek feladását vagy elcsúszását. Kvantitatív, longitudinális elemzésben német panel- és adminisztratív adatokból a 2012-ben jelzett terveket hasonlítják össze a 2018-ig bekövetkező kimenetekkel. 2012-ben a cégek 6,3%-a tervezett átadást 5 éven belül. A tervezők körében mindössze 12% valósította meg a vezetésváltást, 58% változatlanul működött, 30,5% pedig megszűnt. A nem tervezett utódlások száma 5,5-szöröse a tervezetteknek. Az elégtelen nyereségesség és a gyenge versenyképesség együtt gyakran kényszerű megszűnéshez vagy nem szándékolt átadáshoz vezet, míg a nagyobb méret, a nemzetközi értékesítés és a képzési-fejlesztési aktivitás mérsékli e kockázatot. Következtetés: az utódlás ritkán alakul terv szerint, a transzgenerációs folytonosság nem magától értetődő. Az összefoglaló itt olvasható.
„A szervezeti kultúra olyan mechanizmus, amely lehetővé teszi az egyének számára, hogy alkalmazkodjanak a tágabb kontextuális és technológiai változásokhoz.”
Interjú Hulusi Cenk Sözen professzorral
Az interjú Cenk Sözen nézőpontjából mutatja be, miként alakítja át a mesterséges intelligencia a vezetést és a vállalati kultúrát. Az autonóm AI-eszközök és a digitális kommunikáció csökkenthetik az alsó- és középszintű menedzsment szerepét: az operatív egységek közvetlenebbül kapcsolódhatnak a stratégiai szinthez, miközben a rutinfeladatok aránya visszaesik. A „sötét gyárak” logikája és a közvetítő munkakörök automatizálása létszámcsökkenést, szorosabb költségkontrollt és bizonytalanabb munkafeltételeket hozhat. Európában egyszerre várható technikai konvergencia (standardizált protokollok, integrált ellátási láncok) és kontextusfüggő eltérés a biztonsági kockázatok kezelésében. Sözen szerint az MI-vezérelt, összekapcsolt ökoszisztémák új etikai és koordinációs kihívásai miatt felértékelődik a civil szervezetek és a kamarák közvetítő-szabályozó szerepe. A gazdaságpolitika feladata olyan kultúrák támogatása, amelyek a technológiai hatékonyságot az emberi jólléttel össze tudják hangolni.
A vállalatok körében a kulturális homogenizáció nem valószínű
Interjú Peter Bamberger professzorral
Az interjú Peter Bamberger értelmezésében bemutatja, hogy a menedzsment munkavállaló-központúságát nem önmagában a technológia, hanem a gazdasági és munkaerőpiaci ciklusok is alakítják: a gyakorlatok a normatív és racionális logikák között ingáznak. A következő korszak kettős lehet: a szűkös, magas képzettségű munkaerőért a cégek munkavállaló-barátabbak, az MI pedig leveszi róluk a rutinterheket; ezzel szemben sok munka kommodifikálódik vagy eltűnik, ami költségkontrollt teljesítmény-monitorozást és bizonytalanságot hozhat. Az ellátási láncok AI- és robotikai átalakulása konvergenciát ösztönöz, de a teljes kulturális homogenizációt a „tárgyalt rend” az alapítói értékek és a helyi környezet miatt valószínűtlennek tartja. A tudásalapú gazdaságban az egyetemek üzletiesednek, a vállalatok pedig átvesznek tudástermelő normákat; az ipar–egyetem partnerségek bővülnek. A DEI a bértranszparencián és a vezetői értékek nyitottabbá tételén keresztül erősíti az innováció és az agilitás feltételeit.
A GEM adatainak felhasználása egy nemzeti kkv-stratégia kialakításához
A Global Enterpreneurship Monitor (továbbiakban: GEM) a világ legnagyobb vállalkozáskutatása, amely 1999 óta gyűjt adatokat a világ országainak vállalkozási ökoszisztémáiról, az általános vállalkozói atmoszféráról, a lakosság vállalkozási hajlandóságáról, a születő, működő és megszűnő vállalkozások arányáról. A kutatás fontos érdeme, hogy évenként ismétlődő longitudinális jellege és nemzetközi volta miatt lehetővé teszi az időbeli és az országok közötti összehasonlítást. A tanulmány elemzi a hazai kkv szektort a GEM adataira támaszkodva, és javaslatokat fogalmaz meg a hazai kkv-stratégiára vonatkozóan.
Innováció, hálózatosodás és a kamarák szerepe
A nemzetek versenyképességének fő forrása az innováció, ami korunkban már nem „egycéges” feladat. Elsősorban azért, mert a költségigénye jelentősen megnőtt, másodsorban pedig azért, mert egyre bonyolultabb és kiszámíthatatlanabb környezetben kell a cégeknek helytállniuk, amelyek közepette az együttműködés, még versenytársak esetén is, jelentős üzleti előnyöket kínál. Ezért előtérbe kerültek a különböző együttműködési formák, a klaszterek különböző változatai és az innovációs ökoszisztémák, amelyek pontos értelmezése körül még szakmai viták vannak. A tanulmány itt érhető el.
A cél a strukturális átalakulás
Interjú Dr. habil. Conka Zsolttal, az Óbudai Egyetem docensével
Az interjú a magyar–amerikai megállapodás atomenergetikai elemeit két tengelyen értelmezi: a Paksi Atomerőmű üzemanyag-ellátásának diverzifikációját és a kis moduláris reaktorok (SMR) lehetséges szerepét. Conka Zsolt hangsúlyozza, hogy a nukleáris fűtőelem nem „szabványos benzin”: a VVER-440 reaktorokhoz illeszkedő kazetták geometriája, hőterhelés alatti viselkedése és a hűtővíz-áramlás miatt a beszállítóváltás hosszú, biztonságkritikus engedélyezési folyamat. Geopolitikailag a Westinghouse belépése az energiafüggetlenséget erősíti: a kockázat nem azonnali leállás, hanem a stratégiai készletek későbbi kimerülése után válna végzetessé. A technológia érettségét a több mint egy évtizedes fejlesztés és a finn/ukrán referenciák támasztják alá. Az SMR-ek kapcsán óvatosság indokolt: a versenyképesség feltétele a sorozatgyártás, ezért Magyarországon inkább 2030–2040 után képzelhetők el, főként ipari parkok közelében. Előnyük a rugalmasság és a decentralizáció, ugyanakkor a sok kis egység integrálása csak MI-alapú hálózatirányítással és prediktív biztonsági megoldásokkal tartható stabilan.
„A békeidő és a környező országok sikertörténete reményt ad a hosszú távú felzárkózásra a Balkánon.”
Interjú Pogátsa Zoltán egyetemi docenssel
Az interjú Pogátsa Zoltán értelmezésén keresztül vizsgálja a görög gazdaság jelenlegi növekedésének okait és korlátait, valamint a válságkezelés európai tanulságait. A beszélgetés központi állítása szerint Görögország „felzárkózásának” megértéséhez először az eurózóna első évtizedében kialakult, negatív reálkamatokra épülő hitel- és tőkebeáramlási buborékot kell értelmezni, amely önálló monetáris politika híján nem volt kezelhető nemzeti szinten. A buborék kipukkanása után a túlzott fiskális megszorítások – különösen az oktatás, egészségügy és infrastruktúra forrásainak visszavágása – egy évtizedre mesterségesen fékezték a növekedést. Fordulatot jelentett a 2012-es EKB-stratégia („Whatever it takes!”) és a mennyiségi könnyítés, majd a COVID-időszakban konszenzussá váló anti-megszorítási szemlélet. A mai görög növekedést Pogátsa részben a külső nyomás enyhülésével, részben a belső leértékelődéssel magyarázza, amely azonban mély társadalmi költségekkel járt: rezignációval, elvándorlással és a városi környezet leépülésével. A termelékenységi felzárkózás korlátjaként a humán tőkébe és K+F-be irányuló alacsony beruházás, illetve a földrajzi adottságokból fakadó iparosítási nehézségek jelennek meg; ugyanakkor a zöldenergia-lehetőségek kiaknázatlansága potenciális kitörési pontként kerül elő. Az interjú kitér a demokrácia stabilitására (a katonai beavatkozás elmaradásának történeti okai), valamint a Nyugat-Balkán eltérő felzárkózási pályáira, ahol a tőkehiány, az infrastruktúra-elszigeteltség és a populista politikai ciklusok mellett az EU aktívabb, „Marshall-terv-szerű” fejlesztéspolitikája jelenhetne meg kulcsfeltételként.