Eredetileg megjelent: American Journal of Political Science 2019, 63(2): 452-466
Christian Bjørnskov az Aarhus Egyetem Gazdaságtudományi és Üzleti Gazdaságtan Tanszékének professzora. Főbb kutatási területei többek közt az új intézményi közgazdaságtan területéhez, a szubjektív jólét és az élettel való elégedettség, illetve a kereskedelemelmélet és nemzetközi közgazdaságtan területéhez köthetők.
Jacob Mchangama dán ügyvéd, emberi jogi képviselő és társadalmi kommentátor. Az emberi jogokra, a szólásszabadságra és a jogállamiságra összpontosító koppenhágai székhelyű Justitia agytröszt alapítója és igazgatója.
A cikk célja felülvizsgálni, hogy a gazdasági, társadalmi és kulturális jogok (angol rövidítése: ESCRs, economic, social and cultural rights) bevezetése hatással bír-e a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésre. A tanulmány vizsgálati alapjául szolgáló adathalmaz 1960 és 2010 közötti időszak alatt vizsgálja három fő társadalmi jog (az egészséghez, oktatáshoz és társadalmi biztonsághoz való jog) alkotmányi státuszát. Ezen ESCRs jogokra a cikk próbál szükségszerűen de jure státuszban fókuszálni, habár felhívják a szerzők a figyelmet utóbbi jogok alkalmazásakor a nemzeti jogalkotásban a de jure és de facto státusz homályos megkülönböztethetőségére.
A bevezetést követően a cikk három fő fejezetre tagolódik: az ESCR jogok elméleti perspektíváira, az adat- és empirikus stratégiára, illetve az ESCRs jogok tényleges fejlesztéseire.
- Az ESCRs jogok elméleti perspektívái
Az elméleti perspektívák jogi és gazdasági perspektívákra ágaznak. A jogi részben áttekintésre kerül az ESCRs és a társadalmi és politikai emberi jogok (angol rövidítése: CPR, civil and political rights) szabályozástörténeti háttere. Bemutatásra kerül a hidegháború ideológiai hátteret adó szerepe ezen jogok kikényszerítésében, illetve számos szervezet és ország joggyakorlatában való elhelyezése. Míg globális tendencia mutatkozik arra, hogy az ESCRs és CPR jogokat számos bíróság jogilag egyezően kezelje, addig több liberális demokrácia, mint Dánia, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Lengyelország, Hollandia, Kanada, Írország és Svájc máshogy tekint ezen jogokra. Az ESCRs jogokat olyan politikai célnak tartják, melyek hiányosak és természetükből adódóan nem lehet ugyanúgy érvényesíteni a törvényben őket, mint a CPR jogokat. Míg az ESCRs jogok oszthatatlanságát és jogi érvényesítését támogatók rámutatnak ezen jogok bevezetésében rejlő akadémiai, intézményi és jogtudományi szintek fejlődésére, addig a jogi vita közel sincs elrendezve körülötte.
A gazdasági perspektíva, hasonlóan a jogihoz, nem egyértelmű. Politikai-gazdasági szemszögből nézve az ESCRs jogok bevezetése nincs kikristályosodva, és négy gazdasági problémát is felvetnek. Ezek: a.) Bizonyos egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, mint emberi jog. b.) A középtávon hátrányos helyzetet okozó tranzakciós költségek az egészségügy, oktatás, és szociális mutatók tekintetében. c.) Növekvő inflációs mutatók és későbbi strukturális változások. d.) Más emberi jogok aláásása (de legalábbis a polgári szabadságjogoké), ami az ESCRs jogok bevezetésével járhat.
- Adat- és empirikus stratégia
A vizsgálat során a fő változók azt mérték, hogy egy ország implementálta vagy sem az ESCRs jogokat. Ennek forrásául a Szellemi Tulajdon Világszervezetének weboldala szolgált, mely adathalmaza 188 független állam alkotmányát mérte fel. Az adatok felállításának nehézsége abból adódik, hogy nehéz felmérni, mely országokra jellemző az ESCRs jogok betartatása, vagyis például az alkotmányos jogok érvényesítésre kerülnek vagy sem.
A legfőbb függő változókat az ESCRs jogok elsődleges következményeinek megragadására választották ki. Ezen függő változók: a népegészség, az oktatás és a jövedelmi egyenlőtlenség. Utóbbiak alternatív mérőszámai az első esetében az immunizációs mutatók és gyermekhalandósági mutatók, a második esetében az általános és középiskola elvégzésének mutatói, a harmadik esetében piaci jövedelem egyenlőtlenségi mutatók (adó és transzfer nélküli nettó jövedelmet használnak).
A kvantitatív adatok bemutatását és vizsgálatának módszerét követően áttekinti a tanulmány, hogy az ESCRs jogok bevezetése miként hat az egészségügy, oktatás és társadalmi biztonság területén. Továbbá áttekintésre kerül a téma általános emberi jogi szempontból, valamint az intézményi keretszerkezet minősége alapján. Végül olyan ESCRs jogok bevezetése kapcsán felmerülő mellékhatásokról is szó esik, mint az állami kiadások és az infláció alakulása.
Az eredmények összefoglalását megelőzően robusztusság tesztnek vetik alá az eredményeket. Mivel ugyan minden hatást nagy, hosszú távú panelek mentén kutatják a szerzők, a kiugró értékek kockázata ennek ellenére is fennáll. Elmondható, hogy a legfőbb eredmények stabilnak mutatkoznak kellően átfogó robusztusság tesztek elvégzése után. Mint kiderült, azon néhány látszólag szignifikáns, egészségi joggal és immunizációval összefüggésben lévő hatás csak pár országra volt jellemző, és így nem általánosítható a többi országra.
A tanulmány során arra az eredményre jutottak a vizsgálatok, hogy az ESCRs jogok bevezetésének nincs megfigyelhető, pozitív, hosszú távú következménye az egészségügy, oktatás vagy szegénység és jövedelemegyenlőtlenség területein. Röviden a szerzők konklúziója az eredmények alapján az, hogy az 1960-as évektől tekintett történelmi tapasztalat szerint az ESCRs jogok nemzeti alkotmányba való implementálása következetlen.
Ressely Kinga
